Élve vagy halva, de Putyin él, élt, és élni fog, hacsak az oroszokat nem verik ki Ukrajnából, vagy amíg az orosz nép nem csinál tiszta időt, amiből persze, a szokásos módon szmuta lesz, zavaros korszak, később pedig megint a kemény kéz kora, és így tovább, de ezt már mi tesszük hozzá.
Egy, a Vlagyimir nevű orosz városban élő család azzal a kéréssel fordult a területi regisztrációs irodához, hogy engedje megváltoztatni gyerekük nevét. A kérés érthető: a kisfiú keresztneve ugyanis Putyin.
Egészen pontosan Putyin Jurajev. A dolgot érzékeltetendő ez olyan, mintha valakit Szabó Putyinnak, vagy ha az illető lány, Kovács Putyinának hívnának, ami, lássuk be, a mai Magyarország mentális állapotába is bőven beleférne. Jurajevékkel egyébként az történt, hogy Tadzsikisztánból települtek be, megkapták az orosz állampolgárságot, és a putyinista nagyapa nyomására 2016-ban a másfél éves kis Raszul-t átnevezték az elnök vezetéknevére. Hogy a nyomasztást fokozzuk: a kiterjedt Jurajev famíliában egy másik kisfiú a Sojgu keresztnevet kapta, vagyis a védelmi miniszter kicsi klónja lett, legalábbis nominaliter.
De azóta ezt nagyon megbánták, és visszacsinálnának mindent. Jekatyerina Belousz, a regisztrációs iroda vezetője azt jelenti a főnökeinek, hogy a család könyörög, és bűntudata van.
Döntés még nincs. A hivatal érthető módon vonakodik lefejezni saját magát a putyintalanítással. Jurajevék viszont, szintén érthető módon, egyre inkább úgy érzik, ez név egyáltalán nem a becsület és dicsőség dolga, csak egy bélyeg a szegény gyerekeken, amúgy meg a saját hülyeségük emlékműve.
Hogy a deputyinizációnak amúgy milyen lehetőségei vannak, arról a Medúza nevű független orosz híroldal csinált interjút Erica Frantz-al, a Michigan-i Állami Egyetem docensével, aki munkatársaival több, mint 15 évig tanulmányozott 300, a második világháború után létrejött autokráciát, és rossz hírei vannak.
Azt mondja, hogy Putyin ezt a háború már nem fejezheti be akkor sem, ha győz, és pláne nem, ha veszít, mert mint a legtöbb invázió, az ukrajnai is belpolitikai okokból indult el, és egy diktátor még egy vesztes háborús kalandból is többet profitál, mint a békéből, egyszerűen azért, mert a háború a legjobb indok a belső elnyomás fokozására. A konfliktus elhúzódása – amire egyébként Putyin nem számított – növeli a hivatalban maradás esélyeit. Nem véletlen, hogy Szaddám Huszein-t az amerikai-brit bevonulás után elég hamar eltávolították, később erre, a rendszer szigorodása miatt kisebb lett volna az esély. Vagyis Putyin hivatalban halhat meg.
De mi történhet ezután, legalábbis Erica Frantz szerint?
Lehet, hogy semmi. Putyin meghal, de az elit marad, és tudja, hogy ha beindul a politikai olvadás, és rendszerváltás fenyeget, az a minimum, hogy partvonalra szorul, de a börtönlét sokkal valószínűbb. Nem engedheti meg, hogy ne zárjon össze, és ne találjon a saját soraiból utódot, valamint nem engedheti, hogy ne folyjon tovább a háború, ami, akárcsak Putyin-nak, neki is az egyetlen legitimációs ereje.
Élve, vagy halva, de Putyin él, élt, és élni fog, hacsak az oroszokat nem verik ki Ukrajnából, vagy amíg az orosz nép nem csinál tiszta időt, amiből persze, a szokásos módon szmuta lesz, zavaros korszak, később pedig megint a kemény kéz kora, és így tovább, de ezt már mi tesszük hozzá.
Hát így, zárta az interjút Erica Frantz, akinek holta napjáig lesz feldolgozandó anyaga, és aki, úgy képzeljük, sajnálkozva rámosolygott Margarita Ljutovára, a független orosz riporterre.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. május 17-i adásában hangzott el.
