A sajtóiroda már azt közölte, hogy Gyurcsány a dolgozatát Magyar Péterről írta, ezzel együtt feltűnő volt, hogy Gy.F. ugyanazt a varázslatot használja, mint Orbán is, aki a maga részéről Putyint utánozhatja, amikor nem hajlandó politikai ellenfele nevét kimondani. Ezt Márki-Zay Péterrel is eljátszotta, Magyarral is játssza.
El kell ismerni, Magyar Péter feltűnése a legrosszabbkor kapta telibe a DK-t, éppen európai parlamenti és önkormányzati választások előtt, és éppen akkor, amikor két, eltűnőben levő kispártot kapcsolt magához. Ez utóbbi lépés egyszerre jelenti néhány, a periférián mozgó politikus túlélését, és pártjuk elkerülhetetlen beolvadását az erősebb alakulatba, és itt most ne használjuk a kannibalizmus kifejezést, még ha az nem is áll távol az igazságtól.
És akkor jött Magyar, majd az ő Tisza pártja, ami a Závecz Research szerint 26 százalékon áll, míg a DK 17 százalékon, de már korábban a Medián is azt mutatta ki, hogy a Tisza az ellenzék legerősebb pártja. Az erre adott DK-reakciók teljesen érthetők egy tizennégy éve szívósan építkező, ám a jelek szerint áttörhetetlen üvegplafon alatt élő formáció esetén, ám ezektől a reakcióktól a „gyerekes” jelző sokszor nem tagadható meg.
Az egyik ovis állítás, hogy a párt horizontján az első tizenöt ügyben a Tisza nem szerepel, miközben Molnár Csaba alelnök eddig majd’ 7 milliót költött a szerinte nem létező Magyar támadására. Aki a pártelnök szerint is csak köd- és álomalak lehet, ezért írt név nélkül egy „Eljött Ember Fiáról”, akinek csak csurgó nyállal szabad bólogatni, aki maga lenne a csoda és a kivétel. A messiás tehát.
Tegyük hozzá: a sajtóiroda már azt közölte, hogy Gyurcsány a dolgozatát Magyar Péterről írta, ezzel együtt feltűnő volt, hogy Gy. F. ugyanazt a varázslatot használja, mint Orbán is, aki a maga részéről Putyint utánozhatja, amikor nem hajlandó politikai ellenfele nevét kimondani. Ezt Márki-Zay Péterrel is eljátszotta, Magyarral is játssza. Természeti népeknél szimpatikus mágiának hívják, amikor a vágyott zsákmány, a szerzemény képét barlangfalra festik, ennek az ellentéte, a jelöletlenség tehát az unszimpatikus, a taszító mágia lenne? Az ősember nem szórakozott a „nincs”-csel, nem látta értelmét, és ez a politikában is oktalan, inkább gyengeséget mutat.
Egyszóval nehéz dolog ez, tudomásul venni, hogy a placcra bedobban egy új szereplő, ráadásul jobbról, miközben a DK-önkép szerint a megváltás csak balról jöhet, viszont a Tisza érzékelhetően el is vesz a párt támogatottságából, arról nem is beszélve, hogy egy volt fideszes meri a mindig is ellenzéki DK-t lenézően kék Fidesznek nevezni.
De a politika nem a hála kategóriája, ahogy ezt egy Pozsgay nevű ember oly találóan megfogalmazta, aki ezután inkább mártírrá képezte át magát, belefulladva a sértettség zavaros tavába, ahelyett, hogy levonta volna a következtetéseket önnön bon mot-jából.
A DK nem fog elmúlni, Magyarország nem Lengyelország, a baloldal megmarad, hogy hány százalékon, azt persze nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy Gy. F. pártja tele van tehetséges, neves, és cselekvőképes emberrel, és azt is tudjuk, hogy ők elég okosak ahhoz, hogy megértsék: egy polgári jobboldal nélkül a demokráciának nincs esélye.
Magyar Péter nem a testvérük, de alapjáraton a szövetségesük, az ő léte a DK érdeke is. A dafke szindróma miatt is, meg azért is, mert a veterán létezésben, motozásban – lássuk be, nincs semmi felvillanyozó.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. május 15-i adásban hangzott el.
