Itt van ez az Ukrajna-ellenes propagandakampány: egy valóságos Déva vára, amit raknak délig, leomlik estére, amit estig raknak, leomlik reggelre. Igazi rémálom.
Fülig Jimmy saját bevallása szerint vajszívű ember volt, monszunerősségű pofonjai ellenére nem állt tőle távol a szánalom, nem kétséges tehát, hogy bár, ha szembejött volna vele, a NER nevű alakzaton sok pofoznivalót talál, mostanra megsajnálja egy kicsit.
Itt van ez az Ukrajna-ellenes propagandakampány: egy valóságos Déva vára, amit raknak délig, leomlik estére, amit estig raknak, leomlik reggelre. Igazi rémálom. Mert miközben azt kellene bebizonyítani, hogy Kijiv a háborúnak nemcsak oka, de fenntartója, és haszonélvezője is, a még nem teljesen putyinizált magyar médiában olvashatni ukrajnai valóságdarabokat, amelyek nehezen dúcolják alá ezt az orosz narratívát. Ezért már korábban bele kellett vonni a szankciókról és támogatásokról döntő Brüsszelt is, mint ami még vicsorgóbban háborúpárti, bár, hogy miért, azt sosem magyarázták el hihetően. Tán, mert nem is lehet. A Fidesz ebben profi: sosem indokol, csak állít, és sosem vitázik, csak minősít: poloskák, kullancsok, zebrák, egyéb állatmesék stb.
Igen ám, szomorkodik Fülig Jimmy, miközben a szőlőmosó pohárból issza a rumot, de közben egy propaganda-ráncfelvarrás alatt kitalálták, hogy Zelenszkij azért szereti, ha szétlövik az országát, mert igazából áruló, két drogozás között Brüsszel csatlósa. Csak hát a nemrég megjelent kék plakátokon az ukrán csicska együtt tűnik fel a néppárti Weberrel, és von der Leyennel, és O.V. is azt mondta, hogy Brüsszel és Kijiv együtt építenek egy magyar bábkormányt. Báb csinál bábot? Ez így elég zavaros, gondolja Jimmy, ezt elhinni már Wagner úrtól is komoly erőfeszítést igényelne.
Nincsen azonban igaza, részint mert egy hívőhöz képest Wagner úr az absztinencia maga, részint meg van itt egy másik, megoldhatatlan probléma is.
Ukrajnáról sokat kell beszélni, hogy a körülötte keltett kommunikációs zűrzavart folyamatosan kozmetikázzák. Ezért dúsult fel a program ukrán embercsempészekkel, maffiózókkal, kémekkel, hekkerekkel, a hadseregbe magas szinten beépült ukrán ügynökökkel, és a Voks2025-tel Kijiv uniós tagságának ártalmaival, amihez képest egy középkori kolerajárvány babazsúr, a NATO-tagságról nem is beszélve: ezt O.V. koporsókkal szemléltette, amikben magyar katonák fekszenek.
Ez volt az a pont, amikor Fülig Don José meggondolta, hogy a szánakozás helyett mégis inkább pofozkodna.
Aztán megértette: azért kell ez az egész folyamatosan nyomott falduma, hogy a lakosságnak ne tűnjék föl: Oroszországról egy árva kuss sincs, illetve csak az van. Orbán Balázs ’56 lejáratásával megpróbálta felmagasztalni az agresszort, de a kísérlet kártyavárként omlott össze, az meg, hogy ne hazudjanak arról, hogy ki a háborús bűnös, ki árul el partneri viszonyokat és nemzetközi szerződéseket, hogy ki rabol el gyerekeket, ki akadályozza az isztambuli tárgyalásokat, és ki okoz szívbéli fájdalmat Vlagyimir nagy barátjának ott a tengeren túl, szóval az ki van zárva, inkább rakkolnak ezzel a hülye várral, ők tudják, miért.
Na, de, mondja Fülig Jimmy, így, ezzel a féloldalas dúcolással tényleg folyton rátok omlik a gagyi váratok, szegény idióták. Üvölt a hiány, ha szabad egy írónak, aki a hattyúlovag históriájából tanult esztétikát, irodalmi hasonlattal élnie.
Te csak menjél vissza a regényedbe, felelik neki, és csak bízd ránk a való világot.
Oké, mondta Jimmy, és miután ivott még egy fél üveggel, elzárta a tévét.
