A Putyinnak megítélt díszdoktori cím utóéletéről közleményt kiadó Debreceni Egyetem vezetői egyáltalán nem rendelkeznek tükörrel, így szembeköpéssel, vagy anélkül, önmagukra ismerni nincs módjuk.
Putyin már nem díszpolgára a Debreceni Egyetemnek.
Pontosabban szólva, nem „ már nem” díszpolgára, hanem csak úgy egyszerűen nem díszpolgára. Még pontosabban: nem is volt ő díszpolgár Debrecenben soha, az erről szóló médiahírek már keletkezésükkor sajnálatos téveszméket terjesztettek, tényként tálalva egy szándékot, ami az egyetem szenátusát a díj odaítélésekor az orosz elnökkel kapcsolatban tövig áthatotta.
A szándék pedig az volt, hogy Vlagyimir Putyin kimagasló közéleti és/vagy művészeti tevékenységét, valamint az egyetemnek nyújtott erkölcsi vagy anyagi támogatását honorálják. Természetesen ezek az erények egy alapszöveg részei, amelyeket a jelöltre kell szabni, így a művészet nyilván ugrik, de az sem valószínű, hogy az orosz elnök szabadidejében a Debreceni Egyetem dicsőségét hirdette volna, miközben félmeztelenül ül meg különböző lovakat. Arról sem hallottunk, hogy az egyetemnek odacsúsztatott volna egy kis aprót a jogtudományi kar felvirágoztatására.
Marad tehát a közéleti tevékenység.
Mármost a helyzet az, hogy a szenátus a díjat 2017-ben ítélte oda Putyinnak, három évvel a sajnálatos krími események után, amikor is az elnök a félszigetet megszállta, leszavaztatta és csatolta. Ezt mindközönségesen inváziónak hívjuk, ám ez a tevékenység egy egyetem esetében legfeljebb az invazív fajokkal lehet kapcsolatos a mezőgazdasági karon, díjazandó tevékenységnek amúgy nem minősül.
Mindazonáltal a szenátus Putyin mellett döntött, milyen alapon, nem tudni, de biztosan autonóm módon.
A debreceni és az országos ellenzék nemrég követelni kezdte Putyin díszségének megszüntetését. A rektor ugyan nem válaszolt, viszont tegnap kihoztak egy közleményt arról, hogy mélyen elítélnek minden háborús cselekményt, ja és jut eszükbe, Putyin soha nem vette át az oklevelet, így nem is birtokosa a címnek, ergo meg sem fosztható attól. Igaz, a szenátusnak még meg kell szavaznia saját 2017-es határozatának törlését, amire nyolc évig, nyilván bokros teendőik okán nem kerítettek sort.
Ezek után vagy az van, hogy az egyetem vezetői egyáltalán nem rendelkeznek tükörrel, így szembeköpéssel vagy anélkül önmagukra ismerni nincs módjuk, vagy egytől-egyig dialetikus materialisták. Leegyszerűsítve és ezzel meg is szégyenítve ezt a szegény gondolkodás-módszertani elméletet, úgy vélik, az igazság mindig az idő függvénye, az, ami tegnap még díszdoktorságot eredményezett, ma már nem létezik, sőt, akár az ellentéte lehet igaz. Ostobaság lenne ezzel szembemenni.
És hát igazuk is van nekik, az idő megy, a dialektika működik( vagy nem) csak ők nem változnak soha.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2022. március 2-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
Forrás: Klubrádió A linkre – az oldalra – kattintva meghallgatható a szerző rádiójegyzete.
