Az amerikai félidős választásokról egyelőre két dolog mondható. Az egyik, hogy a képviselőházat nagyon valószínűleg elviszik a republikánusok, míg a szenátus még billeg. Sőt, a mostani 48 demokrata és 47 republikánus helyosztó esetében az előbbieknek csak kettővel több mandátum kell, a republikánusoknak viszont négy, mert 50-50 százaléknál ezután is eldöntheti a szavazást Kamala Harris alelnök.
A demokrata reményeket különös módon támasztotta alá a hagyományosan ingó államnak tekintett Pennsylvania, ahol egy olyan demokrata nyert, John Fetterman, aki a tavasszal sztrókot kapott, kéthónapnyi kampányidőszakot ki is hagyott, és később is főleg azt kellett bizonygatnia, hogy fizikailag és mentálisan alkalmas a feladatra.
Ellenfele dr. Mehmet Oz volt, a tanácsaival tévén keresztül gyógyító celeb, aki ebbeli minőségében egészen vakító hülyeségeket szokott beszélni, de hát, mint tudjuk, ez ritkán számít.
Viszont Oz Trump jelöltje és támogatottja, tehát a veresége és annak körülményei – mondjuk ellenfelének hátrányos helyzete – egyben a volt elnök veresége is. Már el is kezdődtek a találgatások, hogy Trump elhalasztja-e annak bejelentését, hogy indul a következő elnökválasztáson.
A másik állítás, hogy a fentiek értelmében a demokratákat fölényesen elsöprő republikánus hullámról szó sincs, ami nem jelenti azt, hogy ne nyernék meg biztosan a kongresszust, csak hát a Trump jelenlétével feldúsított remények nem egy szolid képviselőházi győzelemről szóltak, amit az ellenzék hagyományosan le szokott aratni a másik párt által adott elnök félidejében. Ha republikánus az elnök, a demokraták jönnek fel, és viszont.
Itt volt Trump, sőt ott is volt, meg amott, meg mindenütt, ahol sok ezer ember előtt kampányolni kellett, a párt mágikus erőközpontjának számított, aki úgy szaporítja meg híveit, ahogy Jézus a kenyeret és halat. És nem. Semmit, vagy nagyon keveset tett hozzá a párt eredményeihez – annyit, amennyit vártak tőle, semmiképpen. Pedig a demokraták, akiket saját megosztottságuk tett döntő pillanatokban bénává, igazán felkínálták magukat vesztesnek: ha a republikánus kormányzók nem kezdenek ámokfutásba abortuszügyben, a demokratáknak alig maradt volna esélyük.
Trump egyelőre annyit tett, hogy a társadalom mellett megosztotta a saját pártját is, de nem foglalta el, sőt, elűzött konzervatív szavazókat.
Hogy ebből a jövőre nézve mi következik, nem tudjuk. Hiszen még az is jövő, hogy mi lesz a választások végeredménye, ami konkrétan a szombatot jelenti.
Így, első vázlatban a trumpizmusból most ennyi látszik.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2022. november 9-ei adásában hangzott el.
