„A slepp tehát hazudozott, az idő jótékonyan múlt, és Orbán úgy érezte, három legyet is üt egy csapásra, egy orosz, egy török, és egy brüsszeli legyet.”
Be kell látni, hogy nem egyszerű az orbáni politikát szolgáló személyzet helyzete a NATO csatlakozás ügyében, tagjai a kimerültség jegyeit mutatják, nem csodálkoznék, ha egy részük inszomniával és fokozó dührohamokkal küzdene, más részüket pedig a letargia örvénye fenyegetné.
Már a Hende Csaba-féle, a svéd és finn magyarellenes magatartást korrigálni hivatott, az orbánizmussal szembeni kritikákat lekaratézni küldött delegáció tagjain is látszott az elesettség, többnyire némán álldogáltak, szemük a távolba kalandozott, hagyván, hogy Hende küzdelmesen hülyét csináljon magából a svéd és finn riporterek előtt. Hogy miket beszélt, azt utólag sem akaródzik felidézni a szekunder szégyen miatt.
A lényeg az, hogy Orbán – nota bene egy háború közepén – elkezdett szórakozni a svédek és a finnek NATO csatlakozásával: miközben közölte, hogy ő maga nagy híve a bővítésnek, vagyis nem áruló, és nem hülye, az alantasait pontosan erre a szerepre kényszerítette.
Ők pedig el is játszották, hogy Orbán mameluk frakciójában lázadás van a csatlakozás megszavazása ellen, hogy az északiak mániákus rágalmazói a kitűnő állapotban leledző magyar demokráciának, valamint hogy Hende Csaba, akinek honvédelmi miniszterként egyetlen figyelemre méltó tette az volt, hogy egy gyakorlaton a látvány helyett a kupakot tekintette meg a látcsövében, szóval ez a fordított kukkoló született arra, hogy a svéd és finn észjárást helyretolja.
A slepp tehát hazudozott, az idő jótékonyan múlt, és Orbán úgy érezte, három legyet is üt egy csapásra, egy orosz, egy török, és egy brüsszeli legyet. Az oroszt nem kell magyarázni, inkább mulatságos, ahogy a nyugati média már megint bedől Orbánnak, és egy-két elejtett megjegyzéséből azt vizionálja, hogy Budapest leépíti a viszonyt Putyinnal. A török légy a bukófélben levő Erdogan hűséges követését jelenti, mert illiberálisék között mindig kell egy barát, a brüsszeli légy pedig, amint azt mindenki az első perctől átlátta, a zsarolás legye volt, adjál pénzt, és mehet a csatlakozás, persze csak ha a törökök is úgy akarják. A törökök végül akarták a finneket, a magyaroknak meg maradt az újabb, fárasztó hantázás arról, hogy nem is Ankara nyomában lihegnek, de ha nem, akkor mitől lett Helsinki hirtelen kevésbé hazudós, tiszteletlen, mi több, komilfó, és mitől bad guy Stockholm továbbra is.
Előállt tehát búskomor arccal a Kovács Zoltán nevű államtitkár, és közölte, hogy a svéd csatlakozás ügyében három akadály van. Az első, hogy Stockholm folyamatosan aláássa a kapcsolatokat. Ez azért érdekes, mert idén március hetedikén Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának vezetője fb-bejegyzésében közölte, hogy az ősszel alakult svéd kormány új fejezetet kíván nyitni a kapcsolatokban, és ő ezt a baráti szándékot üdvözli. Ehhez képest Némethnek, aki a Hende delegáció másik vezetője volt, ezt három hét alatt sikerült elfelejtenie.
Kovács második pontja az, hogy – idézem – „omladozik az erkölcsi felsőbbrendűség trónja”. Az ember itt megint lesüti a szemét. Ha a svédek erkölcsileg felsőbbrendűnek tartanák magukat, az nagy kínnal-keservvel oknak lenne nevezhető valamilyen elvi vitában, de Kovács az állítólagos felsőbbrendűség bedőltéről, beomlásáról beszél, ami ugyebár nem gát, ellenkezőleg, nyitott kapu, lehetőség a svédek beszavazására. De hát szegény Kovács államtitkár nyilván fáradt már, halálosan unja a saját hülyeségeit is, és már arra sem képes figyelni, miket beszél.
Harmadik pontnak fásultan odalöki a figyelem és a tisztelet hiányát, közben elfelejti, hogy a magyar virtus a három magyar igazság mellett egy ráadást is megkövetel, de Kovácsnak ehhez már nincs kanala.
Nekem lenne egy ötletem. A negyedik pont, a ráadás legyen az, hogy a svédeket nem szabad felvenni a NATO-ba, mert ha gulyást főznek, mustárt tesznek bele és áfonyát, ami világos bizonyíték a tisztelet hiányára, valamint gusztustalan is. Persze a svédek nem főznek gulyást, nem is azt mondjuk, csak azt, hogy ha főznének, biztosan így járnának el.
A lényeg, hogy ennek a negyedik pontnak legalább lenne értelme.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. március 29-ei adásában hangzott el.
