Orbán színpadán a díszletmunkások már bontják a kijáratot a magyaroknak, akik a vesztett csata után megint győzelmesen távoznak majd, már ha nem omlik rájuk egy tartógerenda.
Az élet csupa búcsúzás.
„It’s time to say goodbye”, írta 2021 márciusában a Fidesz külügyekért felelős alelnöke, Novák Katalin, amikor kiléptek a Néppárt pártcsaládjából is azután, hogy otthagyták az európai parlamenti képviselőcsoportot.
A Fidesz ezzel duplán nyomatékosította, hogy ő az elhagyó, a Néppárt az elhagyott, mondhatni a veszteség fájdalmába zuhant hitves. Ez utóbbi lépés egyébként március 3-án történt, pont azon a napon, mikor a frakció megszavazta, hogy ezután nemcsak egy tagot, de egész képviselőcsoportot is ki lehet zárni. A finom célzást elértve játszotta el a Fidesz a maga kreálta szappanopera első felvonásának zárójelenetét, a dübörgő léptekkel történő távozást, miközben már rugdosták a sarkát, hogy tegye ezt minél gyorsabban.
Ha még nem mondtuk volna, a NER párhuzamos valóságában járunk, a szakadatlan győzelmek, az ellenfeleknek kiosztott kokik, és az igazmondó ügyészségek fénylő világában, ahol a Fidesz épp most alázza az érte epekedő európai jobboldalt. Ja, és ahol, ahogy a kormányfő mondta, a Berlinnel folytatott, sikert sikerre halmozó tárgyalások után: ha nem működtetjük a német gazdasági kapcsolatot, mi magyarok nem tudunk úgy élni, mint most, hanem sokkal rosszabbul. Hah.)
Most a második jelenet vége érkezett el. Napok óta írják az olasz lapok, hogy Meloni kormányfő már nem akarja, – akarta-e igazából bármikor? –, hogy a Fidesz belépjen az általa vezetett Konzervatívok és Reformisták európai parlamenti klubjába, ahol több párt is jelezte, hogy ha Orbán jön, ők mennek.
Ez nyilván nem jó deal Meloninak, aki, miután felvette az AUR-t, a Románok Egyesüléséért nevű, amúgy euroszkeptikus, nacionalista, és ha szőrmentén is, de azért putyinsimogató szövetséget, az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakcióját tudhatja magáénak, az unión belüli orosz ügynök feladatkörét ellátó Fidesz-re tehát nincs szüksége.
Orbán színpadán a díszletmunkások már bontják a kijáratot a magyaroknak, akik a vesztett csata után megint győzelmesen távoznak majd, már ha nem omlik rájuk egy tartógerenda: a Fidesz hazai frakciójának vezetője bejelentette, hogy a magyarfaló AUR-ral nem hajlandók közösködni, bár egészen addig ez a probléma meg sem érintette őket. Most pedig a Konzervatívok társelnöke közölte, hogy a Fidesz hivatalosan be sem jelentkezett hozzájuk.
Mindehhez csak annyit: Orbán igazából azt szerette volna, ha a Marine Le Pen fémjelezte, nyíltan oroszpárti Identitás és Demokrácia frakció egyesül a Konzervatívokkal, létrehozzák az európai parlament második legnagyobb frakcióját, és a Fidesz ebbe lép be. Ezt Le Pen is akarta, de Meloni nem, hiába írta a Magyar Nemzet reménykedve június 13-án, hogy formálódik a brüsszeli jobboldali szupercsapat. Akkor már épp deformálódott, vagyis Orbán a semmibe lép megint, az Identitás pedig magában kísérletezhet azzal, hogy rávegye az Uniót: játsszon orosz rulettet.
A Fideszt egyedül ide várják.
Vége a második felvonásnak is.
Persze lesz még harmadik, negyedik, huszadik, ahogy azt a párhuzamos valóság, és a vereségeket fedni próbáló sikerflastromok ezt megkövetelik. Ahogy ezt az Alee énekelte nóta mondja:
„Nullán vagyok jelenleg
de leszek én még százon
benned többé nem a lelkem
menedékét látom.„
Tus.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. június 22-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda