A fiatal Mamut, a jelcini, liberálisnak nevezhető korszak sokat ígérő borja, tehetséges és ambiciózus üzletemberként hamar bekerült Jelcin elnöki köreibe, és úgy tűnt, a lezsírozott váltás nyertesétől, Putyintól sem kell tartania, hiszen az új elnök szintén Nyugatra nyitott, piacbarát politikusnak bizonyult éveken át, amikor meg nem, azt a mi Mamutunk először nem akarta elhinni.
Egy orosz oligarcha, egy óriási techcég korábbi tulajdonosa, Alekszander Mamut, aki az Ukrajna elleni invázió után szinte azonnal elhagyta Oroszországot, bejelentette, hogy liberális szellemű médiavállalkozást alapít.
Ezt a Meduza nevű független orosz hírportál írja meg.
Azt is írják, hogy Mamut „jó orosz” akar lenni, le akarja mosni a putyini szégyent a hazájáról, már persze annyira, amennyire tudja, ezért érintkezésbe lép a Nyugaton tartózkodó orosz ellenzék képviselőivel, és megbeszéli velük, hogy mi az, amit ő, meg a többi jó oroszok tehetnek ezügyben.
Ha az ember A. Mamut eddigi életútját leköveti, szilárd meggyőződése lehet, hogy az emberi történelemnek az a felfogása, amely azt civilizációk körforgásának láttatja. egyéni léptékben is jogosult lehet. Hiszen Mamut már járt ott, ahova most készül.
A fiatal Mamut, a jelcini, liberálisnak nevezhető korszak sokat ígérő borja, tehetséges és ambiciózus üzletemberként hamar bekerült Jelcin elnöki köreibe, és úgy tűnt, a lezsírozott váltás nyertesétől, Putyintól sem kell tartania, hiszen az új elnök szintén Nyugatra nyitott, piacbarát politikusnak bizonyult éveken át, amikor meg nem, azt a mi Mamutunk először nem akarta elhinni.
Így esett, hogy 2012-ben, a liberalizmus szellemében, és még az előző év hatása alatt Mamut még habozás nélkül engedélyezett egy Putyinról és Medvegyevről írt szatirikus verseskönyvet. A parlamenti választások elcsalása őt is felháborította ugyanis, ő is a kirobbanó tömegdemonstrációk mellé állt, a „civil társadalom élő energiája inspirálja fiataljainkat és honfitársainkat” nyilatkozta a médiának, és a „méltóság protestálásáról” beszélt.
A felvilágosult oligarcha már addig is az orosz értelmiség szíve csücskének számított a művészetbe, a liberális médiába történő beruházásai miatt. Befolyásos barátait arra is rábeszélte, hogy egy volt csokoládégyárban nyissanak egy Art Sztrelka nevű intézményt, amely az építészetben, dizájnban, médiában, városfejlesztésben segített elő innovatív ötletek megvalósítását.
Az idők azonban változnak, a liberális füst elszáll, az ideákat por lepi be.
Amikor Mamut megértette, hogy Putyin nemhogy elnök marad, de egyre erősebb, Vjacseszlav Volodinnak, az elnöki adminisztráció belpolitikai főnökének felajánlotta, hogy a Kremlnek „hozzáférést” biztosít az ellenzéki moszkvai hipszterek világához: megveszi kedvenc lapjukat, az Afishat, és innentől már a propagandisták dolga az egész.
És így tovább, nem mondjuk fel, miképpen lett Mamut jó fiú, és zsíros üzletek lebonyolítója. Ez persze nem ment további árulások nélkül: 2013-ban például, amikor a moszkvai főpolgármester-választások előtt egy perccel nevezett ki az általa tulajdonolt Gazeta.ru híroldal élére valakit a putyinista médiából. Nagy volt a tét, a most börtönben ülő Alekszander Navalnij 27 százalékra jött fel, és félő volt, hogy második fordulóra készteti Putyin jelöltjét.
A Meduza még azt is megemlíti Mamutról, hogy saját létét is neki köszönheti: 2014-ben kirúgta a Lenta.ru híroldal főszerkesztőjét, mire a legtöbb munkatárs felállt, és megalapították a Medúza-t, ami most Rigából üzemel.
Mamut tehát otthagyta Putyint, éppen liberális médiát gründol Nyugaton és jó orosz akar lenni. Persze vannak, akik szerint korábbi putyinistaként csak a szankciókat akarja elkerülni, hiszen az oroszországi vállalatai romokban hevernek, amije van, az Nyugaton van. Ráadásul az amerikai pénzügy 2018-ban már feketelistázta, de szankció akkor nem jött.
Mamut önnön civilizációs körforgásában most újlibsi, mondhatni, tegnapi önmagához képest fejen áll. Ami régen elv volt, az most a muszáj. Nehéz ez, szegény Mamut, nehéz.
Szénási Sándor jegyzete a 2023. június 23-i Esti gyorsban hangzott el.
