Azt mindenki döntse el maga, hogy az-e az egészséges társadalmi állapot, ha az emberek nem is tudják a köztársasági elnök nevét, az viszont kétségtelen, hogy aki most foglalja el a pozíciót, nem ad okot arra, hogy megjegyezzük.
Olyan országban akarok élni, ahol tudják a köztársasági elnök nevét, mondta az egyik hídfoglaló tüntető, és hát az a helyzet, hogy még én is gyakran elfelejtem a mostaniét, pedig ez a tudás a munkámhoz tartozna, nem ízlés, vagy politikai állásfoglalás kérdése.
És mégis.
Van persze olyan vélemény is, hogy a tudás helyett a nemtudásban testet öltött bizalom a helyes megközelítés. Egy északi országban magyarázta a taxis, hogy számára az a normális, ha fogalma sincs, ki az éppen aktuális miniszterelnök, amíg rendben mennek a dolgok. A nevét csak akkor kell megjegyezni, ha tönkretette a gazdaságot, ha lopott,vagy ha elárulta a hazáját.
Ennek fényében a magyar tüntető követelése kissé bizarr színezetet kap, mindenesetre ebben az országban egy északi taxis túlinformáltsággal küzdene, valamint égető honvággyal.
Nekem is az van, égető honvágyam.
A kérdést mindenki válaszolja meg úgy, ahogy neki tetszik, viszont tény, hogy azok az elnökök, akiknek a neveit mi tudjuk, nem loptak, nem árultak hazát, és nem bizonyultak tökéletesen romlottnak. Mádl Ferenc neve is ott van közöttük, bár némileg kontúrtalanul, Sólyom László és Göncz Árpád viszont súlyt és értelmet adott ennek a pozíciónak, bár másképp, és nem vita nélkül. Távolabbról a különbségről annyi mondható, hogy mivel máshonnan jöttek, némiképpen másban is hittek: a jogtudós Sólyom a jogban és az erős intézményekben, az író, fordító Göncz az elemi igazságérzetben, de ők azért ugyanannak a minőségi szövésű politikumnak a színe és visszája.
És most itt van ez az ember, akit O.V. azért választott ki, mert annyi gond sincs vele, mint azokkal a házinyulakkal, akik amúgy szintén tökéletesen NER-kompatibilisek voltak, igen kicsi mozgásigénnyel. A mostani elnök azonban ott marad, ahová lerakták.
Tudni kéne a nevét?
Ez a figura eddig három dolgot tett: hazudozott az apja múltját illetően, gyorsabban írt alá NER-törvényeket, mint ahogy azokat el tudta volna olvasni, és sértődötten állapította meg, hogy egy posztban őt egy zsák fingnak nevezték. A poszt durva, nem vitás, az elnök meg egy hülye, akinek nincs elég méltósága, hogy túllépjen dolgokon, illetve nincs elég esze, hogy megértse, ezt a kínos mondatot a sápítozásával ő maga tartja életben.
Több nem jut róla eszünkbe. Ha Sólyom Lászlóra és Göncz Árpádra gondolunk, az elnöki szék üres.
Szénási Sándor jegyzete az április 16-i Esti gyorsban hangzott el,
