
Amennyiben Trump változik át gorillává, tizenötszörös túlerővel szemben is nyer. A minap éppen pápává változott, még korábban aranyszoborként jelent meg az izraeli szélsőjobboldallal közösen arabtalanított Gázai övezetben.
A Washington Post írta meg, és a Meduza nevű rigai orosz hírportál részletezi azt az amerikai kérést, amit még január végén juttatott el egy vezető diplomata Kijevbe: Ukrajna fogadjon be az Egyesült Államokból deportált bevándorlókat. Ezt hivatalosan nem írták le, Trump nem hozta szóba Zelenszkijnek, ezért aztán az ukránok azóta is úgy tesznek, mintha nem hallottak volna semmit.
Nem tudni, hogy Washington is úgy tesz-e, hogy nem szólt semmit, azt is halkan mondta, csak magamagának. El Salvadorral, Costa Ricával, Mexikóval, Panamával mindenesetre már megegyezett, és az adminisztráció hivatalosan közölte, hogy majd 150 ezer „illegális külföldi bűnözőt” már ki is vittek amerikai területről. A Fehér Ház oldalán közölt plakát ezt úgy festi le, hogy az elnök arca mögött hátrakötött kezű emberek sora száll fel repülőgépekre. A felirat: „100 deportált külföldi kontra 1 Trump elnök”. A „100”-at áthúzták, alatta kézírással a helyes szám: „142 000+”.
Hogy érthetőbb legyen: a neten évek óta kering egy megrázóan fontos vitakérdés arról, hogy száz ember és egy gorilla összecsapásából az állat, vagy emberek kerülnének-e ki győztesen. Nos, a dolog eldőlt: amennyiben Trump változik át gorillává, tizenötszörös túlerővel szemben is nyer. A minap éppen pápává változott, még korábban aranyszoborként jelent meg az izraeli szélsőjobboldallal közösen arabtalanított Gázai övezetben, egy kis animágia meg sem kottyan neki, lásd még a Harry Potterben előforduló ember-vérfarkas kombót.
Szóval Ukrajna most nem kritikus földfém-lelőhelyként szerepel, hanem mint emberlerakat made by USA. Amúgy Kijev egy kicsit még tűnődhet a dolgon, Trump ezekben a napokban, összhangban az izraeli kormány egyik miniszterével, visszatért a gázai palesztin lakosság kitelepítésének üdvözítő tervéhez, és mivel Jordánia és Egyiptom már nemet mondott kétmillió ember befogadására, az amerikai elnök bedobta Líbiát. Mármost, ha azt gondolta, hogy ott már úgysem lehet rosszabb a helyzet, hát lássuk be, jól gondolta.
Líbia, amellett, hogy egy kettészakított ország, amelynek keleti felében több ezer orosz zsoldos tanyázik, és Putyin ide akarja telepíteni a szíriai katonai bázisát, szóval Líbia ezentúl a dél felől érkező migránsok hatalmas kényszermunka tábora. A menekülők egy részét fillérekért dolgoztatják a „munkaadóik”, más részük a táborokban haldoklik, már ha eljut odáig, mert a déli határ tele van tömegsírokkal, az embercsempészek áldozataival. A tömeges nemi erőszakot, kínzásokat már nem is részletezzük. A palesztinok ebbe az édenbe érkeznének.
Mondhatni persze, hogy ebből nem lesz semmi. Félő azonban, hogy ez nem igaz. Az amerikai-izraeli összjáték, és a korrupt líbiai rendszernek juttatott dollárinjekció elintézheti néhány tízezer, vagy tán százezer palesztin áttelepítését, és még az is lehet, hogy viszonylag erőszakmentesen. Mindez a gázai helyzeten nem változtat semmit, viszont a behozott, gyökértelen, cserébe viszont totálisan kiszolgáltatott tömegek az Európába vágyó egyéb százezrekhez csatlakozva lennének az embercsempészek áldozatai, a túlélők meg az európai perifériákon felállított gettók segélyes lakosai.
Vagyis legalább a háború nem fenyegetné őket többé.
Ukrajna ezt nem ígérheti meg. Trumpnak meg mindegy.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors május 7-ei adásában hangzott el.