Már majdnem lett az újjáalakuló M1 közszolgálati tévének híradó-főszerkesztője és műsorvezetője, aztán mégsem lett. A két úr kinevezésével kapcsolatban kitört a vihar, tekintettel arra, hogy egyikük, Hajdú Gábor korábban az egyik Mészáros-cég kommunikációs vezetője volt, még korábban meg a HírTV-nél, és az Echo TV-nél dolgozott, ami egy rendszerváltásnál talán mégsem az a tuti ajánlólevél. A másik, Borsa Miklós egy ideig a fideszes M1 Híradót vezette, aztán 2015-ben” most hazudj” kiáltással egy kritikus szellemű néző megütötte, ezután visszavonult.
Itt lépett közbe a kormányfő, és leállította a kinevezéseket. Mindkettőt. Ezzel újabb vihar tört ki: milyen közszolgálati függetlenség az, amit a politika kézivezérel?
Ezt is meg kell beszélni, meg mást is, de most némi memóriaerősítő gyakorlat következik. A helyszín az újrafideszizált ország, az idő 2010.
A választásokon hat párt indult, négy jutott a parlamentbe, a Fidesz, az MSZP, a Jobbik, és az LMP. Az SZDSZ utolsó, élőhalott korszakát élte, a tagság 90 százaléka már távozott, a pártot egy Retkes nevű ember vezette, aki egy másik társával az MDF listáján szerepelt, amivel a liberális zombiról mindent elmondtunk. Az MDF ráadásul csak 2,6 százalékot szerzett, és ő is eltűnt.
A Jobbik a szélsőjobboldalon virult, hű társát a Magyar Gárdát a bíróság egy évvel korábban feloszlatta, de például a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom barátsága még megvolt. Nem kevesen szavaztak rá, 16,6 százalék, de igazi befutó nem lehetett. Az MSZP romokban hevert, az LMP-t országszerte még kevesen ismerték.
Milyen választása lehetett ezután az országnak, egy tébolyító káosz után, ha nem akart széljobbra tolódni? Csak a Fidesz maradt, és ez a választási jelszó akkor még igaz is volt. Persze a kényszeren túl az az idő tájt még polgári arcát mutogató Orbániádát sok valódi, jobboldali érzelmű polgár támogatta, például egy Borsa Miklós nevű, de a kitűnő Mellár Tamás, Pálinkás József, Stumpf András, Lányi András, Bod Péter Ákos is, a sor hosszú, őket hívták később Fidesz-árváknak, azután, hogy O.V. arcáról elkezdett lefoszlani a polgári maszk.
Ezek az emberek hűek maradtak magukhoz. Borsa Miklós esetében nem ilyen tiszta a helyzet. A saját elmondása szerint belebetegedett az általa közvetített hazugságokba, gyomorgörcsök, alvásképtelenség, és torokfájás kínozta, és 2014-ben elhagyta az M1-et. Hogy ez túl későn történt-e meg, nem tudom megítélni, az ember sokszor lehet rabja egy helyzetnek. Mindenesetre elment, hogy visszaszerezze a szakmai becsületét, de a kísérletbe 2017-ben még belebukott: a vizes vb szóvivőjeként egy építés alatt álló épületről azt állította, hogy készen van. Aztán 2022-ben egy interjúban beismerte a hazugságait, és a csalódásait is.
A polgári Fidesz-korszakból jövő, majd kiábránduló emberek közül többen megvédték az egykori társat. Stumpf András a kinevezés visszavonása után azt kérdezte, hol marad a megbocsátás, miért nem kaphat Borsa esélyt a morális rehabilitációra azután, hogy évekkel korábban szakított a propagandával. Mások szerint tény, hogy egyfajta csendes túlélés üzemmódba kapcsolt, amit nem kell túlértékelni. Hajdú esetében azonban nincs vita, mondja Stumpf.
Most akkor mi legyen? Hol a sor eleje, és hol a vége? Magyarnak megbocsátunk, mert sikerrel verte le az általa is támogatott rendszert, Borsának nem, mert a csalódásából nem lett ellenzékiség? Bodacz Balázs, az MTVA átmeneti hírigazgatója, aki a Hír TV egyik leggaládabb műsorát, a Célpontot vitte, lehet oké, mert a G-nap után megtért, és Fidesz-kritikus lett? Ha őt Magyar nem hozza helyzetbe, nincs Hajdú-Borsa botrány, a sor tehát valóban M.P- vel kezdődik? Igaza van-e Stumpfnak, aki Borsának megbocsátást követel, miközben a kormányban és körülötte sok, korábbi Fidesz hívő van, míg soha Orbánhoz nem húzó ballibeknek, vagy baloldaliaknak nem sok lehetőséget kínált fel eddig a rendszerváltás?
Lehet, hogy csak a kérdések léteznek igazából, a válaszok meg eloszlanak annak fényében, hogy ki volt a rendszernek totális, vagy „csupán” fél-áldozata, egy ideig eltartott hívője vagy kiszorított hitetlenje, aki a megbocsátást azért nem gyakorolná, mert gazembernek lenni öt percig sem volt kötelező?
Megint kihalási periódus kell, hogy jöjjön a valódi béke?
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. augusztus 5-ei adásában hangzott el.