Trump még csak három hónapja elnök, de amit ígért és amit eddig tett, máris romokban hever, és az az Amerika is ruinált, amelyik egy hantagépre kapcsolódva elhitte, hogy a világ egy nagy pankráció.
Most nem Dosztojevszkij Miskin hercegéről lesz szó, aki tiszta és naiv, szinte krisztusi alak, de túl jó a világhoz. Vagy a világ túl reális hozzá. Mindenesetre nem tehetnek egymásért semmit.
Most Trumpról lesz szó. A krisztusi szándék tehát kizárt.
Trump még csak három hónapja elnök, de amit ígért és amit eddig tett, máris romokban hever, de az az Amerika is ruinált, amelyik egy hantagépre kapcsolódva elhitte, hogy a világ egy nagy pankráció, a jó fiúval (babyface) és a rossz fiúval (heel), a meccs végeredménye meg pusztán akarat kérdése.
Pedig a wrestling, vagy work, ahogy az előre elrendezett mérkőzéseket hívják, már nem írja le teljesen azt a műfajt, aminek Trump hatalmas híve, bár persze továbbra is egy szórakoztató műfaj, dumával, erőnléttel, rengeteg technikai tudással, és vásári tiritarkasággal, szóval színjáték. Ámde eldurvulhat, és a végső kimenetelt illetően már van benne valami bizonytalanság is. Sose tudni, tényleg bundába fut-e.
Trump azt ígérte, a meccs végén minden jó lesz, és a jó vég közel lesz. Az ukrajnai háborút csak leinti, mint karmester a kótyagos zenekart, hatszázezer illegális bevándorlót egy perc alatt tesz át a határon, a hazatérő és bűnbánó amerikai tőke térden állva kínál középosztályi fizetéseket a rozsdaövezet lakóinak, Kanada az 51. állam lesz, de Grönland is sietve omlik az USA keblére, a tőzsde szárnyal majd, és visszatérnek az aranyszínű hetvenes évek, amikor az ország gazdag volt, mindenhol gyárak zakatoltak, és Trump ifjú volt és bohó.
Ehhez képest ma, vagyis még erősen a mérkőzés kezdetén nem is csak ott tartunk, hogy csupán néhány száz, vagy ezer bűnözéssel egyébként joggal gyanúsított külföldit dobtak át Mexikóba, vagy még tovább, de egy bírósági ítélet már le is állította az akciót. A világra kivetett esztelen vámok is olyannyira sújtják az elnök országát, hogy folyamatosan kénytelen azokat felfüggeszteni, még Kína esetében is megegyezést vizionál. Az általa durván megtámadott jegybanki elnökről meg közli, hogy csak viccelt, esze ágában sincs kirúgni, ami pedig Ukrajnát illeti, Trump inkább kivonulna a „közvetítésből”, és „más prioritásokat keres”.
Nyilván Elon Musk helyett próbál másik verőlegényt keríteni az állami bürokrácia meg a józan ész megbüntetésére, a trumpi politika képviselete, és saját benáculása okán ugyanis 70 százalékkal csökkent a Tesla forgalma, úgyhogy Musknak ezentúl a politikai dúvadságra csak heti két napja jut. Esetleg új védelmi miniszter is kellhet. A vezetők, amikor stábot választanak, általában maguk alá választanak, ami Trump esetében azt jelenti, hogy Pete Hegseth is a pincéből jött, és már az első bevetésén kétszer bizonyult tökkelütöttnek a Signal-botrányban.
A trumpi pankráció mindössze ennyi: egy lépés előre, egy pedig hátra. Elvben ott áll, ahol az eskütétele előtt, a szorító gumikötelén még innen, csakhogy az eddigi dobásai szinte mindent ledózeroltak, amihez csak hozzáért. Legfőképpen azonban Amerikáról bizonyította be, hogy mennyire gyenge versenyző, és a világ első számú demokráciájaként is milyen kiszolgáltatott. Trump szétverte az amerikaiság imázsát, és kukázta a maga maradék hitelét is. És ezen már nem lehet segíteni.
Nem mellesleg: az ukrajnai „közvetítésből” (értsd: a muszkavezetésből és Ukrajna kirablása szándékából) kilépni akaró Trump továbbra is Putyint erősíti. Az Ukrajnát a múlt év végéig legerősebben támogató ország hiánya miatt is, meg a saját rosszarcú vonzalmai miatt is.
A jövő nem változott. Továbbra is ködök mögött készülődik.
Szénási Sándor jegyzete az április 23-i Esti gyorsban hangzott el.