svájci külügyminiszter (b), Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (k), Andrij Jermak ukrán elnöki kabinetfőnök (j2)
és Kamala Harris amerikai alelnök (j) mellett megnyitja az ukrajnai békekonfrenciát a svájci Luzern közelében fekvő Stansstadban 2024. június 15-én. MTI/EPA/Keystone/Michael Buholzer Fotó: Michael Buholzer
Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának májusi felmérése szerint, amit itthon a 444.hu közöl, a kontinens tizennégy országában relatív többségben vannak a háborút tárgyalásos úton megoldani akarók. Magyarokat nem kérdeztek.
Ez ugye azt jelenti, hogy Ukrajna nem nyerhet, legalábbis ebben a többség nem hisz.
A cikk azt írja, hogy csak Észtországban mainstream nézet, 38 százalékkal, hogy az ukránoknak kedvezni fog a sors, az igazság istenasszonya, vagy éppen a történelem ura lesz hajlandó ezegyszer kegyes lenni, de az észtek mellett ott vannak a lengyelek, és a svédek is. Vagyis azok az országok, ahol a hangsúly nem a háború egyedül logikus befejezésén van, hanem a győzelem minden áron való kényszerén, ami kétségtelenül az előbbi attitűddel szemben maga lehet az irracionalitás.
Viszont lehet, hogy mégsem az. Az azonnali tűzszünet, a gyors békekötés a pillanatnyi helyzetet kétségkívül megoldja, és ennyiben az európai háborús fáradtságot is lazítja. Hogy másnap mi lesz Ukrajnával, azt nem tudja senki.
Hogy pontosítsunk, nem tudható, hogy a sebtiben lezavart béke mitől nem lesz szimpla orosz győzelem, nemcsak azért, mert Moszkva elvinné a megszállt keleti területeket, de vinné azokat is, amiket meg sem tudott szállni.
Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.
Orbán ezzel az orosz üzenettel és az ECFR nevű, már említett agytröszt felmérésével ment Kijevbe, de tegyük ide a Trump által azóta letagadott republikánus béketervet is, ami az orosz követelés sima klónja.
Az orosz/amerikai pakkban pedig a következő valóságdarab van szépen, többszörösen becsomagolva, beburkolva, és átkötve nemzeti kék-sárga szalaggal:
Amiért ebben a háborúban eddig legalább egy millió ember halt meg, vagy lett nyomorék, nem számít. Az, hogy az orosz orkok a földdel tették egyenlővé Ukrajna energetikai, oktatási, egészségügyi, szociális, közigazgatási struktúráját, káló, ami egy ilyen csetepatéval együttjár. Az, hogy ahol csak lehetett, felrobbantották, szétlőtték, felgyújtották vagy elrabolták az ukrán nemzeti tudat tárgyi kincseit, templomait, festményeit, történelmi épületeit, bagatell. Nem kell nyafogni sok tízezer elrabolt, és eloroszosításra, és szülővesztésre ítélt ukrán gyerek sorsa miatt, mert legalább élnek, és janicsárlét is lehet szép. Azt a falat Kijevben, ahová a hősi halált halt ukrán katonák neveit vésik fel, végül is el lehet bontani. A megerőszakolt nők majd felejtésátkot kapnak, mintha a Harry Potter-ben élnének, már ha az erőszaktevőjük a csíny végén agyon nem lőtte őket, mondjuk Bucsában.
Felejts és ne kérdezd, mivégre volt az egész.
A gyors béke után idővel azt kell kicsomagolni a béketervből, hogy mindez a nyomorúság, és pusztulás hiába volt, az oroszok így is, úgy is elviszik, amit akarnak, az ukránok magukra vessenek az ostoba dacoskodással. És magára vessen mindenki, aki még dacolni akar majd, ha a magát joggal győztesnek érző Moszkva új horizontokat és új területeket keres a katonacsizmák vonulásának.
Európa többi része csak a pillanatot ismeri, az észtek, lengyelek, svédek meg a történelmet. Az esztelen, mert végül mindig kipukkanó orosz birodalmi mániát, ami csak halált és vért hoz, életet soha. A felmérés azt is mutatja, hogy az ukrán győzelemben a leginkább az ukránok hisznek. Kevesebben, mint két éve, de hisznek.
Nekik is lehet itt szavuk. Talán a legerősebb.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 3-i adásában hangzott el.