Ismét elkiáltom szavam anyanyelvem gyomosodó kertjében azzal a keserű tudattal, hogy úgyis hiába. Hangom még a hullani készülő leveleket sem rezzenti meg, száradó kórók sem inognak meg tőle – legföljebb a csinált szóvirágok emelik föl még jobban rikítóra színezett fejüket, hiszen amúgy sincs gyökerük, nedv sem kering bennük,
nem is hervadnak, mert mi sem árt nekik.
Itt van például a „megvalósítás“ szó, amelyet a felszabadulás óta derűre-borúra olvashatunk nyomtatásban, hallhatunk közvetítésekben, társalgás közben. És végeredményben mi bajom vele?…
Létezik-e? Igen, létezik! Helyesen képzett szó-e? Az! Van-e pontosan körülírható jelentése? Van! Hát akkor?…
Nos, éppen ez a jelentés okoz mérhetetlen gondot. A „megvalósítás“ ugyanis cselekvést, folyamatot jelent. Vágyaink megvalósítását, terveink megvalósítását, céljaink megvalósítását. Azt a ténykedést, amelynek révén elérjük azt, amit akarunk. Amelynek segélyével eljutunk álmaink végső pontjához. Amelynek befejezése a korábban feltámadt óhajok megvalósulása.
S mindezek m egvalósítása végén mi áll? Az eredmény. A vívmány. A teljesítmény. Nem pedig a „megvalósítás“, hiszen ez az időjeles kifejezés csak a folyamatot lezáró tényhez vezető útvonal, nem pedig a végeredmény.
Ennek tisztázása helyett azonban sajtónk évtizedek óta jobb ügyhöz méltó buzgalommal ködösít, és a „megvalósítás“ szót a folyamat vagy cselekvés helyett a lezárás és befejezés jelölésére használja. Talán így véli lefordíthatónak a „realizare“ szót, holott annak megfelelője a teljesítmény, vívmány, eredmény.
Eredményeink megvalósítása a szocialista építés célja. Vívmányaink megvalósítása valamennyiünk öröme. Teljesítményeink megvalósítása a haza büszkesége. A „m megvalósítások“ megvalósítása viszont nyelvi torzképződmény, erőszaktétel az ép beszéden, megbocsáthatatlan hibázás.
Mit tetszik mondani? Hogy hiába beszélek?… Persze, hogy hiába, mert a szokás nem a nyelvet féltők fájdalmas gondjaihoz vagy magányos töprengéseihez igazodik, hanem a maga makacs módján reszeli, dörzsöli, tördeli, alakítja a nyelvet. Ha egyszer az illető nyelvet beszélők kilencven százaléka úgy találja, hogy mostantól kezdve a „mosógép“ szó az „átlényegülő“ fogalmát fejezi ki, akkor az úgy is lesz.
Lelkiismeretemen azonban könnyíteni szeretnék. Pláne amióta egy pompás költő és mélyenszántó gondolkodó, akit büszkén merek barátomnak tekinteni, az Utunk egyik
utóbbi számában négy ízben használta a „megvalósítás“ szót a teljesítmény, vívmány vagy eredmény helyett. Elmondtam hát a magamét.
Pedig ha már ő is, akkor nyilván minden igyekezet fölösleges.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 41. számában, 1973. október 12-én.