szemlelek.net
K. Endre amnesztiában részesítése botrányként kerül be a magyar történelembe, de az eset önmagában is rengeteg politikai, egyházi, etikai kérdést vet fel. A kormányt is súlyosan érintő eset után zajlik a politikai kármentés.
Miközben a kormány és a református egyház látszólag teszi a dolgát, a református egyházat Balog Zoltán püspökön keresztül erősen megosztó kegyelmi ügy hullámai még mindig nem csitulnak. Mindeközben kevesen foglalkozunk a helyzetnek egy rejtett dimenziójával: az egyház és az államhatalom kapcsolatával. Pedig ha az ügyet „lakmuszpapírnak” tekintjük, akkor demokráciánk alapvető működési kérdései kerülnek elénk.
Ezek közül most csak egyet szeretnék végiggondolni:
Egyház és állam szétválasztása és a hazai helyzet
Európa társadalmi és egyházi fejlődésének gyümölcse az egyház és az állam elválasztásának megfogalmazása és gyakorlata. Ez a folyamat sok vitával járt, de mára világosan láthatjuk, hogy ez európaiságunk egyik fontos alaptétele. A reformáció küzdelmei között megfogalmazott Ágostai Hitvallás (1530) ennek egyik első európai dokumentuma, melynek XXVIII. cikkelye az egyházi hatalomról szól. Álljon most itt pár rövid idézet a hamarosan 500 éves szövegből (kiemelés tőlem): „Régebben nagy viták folytak a püspökök hatalmáról; ezek során egyesek helytelenül összezavarták az egyházi hatalmat és a kard hatalmát. Ebből a zavarból hatalmas háborúk, igen nagy bonyodalmak támadtak, mert közben a pápák a kulcsok hatalmára támaszkodva nemcsak hogy új vallási szokásokat rendeltek el és bizonyos ügyeknek [önmaguk számára való] fenntartásával, erőszakos kiközösítéssel terhelték a lelkiismeretet, hanem még azt is megkísérelték, hogy földi országokat másoknak adjanak, és császárokat fosszanak meg hatalmuktól.”
„A mieink tehát, hogy az emberek lelkiismeretét tanítsák, kénytelenek voltak az egyházi hatalom és a kard hatalma közötti különbséget nyilvánvalóvá tenni, és tanították: mindkettőt Isten parancsára vallásos tiszteletben kell részesíteni, és úgy kell megbecsülni, mint Isten legnagyobb földi jótéteményeit.”
„Így azt tartják, hogy az evangélium szerint a kulcsok hatalma vagy a püspöki hatalom Istentől eredő hatalom, illetve megbízatás az evangélium hirdetésére, a bűnök megbocsátására vagy megtartására és a szentségek kiszolgáltatására. Mert Krisztus ezzel a megbízással küldi szét az apostolokat.”
„A világi hatóság nem az emberek lelkét, hanem a testüket és javaikat védi nyilvánvaló jogtalanságok ellen, és fegyverrel és testi büntetésekkel tart rendet az emberek között. Az evangélium viszont a lelkeket védelmezi istentelen nézetek, az ördög és az örök halál ellen.” „Nem szabad tehát összekeverni az egyházi és a világi hatalmat! Az egyházi hatalomnak az a megbízatása, hogy tanítsa az evangéliumot, és kiszolgáltassa a szentségeket. Ne avatkozzék idegen hatáskörbe, ne osztogasson földi országokat, ne érvénytelenítse hatóságok törvényeit, ne oldjon fel a törvényes engedelmesség alól, ne akadályozza az igazságszolgáltatást semmiféle világi rendelkezés vagy szerződés dolgában, és ne akarjon törvényeket szabni a világi hatóságoknak az államforma kialakításában, amint Krisztus mondja: Az én országom nem e világból való [Jn 18,36].”
„Így tesznek különbséget a mieink a kétféle hatalom feladata között, és köteleznek rá, hogy mindkettőt tiszteletben tartsuk, és hogy elismerjük, mindkettő Isten ajándéka és jótéteménye.”
Ezek alapján számomra elég világos, hogy a jelenlegi Magyarországon a világi és az egyházi vezetők gondolkodásából sokszor hiányzik a megkülönböztetés képessége.
Az egyház és az állam kapcsolatának különböző modelljei:
– Ősi idők óta, mind a mai napig él az úgynevezett teokratikus elképzelés, hogy az állam és az egyház együttesen, szimbiózisban gyakorolják a teljes hatalmat az adott társadalom felett. Ez az elképzelés megtalálható a keresztyénségen belül és kívül mind a mai napig.
– Verseny alapú megközelítés szerint a világi és az egyházi hatalomnak le kell győznie a másikat ahhoz, hogy meg tudja valósítani küldetését.
– Reformátori, együttműködésen alapuló felfogás szerint mind a világi, mind az egyházi hatalom Isten jelenlétéről szól, de más-más mandátummal, és „mind a két kard” (hatalom) végső soron Isten kezében van.
Milyen politikai gyakorlat vezetett a mai magyarországi helyzet kialakulásához?
– Az ezeréves Szent István-i hagyomány félreértése. Eszerint a keresztyénség hatalmi eszköz. Így a hatalomgyakorlás ideológiai támasza vagy a klerikális jelenlét hatalmi megerősítése, nem pedig a társadalom és az emberi együttélés természetes kötőanyaga, ami nem függ a politikai helyzettől.
– A kommunista hatalomátvétel 1948-ban az egyházakat fél illegalitásba és az államtól való teljes függésbe szorította azzal is, hogy majdnem minden vagyonától megfosztotta azokat. Ideológiai szempontból pedig káros és megszüntetendő felépítménynek tartotta az egyházakat.
– Az erőszakos, politikai indíttatású pártállami egyházellenesség hatása miatt a rendszerváltás felkészületlenül érte az új politikai elitet és az egyházakat egyaránt. Az ún. részleges kárpótlási ügy kapcsán ugyanakkor történtek komoly lépések az Antall-kormány idején, azonban ezt követően érdemi változás nem történt. A rendszerváltás utáni első kormány elfogadta a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló törvényt (1991. évi XXXII. törvény). Az ellenzéki SzDSz azon javaslatát, hogy az egyházak ne csak ingatlanokat kapjanak vissza, hanem a hitéleti feladataik ellátáshoz szükséges anyagi függetlenségüket is teremtse meg az állam, a kormány és a parlamenti többség nem támogatta. Ez, a be nem fejezett kárpótlás lett a táptalaja annak a káros, máig tartó politikai gyakorlatnak, hogy az állam finanszírozásától függenek az egyházak. Ez kettős felelősséget jelent: a politikusokét, akik ezt a helyzetet fenntartják, és politikai hasznot húznak belőle, és az egyházakét, akik ezt elfogadják, és ezzel összekeverednek az állami és egyházi feladatok. Ez a helyzet nem vonatkozik azokra a közfeladatokra, amelyeket az egyházak átvállalnak az államtól: oktatás, egészségügy, szociális ellátás, stb, mert itt a mindenkire kötelező normatív finanszírozás érvényes.
Természetesen itt is vannak orvosolandó kérdések. Véleményem szerint ezek a rendezetlen, de valóságosan jelenlévő erőviszonyok alakították ki azt a politikai, hatalmi, vallási labirintust, amiben Balog püspök K. Endre kegyelmi ügyében (is) egyszerűen eltévedt.
Mi lehet a megoldás?
Egy új társadalmi kiegyezés a politika és az egyház szerepét illetően.
Új kiegyezés a hatalom és az egyházak között a kárpótlás befejezésére, az egyházi autonómia teljes visszaállításával.
Új kiegyezés abban is, hogy az oktatási és a szociális ellátások anyagi támogatásában ne legyen különbség egyházi és civil fenntartó között, hanem a szükséglet és a hozzáértés legyen a szektorsemleges finanszírozás alapja.
Laborczi Géza
ny. evangélikus lelkész
volt országgyűlési képviselő
Forrás: Újnépszabadság
