Ma este próbára tettem magamat. Tudni való, hogy én igen rosszul beszélek oroszul – átkozott nyelvtan! –, de igen jól olvasok. Na, ma este nyelvtanulás céljából megnéztem A sivatag fehér napja című orosz kalandfilmet, azért ezt, mert a Háború és Béke legfeljebb francia nyelvi ismereteimet frissíthette volna fel. Kikapcsoltam minden feliratozást, tehát az oroszt is, és megnéztem, mennyit értek a filmből.
Az első nyolc perc után minden szót értettem.
Aztán visszapörgettem azt az első nyolc percet is, és nem bántam meg. Mivel kezdődik az egész?
„Kedves feleségem, Katyrina Matvejevna! Mivel történelmünk jelen pillanatában az osztályharc kiéleződáse a legfontosabb, habár csődbe jutott, miként a világszabadság eszméje is, úgy döntöttem, hogy hazasétálok innét, Közép-Ázsiából és sürgősen szüksége lesz a világproletariátusnak legalább három gyerekre tőlünk.”
Mondja még valaki, hogy nincs orosz akasztófahumor.
… És hazasétál, bár közben kap a nyakába egy teljes háremet, lesz vagy nyolc felesége szegénynek, felbukkan Verescsagin, a látensen biszexuális cári csinovnyik és a titokzatos Szaid, akinek külön tehetsége van arra, hogy mindig rosszkor legyen és rossz helyen. Illetve ha valahol megjelenik, az már nem jó jel. Úri klubokból az ilyent ki szokás tiltani.
A film zenéjét Bulat Okudzsava írta, azt már tudtam korábban is kívülről – hát, ha ezt megértettem, már csak pár év, és egészen érthetően fogok még beszélni is oroszul. Akit érdekel a film, itt van:
A szerkesztő megjegyzése
Bulat Okudzsava (Булат Шалвович Окуджава) (Moszkva, 1924. május 9. – Clamart, 1997. június 12.) orosz költő, író, dalénekes (bárd) – olvasható a Wikipédia szócikkében. A sokoldalú művész tájainkon főleg regényeivel volt ismert, történelmi regénye, a Dilettánsok utazása (Amiran Amilahvari nyugalmazott főhadnagy visszaemlékezéseiből) az író Szegény Avroszimov és Merszi, avagy Sipov kalandjai című korábbi regényeivel rokonítható.
