Mikor ma reggel megláttam a Donald Trump csatahajó építési tervéről szóló hírt, csak legyintettem: ugyan már. Szép, sőt, gyönyörű dolog az, de csatahajó a drón-rajok világában? Trump álmodozik. Aztán megtaláltam a The War Zone felületén a műszaki részleteket, és azóta megállíthatatlanul csóválom a fejemet. Már kezd görcsöt kapni a nyakam.

Ilyen hajó ugyanis nincs és nem is nagyon lehet. Még akkor sem, ha esetleg szükség lenne rá. Ehhez képest a Titanic mentőcsónak vagy a Kon-Tiki-tutaj, esetleg indián kenu. De ezt majd később fejteném ki, egyelőre lássuk magát a hírt és a terv részleteit.

Donald Trump elnök bemutatta az amerikai haditengerészet számára tervezett új Trump osztályú nagyméretű hadihajók terveit. Ezeket számos különböző típusú rakétával fogják felszerelni, köztük nukleáris fegyverekkel és hiperszonikus típusokkal, valamint elektromágneses ágyúkkal, irányított energiájú lézerfegyverekkel és még sok mással. Trump szerint a cél most legalább két ilyen hajó építése, amelyek közül az elsőt USS Defiant névre fogják keresztelni, de a flotta mérete 10 vagy több hajóra is bővülhet. A 30 000–40 000 tonna vízkiszorítású hajók a Golden Fleet nevű nagyobb haditengerészeti fejlesztési program központi elemei.

Trump Pete Hegseth hadügyminiszter, Marco Rubio külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó, valamint John Phelan haditengerészeti miniszter kíséretében a floridai Palm Beach-en fekvő Mar-a-Lago birtokon mutatta be a Trump osztályt. A tervezett egységeket jelenleg „csatahajóknak” nevezik. Ez egy szakkifejezés, amelyet korábban a dominánsan nehéz fegyverzetű sok löveggel ellátott és rendkívül erős páncélzatú flottaegységekre alkalmaztak.

A haditengerészet 1990 és 1992 között leszerelte utolsó igazi csatahajóit, a második világháborús Iowa osztályú USS Missouri és USS Wisconsin hajókat, amelyek addigra már jelentős fejlesztéseken estek át.

A szerénység szavai

„Theodore Roosevelt elnöktől, és a Nagy Fehér Flottától … a legendás Iowa osztályú USS Missouri-ig, amelynek hatalmas ágyúi segítettek megnyerni a második világháborút, az amerikai csatahajók mindig is a nemzeti hatalom félreérthetetlen szimbólumai voltak” – mondta Trump. A Trump osztály egységei „az amerikai haditengerészet zászlóshajói lesznek, és még soha nem építettek hozzájuk hasonlókat”.

„Amerika ereje visszatért a világszínpadra, és az új csatahajókból álló Arany Flotta bejelentése, mely a történelem legnagyobb és leghalálosabb armadája, … generációs elkötelezettséget jelez az amerikai tengeri hatalom iránt az egész minisztériumban” – mondta Hegseth miniszter. „Az új és jobb hajók ma és a jövő generációi számára is biztosítják a visszatartó erőt az ellenséggel szemben.”

„Újra nagyszerűvé fogjuk tenni a Hadiflottát” – tette hozzá Phelan miniszter. „A USS Defiant csatahajó félelmet és tiszteletet fog kelteni az amerikai zászló iránt, valahányszor külföldi kikötőbe fut be. Minden amerikai büszkeségének forrása lesz.”

„Ahogy a haditengerészetünk flottájának jövőjét alakítjuk, nagyobb hadihajókra van szorulunk, és a Trump osztályú csatahajók megfelelnek ennek a követelménynek” – mondta Daryl Caudle tengernagy, a haditengerészet műveleti parancsnoka egy külön haditengerészeti sajtóközleményben. „Biztosítani fogjuk a folyamatos fejlesztést és az intellektuálisan objektív értékelést a 2030-as években és azon túl a hatékony elrettentés és győzelem követelményeiről, valamint a fegyelmezett végrehajtást, amelynek eredményeként a flotta páratlan lesz halálos ereje, alkalmazkodóképessége és szilárdsága tekintetében.”

Ha minden a terv szerint alakul, „konfliktus esetén az elnök nem egy, hanem két kérdést fog feltenni: hol vannak a repülőgép-hordozók és hol vannak a csatahajók” – mondta Phelan.

A műszaki jellemzők

Egyébként a Trump osztályról ma Mar-a-Lago-ban, valamint a haditengerészet közleményében megosztott legfontosabb részletek a következők:

  • 30 000–40 000 tonna vízkiszorítás (az Iowa osztályú csatahajók teljes terhelés mellett körülbelül 57 540 tonna vízkiszorításúak voltak).
  • A haditengerészet szerint körülbelül háromszor akkora, mint egy Arleigh Burke osztályú romboló, a haditengerészet felszíni flottájának jelenlegi legyakoribb egysége (ez legalább részben a legújabb Flight III Arleigh Burke alváltozat megadott vízkiszorításán alapul).
  • Közepes hatótávolságú hagyományos (IRCPS) hiperszonikus rakéták, elektromágneses ágyúk és irányított energiájú lézerfegyverek alkotják a hajó fegyverzetét.
  • A Trump osztályú hajókat egy új, jelenleg fejlesztés alatt álló nukleáris fegyverekkel felszerelt, tengeri indítású cirkálórakétával (SLCM-N) is felszerelik.
  • A Mar-a-Lago-ban rendezett eseményen bemutatott látványtervek három nagy vertikális indítórendszert (VLS) mutatnak, kettőt az orr végén és egyet a hajófarban.
  • A látványtervek több toronyban elhelyezett, 5 hüvelykes haditengerészeti ágyúkat és más hagyományos fegyvereket is ábrázolnak.
  • Kiterjedt fegyverzetük mellett a Trump osztályú hajók parancsnoki és irányító platformok is lesznek, amelyek felügyelik a legénységgel ellátott és legénység nélküli platformokat.
  • Az egyik látványterv azt ábrázolja, hogy a hajó kilő egy IRCPS rakétát, egy Tomahawk cirkálórakétát és egy szabványos rakétát.
  • Trump szerint a tervezés részét képezik majd meg nem határozott, mesterséges intelligencián alapuló képességek is.
  • A Trump osztály egy kombinált tengeri erőkből álló flotta részét képezi, amelybe beletartoznak a jövőbeli FF(X) fregattok és az új, legénység nélküli hajók flottái is.
  • Elsőként két hajó építésére koncentrálnak a várhatóan 10 hajóból álló kezdő sorozatból.
  • A Trump osztály végül 20-25 hajóra bővülhet.
  • Trump elmondta, hogy a hajókat az Egyesült Államok hajógyáraiban fogják építeni.
  • Az elnök utalt arra is, hogy külföldi tulajdonú, de az Egyesült Államokban működő hajógyárak is részt vehetnek a projektben.
  • Phelan miniszter kifejezetten kiemelte a „új, nem hagyományos védelmi partnerek” várható szerepét is.
  • Összességében a haditengerészet „Amerika szinte minden államában működő 1000 beszállító” segítségével fogja megépíteni a hajókat.
  • A haditengerészet a védelmi iparral együttműködve fogja irányítani a hajók tervezését.
  • Trump is közvetlenül részt fog venni a tervezési folyamatban, mert, mint mondta: „nagyon jó ízlésű ember vagyok”.

Az utolsó ponttal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Trump érdeklődése a hadihajóépítés iránt, különösen esztétikai szempontból, már régóta ismert. A múltban állítása szerint személyesen hozta meg a legfontosabb tervezési döntéseket. Trump évek óta nyíltan hangoztatja vágyát, hogy a haditengerészet flottájába visszatérjenek a csatahajók.

Körülmények és anyagiak

Úgy tűnik, ez az első alkalom, hogy egy haditengerészeti hajóosztályt egy hivatalban lévő amerikai elnökről neveztek el. A haditengerészetet a múltban gyakran bírálták azért, mert hajókat élő személyekről neveztek el. Szokatlan viszont, hogy az amerikai haditengerészet egyik hajóosztályának vezető hajója ne az osztály nevét viselje (itt az USS Defiant-ot ahelyett, hogy például USS Trump vagy USS Donald J. Trump lenne).

A Trump osztályra vonatkozó tervekkel kapcsolatban továbbra is fontos kérdések maradtak nyitva, például hogy mikor fogják vízre bocsátani az USS Defiant-ot, nem is beszélve a szolgálatba állításáról. Az is fontos kérdés, hogy mennyibe fog kerülni ezeknek a hajóknak a gyártása, üzemeltetése és karbantartása.

A Mar-a-Lago-i nyilatkozatok ellenére a Trump osztály bemutatása valószínűleg továbbra is sok új elemzést és általános vitát fog kiváltani ezeknek a hajóknak a várható hasznosságáról. A The War Zone mélyrehatóan megvizsgálta a Trump „csatahajó” javaslatának megvalósíthatóságát és operatív relevanciáját, miután Trump szeptemberben nyilatkozott a témáról. A most bemutatott koncepció egyfajta kompromisszumot kínál, amely segíthet igazolni a komplexitását és költségeit.

Hasonló „arzenálhajó” koncepciókat a haditengerészet számára az elmúlt évtizedekben több alkalommal is előterjesztettek. Joggal mutatkozhat rájuk szükség és igény, csak a fizikai és gazdasági realitások határt szabnak akár még a tervezésüknek is.

Ugyanakkor az, hogy a Trump osztályú hajók valóban milyen képességekkel rendelkeznek majd, számos tényezőtől függ, különösen, ha csak viszonylag kis számban kerülnek bevetésre. És függetlenül attól, hogy egy hadihajó milyen képességekkel rendelkezik, egyszerre csak egy helyen lehet, márpedig ez a hely legtöbbször valamelyik kikötőben van.

Mindez egy olyan időszakban történik, amikor a haditengerészet hangsúlyozza, hogy több felszíni hadihajóra van szüksége, nem pedig kis számban gyártott, rendkívül hatékony hajókra.

Másrészt aggodalomra ad okot a VLS cellák hiányának gyors növekedése. A haditengerészet az évtized végén kivonja a szolgálatból az utolsó Ticonderoga osztályú cirkálókat, amelyek mindegyike 122 VLS cellával rendelkezik. A haditengerészetnek pótolnia kell a négy Ohio osztályú irányított rakétákat hordozó nukleáris tengeralattjáró által biztosított hatalmas rakétakilövő kapacitás közelgő elvesztését is, amelyek szintén leszerelésre kerülnek 2030 előtt. A Trump osztály nyilvánvalóan hatalmas VLS-rendszerrel lesz felszerelve, amely segíthet ellensúlyozni ezt a hiányt.

A nagy hadihajók tervezésének és gyártásának általános időtartama további bizonytalanságot jelent minden haditengerészeti hajóépítési vállalkozás számára. A hidegháború vége óta a haditengerészet számos jelentős flottafejlesztési programot korlátozott szigorúan vagy egyenesen törölt is különböző okok miatt. Jellemző példaként említhető, hogy a haditengerészet eredetileg 32 Zumwalt osztályú lopakodó romboló beszerzését tervezte, majd ezt a számot háromra csökkentette, és drasztikusan csökkentette a hajók képességeit. A Trump-kormány nemrégiben megszüntette a Constellation osztályú fregattprogramot is, annak magas költségei miatt.

A Trump osztályú „csatahajó” bejelentése éppen azon a napon történt, amikor a haditengerészet megerősítette, hogy az első jövőbeli FF(X) fregattjait VLS nélkül szállítják le, és egyértelműen a lehető legolcsóbb és leggyorsabb gyártást tűzték ki célul.

A haditengerészet ragaszkodik ahhoz, hogy lépéseket tesz a múltbeli hibák elkerülésére, és hogy ezzel megpróbálja újjáéleszteni az amerikai hajóépítő ipart, de továbbra is kihívások állnak előttünk.

Mindez nagy vitát fog kiváltani arról, hogy a haditengerészet hogyan használja fel erőforrásait, amelyekről folyamatosan azt állítja, hogy túl kicsik ahhoz, hogy eleget tegyenek a jövőbeli kötelezettségeknek. Az, hogy ennyit fektetnek be egy kis számú hajótestbe, miközben megfosztják a nagyobb számban építendő hajókat a harci képességeiktől, biztosan fontos téma lesz a Capitol Hillen az elkövetkező hónapokban.

Utólagos megjegyzések

Itt már a saját véleményemet mondanám el. Irreálisnak tartom a tervet, éspedig nem, hangsúlyoznám, nem katonai, vagyis haditengerészeti szempontból. A terv pénzügyi akadályairól már volt szó, de lássuk a fizikai problémákat.

Úszhat-e egy ekkora flottaegység?

Úszhat, bár gyors sosem lesz, de talán nem is ez a célja. Ha a Földön nem lenne gravitáció, súrlódás és közegellenállás, könnyebb dolog lenne ilyeneket építeni, de akkor meg nem volna ki építsen csatahajókat és az sem lenne, min ússzanak. Ami a méreteket illeti, fájóan hiányolom a repülőgépek leszállópályáját és legfőképpen a golfpályát. Anélkül mihez kezd magával a fedélzeten a jó ízlésű Trump? De a fizikához visszatérve: a Defiant oroszos kifejezéssel élve „nagy, lassú célpont” lesz. Ami nem volna baj, ha a potenciális ellenfelei is lassúak lennének, de nagyon nem azok: elsősorban a közelmúltban lezajlott kínai flottafejlesztés során szolgálatba állt ki, gyors egységekre gondolok, melyek esetében a sok lúd könnyen disznót győzhetne. Drónok esetében még rosszabb a helyzet, akkor a szúnyogok győzik le az elefántot, amennyiben nem vetnek be valamiféle forradalmian új védelmi rendszert ellenük.

Mi hajtja?

Ilyen méretekben csakis a nukleáris meghajtás jöhet szóba, szó sem lehet a hagyományos olajtüzelésű gőzturbináról, amit az oroszok a nemrég lebontásra ítélt (és jóval kisebb) Admiral Kuznyecovon alkalmaztak: annak az észleléséhez nem kellett radar, ha azt látták a Közel-Keleten, hogy a tengeri látóhatáron feltűnik egy több kilométer magas, koromfekete füstoszlop, tudták, hogy nem dzsinnek közelednek, nem is ghúlok, hanem jön a Kuznyecov. A Defiant nukleáris meghajtású lesz, más megoldás nincs. Az sem biztos – az energiaigénye miatt –, hogy beéri egyetlen reaktorral, hiszen a lézerek is, az elektromágneses ágyúk is árammal működnek, bár ez az áramfüggőség jelenthet sebezhetőséget is.

Hol fog közlekedni? Hol fog kikötni?

Ahol elfér. És nem sok helyen fér el. Nem ismerjük a merülését, de a méreteket tekintve kizártnak tűnik, hogy a világ legnagyobb kikötőit kivéve (valamint egyeseket, amelyek erre különlegesen alkalmasak) bárhol képes legyen horgonyt vetni és megújítani készleteit. Épp ezért rengeteg tartalékot kell rá behajózni, és nem csak fegyverzetből, az természetes, de a feltehetően népes legénység szükségleteit ellátó cikkekből is. Ami meg fogja határozni az amerikai flottapolitikát: ajánlatos lesz jóban lenni azokkal az országokkal, amelyeknek megfelelő kikötőik vannak. Ugyanis egy kikötő szétlőhető éppenséggel, ha nem látja szívesen ezt a kis óriást, csak akkor már nincs is miért kikötni, mert a készletek is szét lesznek lőve. Sőt, a hajózási útvonalak is kérdésesek: elfér-e a Defiant a Panama-csatornában vagy a Szuezi-csatornában? Megengedi a merülése? Mert ha nem, kerülgetheti jó lassan, tempósan a Jóreménység fokát vagy Horn-fokot.

Mi lesz, ha baj lesz? Ne legyen. Mert akkor nagy baj lesz. Egy ekkora csatahajó mentése a dolgok jelen állása szerint nem nehéz, hanem megoldhatatlan feladat volna a világ összes flottája számára.

Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy nem épül semmi, Trump egyszerűen eltanulta Putyintól azt, hogy miképpen kell csodafegyvert hazudni a világnak, szemrebbenés nélkül, és most jókat vigyorog azon, mekkora sürgölődés lehet az orosz haditengerészeti főparancsnokságon. Mellesleg, még ez lenne a legjobb megoldás: képzeljük el, mennyi problémától mentesülne a világ, ha a nem létező orosz Poseidon atomtorpedó eltalálja a szintén nem létező amerikai Defiant csatahajót. Mennyi nukleáris szennyeződés marad el.

Ha viszont mégis megépül, én azt mondom, baj lesz a flottaegység nevével. Nem jó név ennek a Defiant, a legénység azonnal át fogja keresztelni Deviantra (Deviáns, Perverz). De akár méretét, akár egyéb tulajdonságait tekintjük: a legalkalmasabb név akkor is a Leviatán lenne.

És akkor Oroszország vagy Kína építhetne valamit Behemót néven.

Forrás: Zóna