Nem kis feltűnést keltett a minap Kazahsztán elnöke, Kaszim-Dzsomjart Tokajev, amikor egy, Vlagyimir Putyinnal folytatott tárgyalása végén jelezte, hogy az orosz elnök most már jobban tenné, ha befagyasztaná az ukrajnai inváziót, mert eleve már azt sem érti, mi szükség van rá, de az egészen biztos, hogy túl sok fiatal pusztul bele.

Mielőtt elkezdenénk lelkesedni Tokajev pacifizmusa iránt, nem árt, ha megismerjük az előzményeket. A mostani kazah elnök a hírhedett Nurszultan Nazarbajev utódja, de a hatalom átvétele 2019-ben kicsit különösen sikerült: először ügyvivő elnök lett, aztán meg is választották (Nazarbajev után magát Naszreddin Hodzsa szamarát is megválasztották volna, csak menjen már a zsarnok), azonban elődje csak azzal a feltétellel adta át a hatalmat neki, hogy egyrészt összes családtagjai funkcióikban maradhatnak, másrészt családja általános amnesztiában részesül, harmadrészt meg ő maga, mármint Nazarbajev élete végéig viselheti a megtisztelő „elbaszi” címet, ami nem magyarul van, bár lehetne, hanem kazahul és azt jelenti, hogy „a Haza atyja”.

Tokajev tehát gúzsba kötve kellett táncoljon: a Nazarbajev-klán hatalma a gyakorlatban alig csökkent, de a korrupció miatti felelősség már az ő vállát nyomta. Ez 2022 januárjáig tartott, amikor hogy, hogy nem, „váratlanul” megemelték Kazahsztánban az autógáz árát, mire fel zavargások törtek ki az egész országban. Tokajev látványosan vonogatta a vállát, főleg, mikor a nép nagy egyetértésben ledöntötte Nazarbajev összes szobrát, majd „a stabilitás érdekében” behívta rendet csinálni a KBSZSZ, vagyis a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete alakulatait. Ez valami olyasmi a posztszovjet államok számára, mint a Varsói Szerződés volt, azok jöttek is (nem nagy örömmel, hiszen Putyin már tudta azt, amit Tokajev akkor még nem, vagyis hogy egy hónap múlva meg fogja támadni Ukrajnát), és a nagy rendcsinálásban valahogy Nazarbajev elveszítette a privilégiumait, a klánjának tagjai pedig egytől egyig börtönbe kerültek.

Vannak ilyen jókor jött zavargások.

Azonban egy hónap múlva már Tokajev mosolya nem volt teljesen őszinte, mikor a segítségért cserébe neki is támogatnia kellett volna Putyin ukrajnai háborúját: el nem ítélhette, nem volt abban a helyzetben, de abban a helyzetben sem, hogy Putyin mellé álljon, ugyanis a kazah gazdaság nagyban függ a nyugati partnerektől, tehát valahogy kipréselt magából egy óvatos, mindenkitől távolságot tartó, kicsit oroszbarát de alapjában véve semleges nyilatozatot, és emellé megtagadta a Donyecki és Luhanszki „Népköztársaságok” elismerését.

Emiatt Putyin megharagudott rá, és egy ideig azt játszotta, hogy nem jut eszébe a neve (pedig egyszerű név az: ha másról nem is, a Tokarev pisztolyról meg lehet jegyezni), aztán enyhült a viszony a két állam között, mivel Tokajev nyíltan ugyan sosem állt Oroszország mellé, de jó pénzért hajlandó volt segíteni a Kremlt a nemzetközi szankciók elkerülésében. Egyszóval: ő sem gáncs nélküli lovag, főleg nem demokrata, még akkor sem, ha időnként pacifistának mutatja magát. Egyébként valamivel enyhébb zsarnok, mint az elődje, de ez a legjobb, amit el lehet róla mondani.

A mostani kijelentésének értékéből is sokat levon, hogy, mint a The Insider írja, máig kulcsfontosságú alkatrészeket és nyersanyagokat szállít Moszkvának. Olyan fontosakat, hogy ha Tokajev le akarná állítani a háborút, vagy legalábbis csökkenten akarná a harcok intenzitását, ahhoz neki semmi szüksége nem volna Putyinra: elég lenne blokkolnia a berilliumtartalmú cikkek kivitelét Oroszországba.

Ezt azért nézzük meg részletesebben is az említett tanulmány alapján, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Július 25-én a Vlagyimir Putyinnal tartott találkozóján Kaszim-Dzsomart Tokajev kazahsztáni elnök azt javasolta Oroszországnak, hogy vessen véget az ukrajnai háborúnak. Eközben viszont kiderült, hogy az orosz védelmi ipar számára még mindig csak Kazahsztán szállít berillium-oxid kerámiát – márpedig ez az anyag elengedhetetlen a katonai radarok gyártásához, valamint az Iszkander rakétákban használt célkereső rendszerekhez. A berillium-oxid kerámiából készült termékek kazahsztáni exportja Oroszországba az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete után többszörösére nőtt, és a fogadó üzemek tevékenységének jellegét tekintve ezeknek a termékeknek a katonai alkalmazásokon kívül semmiféle egyéb elképzelhető felhasználásuk nincs.

Feltárva, de kiaknázatlanul

Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított berilliumkészletével. Az első lelőhelyeket már a 17. században felfedezték, és 35 közülük mára hivatalosan is állami nyilvántartásba van véve. Egészen a közelmúltig azonban Oroszország sem nem aknázta ki, sem nem hasznosította ezeket a lelőhelyeket. Ennek következtében váratlanul függő helyzetbe került a berillium-oxid importjától.*

*Magyarul: volna nekik saját berilliumuk, több is, mint Kazahsztánnak, csak míg lehetett, nem aknázták ki és nem építették meg az ehhez szükséges infrastruktúrát, most meg már nem lehet, a szankciók miatt.

Az ásvány iránti kereslet Oroszországban az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta többszörösére nőtt. 2022 előtt Oroszország évente 1 millió dollár értékű berilliumkerámiát importált Kazahsztánból; 2025-ben ez az összeg körülbelül 8 millió dollárra emelkedett.

Oroszországban igyekeznek fejleszteni a hazai termelést, és a berillium-oxid hazai előállításának beindítása az állami politika egyik legfontosabb prioritásának tekinthető. A szaratovi székhelyű Bazalt megígérte, hogy hazai gyártású kerámiákat állít elő Oroszország védelmi iparának, de nem világos, hogy a projekt valaha is megvalósul-e (a vállalat azonban sikeresen dolgozott már fémes berilliummal).

A helyi hatóságok kijelentették, hogy a burjátföldi berilliumtelérek kitermelésének 2026-ban kell megkezdődnie.*

*Jó, kitermelik, de utána hogyan dolgozzák fel? Az egy külön folyamat, amihez komoly technológia szükséges.

Miért van szüksége a hadseregnek berillium-oxidra?

A berillium-oxid kerámiák hővezető képessége rendkívül magas – a dielektromos anyagok közül csak a gyémánt vezeti jobban a hőt. Ezen felül az ebből a vegyületből készült kerámiák szilárdak és hőállóak.

A nagy teljesítményű, magas frekvenciás berendezések – mind a vákuumcsövekkel, mind a félvezetőkkel működők – esetében elengedhetetlenül szükséges az üzemelés közben keletkezett felesleges hő elvezetése és eltávolítása. A hőelvezető alkatrészeknek dielektrikusnak is kell lenniük. Ezért a berillium-kerámiák elengedhetetlenek a mikrohullámú tranzisztorok és integrált áramkörök hordozóanyagaként. Ilyen elektronikus alkatrészekre a különféle típusú radarokban van szükség – mind a földi rendszerekben, mind a rakéták irányítófejeiben.*

*Ráadásul ez az anyag nagyon kemény, erős is, és nem egy esetben egyszerre szolgál merevítőként és hűtőbordaként az áramköri lapon.

A berillium-kerámiák emellett rendkívül ellenállóak a kémiai hatásokkal és a sugárzással szemben, valamint teljesen átlátszóak a mikrohullámok, az ultraibolya fény és a röntgensugarak számára. Több évtizeddel ezelőtt a berilliumot még háztartási mikrohullámú sütőkben is használták, de ezt a gyakorlatot később az anyag magas toxicitása miatt megszüntették.

Manapság a berillium-kerámiákat hőelvezető szigetelők és hordozók gyártásához használják nagy teljesítményű tranzisztorokhoz és integrált áramkörökhöz, valamint radarok és más nagy teljesítményű mikrohullámú készülékek hullámvezető csöveinek szerkezeti alkatrészeihez. Például berillium-alkatrészeket használnak egy 1,2 kW-os hullámvezető csőben, amelyet a Sokin Isztok Űripari Vállalat büszkén sorol fel fejlesztései között.

A klisztronokkal és a szilárdtest-elektronikával együtt az ilyen csöveket mikrohullámú sugárzás forrásaként használják katonai berendezésekben. Az Isztok főként keresőfejeket fejlesztett levegő-levegő rakétákhoz és föld-levegő rakétarendszerekhez. Az orosz Sz–400, Tor, Buk és Kub légvédelmi rendszerekhez, valamint a Kindzsal rendszerhez és a Pancir légvédelmi rakéta- és ágyúrendszerhez szükséges mikrohullámú eszközöket szintén az Isztok fejlesztette ki.*

*A képlet tehát egyszerű: ha nincs berilliumtartalmú alkatrész, nincs se rakétatámadás, se rakétaipar, de nincs orosz légvédelem sem. Tényleg kritikus, stratégiai fontosságú anyagról van szó.

Berillium-piaci körséta

Az Oroszországnak szállított összes berillium-kerámiát egyetlen kazah vállalat, a Kaz Ceramics gyártja. A termékeket vagy maga a vállalat, vagy leányvállalata, a Zenit-K értékesíti.

A kerámia alkatrészeket orosz katonai üzemek és azok alvállalkozói vásárolják meg, amelyekről ismert, hogy többségük nagy teljesítményű, nagyfrekvenciás berendezések fejlesztésében és gyártásában vesz részt. 2022–2025 között a következő vállalatok szerepeltek a vásárlók között:

  • A Fazotron-VMZ (amelyre nem vonatkoznak nyugati szankciók) gyártja az M411146 egységeket a 9M723 Iszkander-M rakétákhoz (ez egy nagyfrekvenciás emissziós eszköz, amely megvédi az Iszkander rakétákat a légvédelmi rendszerektől).
  • A JSC Research Institute of Semiconductor Devices (az EU és az USA szankciói alatt áll) alkatrészeket gyárt a H–59M2/M2A légi indítású rakétákhoz (kamerairányítású keresők), félig aktív lézeres keresőt és vezérlőegységet a Krasznopol-M2 „intelligens” tüzérségi lőszerhez, valamint alkatrészeket a Pancir-S1 légvédelmi rakéta- és ágyúrendszer 72V6 harci járművéhez.
  • A JSC Fryazino NagyTeljesítményű Tranzisztorgyár (amerikai és ukrán szankciók hatálya alatt áll).
  • A Pluton Tervezőiroda (nem áll szankciók hatálya alatt).
  • A Sokin Isztok Űripari Vállalat (az USA, az EU, Kanada és Ukrajna szankciói alatt áll) – Oroszország egyik vezető katonai mikrohullámú berendezés-fejlesztője, ideértve a Pancir és Buk rendszerekhez, valamint az Sz–300 és Sz–400 rendszerekhez tartozó radarokat, továbbá a Szu–57 vadászgépen használt S–121 fegyvervezérlő radarrendszerhez szükséges széles sávú mikrohullámú erősítőket.
  • A VZPP-S (az USA, az EU és Ukrajna szankcióinak hatálya alatt áll).
  • A JSC Központi Műszermérnöki Tervezőiroda (szankciók hatálya alatt áll).
  • Az Elektrotechnológiai Kutatóintézet (szankciók hatálya alatt áll).
  • A JSC Iskra Gyár Kutatási és Termelési Vállalat Uljanovszkból (szankciók hatálya alatt áll) – alkatrészeket gyárt a H–59M2/M2A rakétákhoz és a Pancir-S1 légvédelmi rakéta- és lövegrendszer 72V6 harci járművéhez.
  • Az Almaz Kutató és Gyártó Vállalat (az USA, az EU, Kanada és Ukrajna szankciói alatt áll) – ez gyártja az Sz–400-as rendszerhez tartozó 92N6E és 96L6E radarokat.
  • A JSC Mérőműszerek Kutatóintézete – Komintern Novoszibirszk Gyár (az USA, az EU és Ukrajna szankciói alatt áll) légvédelmi rendszerekhez gyárt radarokat.
  • A Degtyarev Gyár Rt. (az USA, az EU, Kanada és Ukrajna szankciói alatt áll) a Sztrela–10M3 rendszerhez gyárt 9M333 rakétákat.
  • A Kontakt Kutató- és Gyártó Vállalat Rt. (szankciók alatt áll).
  • A Pulszar Kutató- és Gyártó Vállalat Rt. (szankciók alatt áll).
  • A Metallurgija Kutató- és Gyártó Vállalat Kft. (szankciók alatt áll).

A kazah média korábban beszámolt a berillium-szubsztrátumok szállításáról a belorusz Integral gyárba, amely a Kreml befolyási övezetén belül azon kevés vállalatok egyike, amelyek továbbra is mikrochipeket gyártanak orosz katonai felszerelésekhez (beleértve a H–101 és az Iszkander-K rakétákat is). Érdemes megjegyezni, hogy a kazah gyár termékei kész kerámia alkatrészek – olyan aljaztok, foglalatok, hűtőbordák, amelyek kizárólag egy adott mikrochiphez vagy tranzisztorhoz használhatók, más célokra nem.

Ismeretlen okokból éppen a Kaz Ceramics Fehéroroszországba irányuló szállítmányai keltették fel korábban a kazah bűnüldöző szervek figyelmét. Büntetőeljárás indult a cég ellen, és a bíróság bűnösnek is találta a vállalat vezérigazgatóját és kereskedelmi igazgatóját csempészetben és illegális üzleti tevékenységben (mindketten amnesztiában részesültek). Lényegében a kazah bíróság a berillium-kerámiákat „kettős felhasználású árucikkeknek” minősítette – annak ellenére, hogy a védelem kitartott amellett, hogy a belarusz Integral gyár tevékenysége kizárólag polgári célú volt.

Kazahsztán nagyon komoly szerepet játszik Oroszország kritikus fontosságú iparcikkekkel és nyersanyagokkal való ellátásában, ideértve a tantált és a krómot, a nagy pontosságú mérőműszereket és a szerszámgépeket egyaránt. A korábbi esetekben azonban az áruknak legalábbis volt valamilyen, legalább félig hihető polgári felhasználási céljuk. Ráadásul gyakran viszonteladók vagy kiskereskedők vásárolták meg őket olyan kezdeményezések részeként, amely legalábbis látszólag egy szélesebb körű, mind polgári, mind katonai célokat szolgáló ipari modernizációs program része volt.

Ez az eset azonban más. Az Oroszországnak szállított berillium-oxid kerámiák talán az első egyértelmű esetet jelentik, amikor kifejezetten katonai áruk – köztük támadó fegyverek gyártására és csakis arra való alkatrészek – jutottak el Kazahsztánból Oroszországba. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy a teljes körű invázió korai szakaszában Kazahsztán rövid ideig ellátta Oroszországot jól ismert kínai gyártók által készített drónokkal (a drónok polgári modellek voltak, de egyértelműen katonai felhasználásra szánták őket). Ezeket a szállítmányokat azonban gyorsan leállították.

A fentiek fényében Tokajev sokak által dicsért pacifizmusa legalábbis viszonylagosnak tűnik. Elképzelhető, hogy a pokolba kívánja a háborút, mert tényleg nem szereti, ráadásul állandóan kínos helyzetekbe keveredik miatta, hol Keleten, hol Nyugaton, szóban el is ítéli – de azért a berillium-kerámia mégiscsak túl jó üzlet ahhoz, hogy leállítsa a szállításokat és ezzel a háborút is.

Nincs ő ezzel egyedül. A nagy Kína pontosan így viselkedik. Minden lehetséges fórumon elítéli a harcokat, állandóan tárgyalásos megoldásra szólít fel (bár a béketerve nem különbözik Moszkváétól), de azért a létfontosságú fegyveralkatrészek szállítását nem állítja le. Az azért túl jó üzlet.

Képmutató egy társaság, annyi biztos: mindenesetre nem kéne Tokajevet vagy Hszi Csin-pinget béke-Nobelre javasolni.

Amilyen igazságtalan a világ, még megkapnák az üres, állandóan puffogtatott frázisaik miatt, holott pont ezen a háborún gazdagodnak minden nap, nyakló nélkül.