Az egyszerűség kedvéért, ma volt egy találkozásom egy magát szélsőbaloldalinak valló kollégával. Kolléga, mert ő is ír, de nem írásból él, és szélsőbaloldali, mert utálja Izraelt, de a magyar alsóbb osztályok jólétére nem veszteget időt. Én nem tudom, milyen oldali vagyok, de engem NEM a Pesti Srácok szokott videók készítésére felkérni, őt azért igen. Hát akkor már bocs, de mikor Izrael-ellenes kijelentéseket tett (egy strandon lemészárolt kisgyermekekről – strandon nem is volt támadás, egyik fél részéről sem…), nekem ez sok lett. Konkrétan napról napra figyelem a harci cselekményeket.
Hogy ki a baloldali és ki a jobboldali, azt döntse el a Mindenható, akiben a szélsőbal nem hisz, tehát második jogi fórumként szeretném megjelölni a Hétszűnyi Kaponyányi Monyókot, én jobboldali valószínűleg nem vagyok. De ha a szélsőbaloldali kollégák ilyenek, akkor cionista igenis leszek.
Inkább felálltunk az asztaltól, mert a másik megoldás az lett volna, hogy belévágom a bicskát. A borotvaéles, francia, légiós Opinel bicskát, ami nélkül soha egy lépést sem teszek. De hát nem lehetett, mert a barátnőjével volt, hát akarom én, hogy egy kedves és okos lány sírjon?
Felálltunk tehát, négyen – és ők maradak ketten. Ez jó arány arra, hogy gondolja át a kijelentéseit és nézze át a tárgyilagos ISW-jelentéseket.
Nem fogja megtenni.
Maradok cionista. Ettől még Bibi nyalja ki.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 26-án.
