A héten két hír foglalkozott a sajtóval úgy általában, mindkettő említésre érdemes: más kérdés, hogy egymás mellé állítva őket milyen következtetést von le belőlük az ember, mert bizony különös gondolatok lephetik meg, még a végén olyasmit gondol Kovács Zoltán szavairól, amit az államtitkár mondani sem akart meg nem is gondolt.
Rendeztek ugyanis egy Sajtószabadság Magyarországon 2023 című konferenciát a minap, pontosabban a Nézőpont Intézet és a Médianéző Központ rendezte (nem véletlen, hogy megválogatták, milyen médiumok munkatársait hívják meg rá). Azon adták át Császár Attilának a „Jótollú magyar újságíró” díjat is, de ami fontosabb, a tisztelt egybegyűltek megállapították, hogy minálunk olyan teljes a sajtószabadság, hogy ennél nagyobb már nem is lehetne. A legalaposabban a vasarnap.hu számolt be a díszes eseményről, őket idézem tehát:
„Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon „technikailag, jogilag és tartalmában is sajtószabadság van.” Ezt az állítást tíz ténnyel támasztotta alá, idézve az intézet Növekvő sokszínűség – 10 tény a magyar médiáról című tanulmányának megállapításait.”
Ezt a tíz tényt külön ki kellett keresni, de szerencsére megvannak. A Nézőpont tehát úgy találja, hogy:
- Magyarországon valamennyi hírforráshoz bárki könnyen hozzáférhet. Politikai egyensúly a médiapiacon: ugyanannyian fogyasztják a kormánybarát és a kormánykritikus médiumokat
- A magyarországi médiumok politikai értékrendtől függetlenül, döntően magyar tulajdonban vannak
- A 2010-es kormányváltás óta folyamatosan növekszik a kormánykritikus médiumok száma
- Magyarországon a kormánykritikus médiumok is nyereségesek
- Az újságírók tabuk nélkül, bármilyen témában és bárkiről szabadon írnak
- A magyar médiahatóság függetlensége az uniós gyakorlathoz képest is erős
- A magyar médiahatóság súlyosabban szankcionálja a kormánybarát médiumokat
- A kormányzati tájékoztatás és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés az uniós tagállamok gyakorlatával összhangban működik
- A közmédia több uniós országhoz hasonlóan az aktuális kormányt részesíti előnyben
Akadnak némely ellentmondások az érvelésben. Az első pont nem jelent többet annál, hogy egyelőre még nem tiltottak le hírforrásokat, amit leszünk szívesek szépen megköszönni, mint a pionírok Leninnek, hogy nem lövetett közéjük, holott akár meg is tehette volna. A második pont egyenesen hízelgő: tekintve a kormánypárti médiumok magas és a kormánykritikusok alacsony számát, ez az egyenlőségjel vagy azt jelenti, hogy őket olvassák kevesen, vagy azt, hogy „minket” (azért az idézőjel, mert a kormánykritika nem jelent azonos pártállást) sokan. Az, hogy a hazai médiumok döntő részben magyar tulajdonúak, annak köszönhető, hogy egy virtuálisan nem több mint tizenötmilliós piacon nem érdemes a nagy nemzetközi cégeknek beruházni – korábban még azt hitték, érdemes, de a világgazdaság mostani állapotában megnézik, mire költenek. A negyedik pont csak annyit jelent, hogy van mit kritizálni, az ötödikre nem tenném le a nagyesküt – illetve, egyesek nyereségesek, mások nem azok. Szemben azzal, hogy a kormány lapjai nem túl nyereségesek. Igen, tabuk nélkül írunk – legfeljebb meglesz a következménye.
A médiahatóságot nem boncolgatnám, ellenben az utolsó pont érdekes. Ugyanis a közmédia több uniós országhoz hasonlóan valóban az aktuális kormányt részesíti előnyben, csak nem egészen úgy, ahogy a többi országokban szokás. Itt van az ellentmondás.
Kovács Zoltán államtitkár nyitó beszédében ezt még másként mondta: „Nyugat-Európában – például Nagy-Britanniában, Németországban, Finnországban vagy Svédországban – a kormányok sajtónyomás alatt, a „hatalmi ágként” működő média nyomása alatt vannak.” Hát, a magyar kormánynak nem nagyon kell tartania a hazai közmédia nyomásától, az is biztos, míg ők fizetik a nótát, azt húzzák nekik, amit hallani szeretnének.
Hanem mondott más érdekeset is Kovács államtitkár. Pont ez előtt a mondat előtt ejtette ki a száján. „Nyugat-Európában nem független a sajtó, politikai fegyverré akarják tenni, sőt részben már akként is működik (…) Habár nyugaton erre azt mondják, hogy független sajtó, valójában ez a sajtó csak a közvéleménytől független, ugyanis ott a sajtó és a politika nem azt képviselik, amit az emberek szeretnének, amit a közvélemény valójában gondol, hanem az „odaáramló pénzeket”, amelyekért valamilyen politikai beavatkozást várnak el.”
A kihagyott részben az előbb idézet mondat szerepelt. Én, kérem, nem hittem volna, hogy valaha bármiben egyet fogok érteni Kovács Zoltán államtitkárral, de most így alakult. Csak nem úgy értek egyet az állításával, ahogyan ő gondolta, amit mondott.
Ehhez elő kell vennünk a Tucker Carlson-ügyet, amit a legalaposabban a HVG dolgozott fel magyarul.
Dióhéjban arról van szó, hogy az Egyesült Államok hatalmas sajtópiacán másként mennek a dolgok, mint minálunk, ezen a kicsi nyelvterületen. Nálunk ha valaki kormánypropagandát terjeszt, azt állami dotáció, támogatások, főként hirdetések reményében teszi, ott viszont demokratikus úton választják meg az elnököt, és mivel azt a többség választotta – akkor is, ha ez a többség tévedett, mint Trump esetében – a médiumok a választási eredmény alapján ennek a többségnek az igényeit szeretnék kielégíteni, az ő szájuk íze alapján írnak. Így próbálják növelni az olvasottságukat, szó sincs dotációról (legalábbis többnyire nincs), ezek a piac törvényei.
Így járt a Fox News is, ami alapvetően konzervatív, ám erősen szenzációhajhász, bulvár jellegű hírtelevízió volt mindig is. Trump nyomában loholva, az ő választóit kiszolgálva jutottak el a „valóságon túli világba”, a konteókig és a teljesen manipulált hírekig, amire igen szép példa volt annak idején Tucker Carlson riportfilmje állítólag Magyarországról, valójában Orbán Viktorról. Ha Trump marad az elnök, hajuk szála sem görbül.
Csakhogy Trumpot nem választották újra, és ő csalást kiáltott. Azt állította, hogy:
„Országszerte, de különösen a Michigan állambéli Antrim megyében a szavazatszámláló gépek Joe Bidenhez írták a Donald Trumpra leadott voksokat is. A gépeket az üzletág egyik legnagyobb játékosa, az amerikai-kanadai Dominion gyártotta, amely állítása szerint 28 államban, a szavazók 40 százalékának voksainak begyűjtéséért felelős.” (Az állampolgárok a gépek érintőképernyőjén szavaznak, amely ezt kinyomtatja egy papíralapú bizonylatra, annak vonalkódját leolvasva pedig bekerül a szavazat a nyilvántartásba az egyik vagy másik jelölt mellé.)
A Dominion gépeiről szóló összeesküvések kulcselemei voltak a konteóknak, s miután a michigani hatóságok személyesen is átszámolták a szavazatokat és mindent rendben találtak, a cég 1,6 milliárd dolláros, átszámítva 570 milliárd forintos keresetet nyújtott be a Fox News ellen, rágalmazás miatt. A perirat szerint a Fox tudatosan terjesztett óriási valótlanságokat azzal a céllal, hogy megőrizze nézettségét és bevételt szerezzen, egyúttal kiszolgálva Donald Trump leghűségesebb követőit.” (HVG)
Hát igen, mentek a nézők véleménye után, hogy ne veszítsék el őket, és velük együtt a nézettséget, hirdetési bevételt. Azok meg Trumpnak hittek, nem a szemüknek (azzal együtt, hogy a csatorna elfogadta Biden győzelmét, de kényszerből propagálta Trump konteóját), tehát nem volt mit tenni – beszálltak ők is a dologba. Tudták, hogy nem igaz, de a piacon kellett maradjanak.
A Capitolium ostromától nem Trump győzelmét várták, hanem a letartóztatását, amire majdnem sor is került, és a szabadulásukat az ördögi körből, erre utal Tucker Carlson a héten nyilvánosságra került SMS-e, melyben pár órával az esemény előtt úgy fogalmazott, miszerint:
„Nagyon-nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy a legtöbb este ne kelljen tudomást vennünk Trumpról. Alig várom. Szenvedélyesen gyűlölöm őt. Ez az elmúlt négy év. Mindannyian úgy teszünk, mintha sokat tudnánk felmutatni, mert túl nehéz lenne megemészteni a beismerést, hogy mekkora katasztrófa volt. De ugyan már. Trumpnak nem igazán van jó oldala.”
Szóval, nem volt őszinte a lelkesedése, és igen, a pénz miatt került a csatorna zsákutcába, de olyanba, hogy se megfordulni, se kifarolni nem tudott belőle. Csak a pénz nem az államtól jött, hanem a hirdetőktől, és a nézettség hozta, azt meg Trump rajongótábora biztosította. Trump viszont emiatt használhatta ingyenes propagandaeszköznek ezt a csatornát is, másokat is.
Ilyenformán Kovács államtitkárnak mégis van némi igaza, Nyugaton van, ahol politikai fegyverként használják a sajtót, csak éppen nem azok, akikre ő gondolt, hanem ellenkezőleg: Donald Trump, Orbán Viktor nagy barátja és reménysége cselekedett így. A sajtó pedig nem élvezte ezt, legfeljebb a tulajdonosai, akik nagy nyereségre tettek szert – a bíróság elé úgyis a munkatársak állnak majd, bár nekik is lesz pár kellemetlen pillanatuk. Szóval, akár róka fogta csuka, akár csuka fogta róka, a sajtó és a politika akkor jár jól, ha nincsenek túl közel egymáshoz.
Engem már csak egy dolog érdekelne. Ha Carlson ezt gondolta Trumpról, míg a szemébe mosolygott és olvasta a kérdéseket a súgógépről, vajon mit gondolhatott
Orbán Viktorról interjú közben?
Talán csak annyit, hogy „essünk túl rajta..”
Forrás: Újnépszabadság
