Erdei körökben, sőt, világszerte az az általános nézet, hogy Putyin elnök sosem kaphat Nobel-békeérmet. Hatalmas játékos ő a világpolitikában, valóságos Pelé, de időnként neki is sikerül öngólt rúgni, és korábban semleges államokat Ukrajna szövetségeseivé tenni. Ezeket az eseteket vizsgálta meg a The Insider és levonhatjuk belőlük a következtetést: Putyin Ukrajna leghasznosabb utazó nagykövete és komoly fegyverszállítási szerződéseket is szerzett Kijevnek.
(Képünk illusztráció)
Putyin teljes körű ukrajnai inváziójának kezdetén Kijev nehezen tudott katonai segítséget kérni harmadik országoktól. Első támogatói elsősorban az európai országok és az Egyesült Államok voltak, de mint hamarosan kiderült, az a fegyvermennyiség, amelyet ezek a nyugati hatalmak át tudtak adni, meglehetősen korlátozott volt. Paradox módon Vlagyimir Putyin segített: az ázsiai, közel-keleti és latin-amerikai konfliktusok kiprovokálásával Putyin olyannyira megrontotta Oroszország kapcsolatait több semleges országgal, hogy azok tárgyalásokat kezdtek Ukrajnával a katonai segítségnyújtásról. Ennek eredményeként Kijev most abban reménykedhet, hogy megkaphatja a Patriot légvédelmi rendszer izraeli elemeit, hozzájuthat dél-koreai harckocsikhoz és gyalogsági harcjárművekhez, valamint argentin páncélozott járművekhez és tüzérségi lövegekhez.
Dél-Korea: Putyin látogatása Kimnél megváltoztatta a helyzetet
Dél-Korea a teljes körű orosz–ukrán háború kezdete óta támogatja Ukrajnát. Szöul csatlakozott a nemzetközi szankció-koalícióhoz, és több különálló korlátozást vezetett be válaszul az Oroszországba irányuló észak-koreai lőszerszállításokra és a KNDK-ba irányuló orosz olajszállításokra. Dél-Korea humanitárius és pénzügyi segítséget nyújt Kijevnek, de eddig elutasította, hogy halált okozó fegyvereket szállítson az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) számára, mivel mindenáron fenn kívánta tartani a kapcsolatokat Oroszországgal. Ugyanakkor Dél-Korea volt az, amely több százezer tüzérségi lövedéket szállított amerikai szövetségesének, ami lehetővé tette, hogy az USA viszont saját készleteiből küldjön lőszert Ukrajnának.
A helyzet Vlagyimir Putyin phenjani látogatása és az orosz-észak-koreai stratégiai partnerségi megállapodás aláírása után változott meg. Válaszul Szöul azzal fenyegetőzött, hogy felülvizsgálja a Kijevnek történő fegyverszállításokkal kapcsolatos álláspontját, és hamarosan vörös vonalat húzott, megígérve, hogy „teljes arzenálját” leszállítja Ukrajnának, ha Oroszország precíziós fegyvereket vagy azokra vonatkozó technológiákat ad át a KNDK-nak.
Bár a potenciális szállítások köre nem világos, Szöulnak számos olyan fegyver áll rendelkezésére, amely azonnal átadható, és egy erős védelmi ipar, amely képes kielégíteni a raktáron nem közvetlenül elérhető fegyverek és lőszerek széles választékára vonatkozó megrendeléseket.
Íme, amivel Dél-Korea már rendelkezik. Először is, Ukrajna használhatná a szovjet T–80U harckocsikat és BMP–3 gyalogsági harcjárműveket, amelyeket Oroszország az 1990-es években szállított a Koreai Köztársaságnak a külföldi adósság törlesztéseként. Az AFU-nak 2022-ben sikerült ezekből a járművekből nagy mennyiséget (az Oryx szerint 44 harckocsit és 53 IFV-t) megszereznie, így az ukrán hadseregnek kell, hogy legyen tapasztalata a kezelésükben. A T–80U-kból és BMP–3-asokból álló dél-koreai járműpark egyben pótalkatrészforrásként is szolgálhatna az AFU zsákmányolt készleteihez.
Emellett Szöul tüzérségi lőszereket és légvédelmi eszközöket, például Chiron hordozható légvédelmi rendszereket is biztosíthat Kijevnek (korábban már felbukkantak hírek e rendszerek Ukrajnának történő átadásáról, de ezeket soha nem erősítették meg).
A világ egyik legnagyobb hadiipari komplexumával rendelkező országaként Dél-Korea saját fegyvereket is gyárthat, bővítve ezzel amúgy is jelentős arzenálját. A dél-koreai vállalatok nagyszabású, hosszú távú szerződéseket teljesítettek Lengyelország és Románia ellátására K2 Black Panther harckocsikkal, K9 Thunder önjáró ágyúkkal és FA–50 harci kiképző repülőgépekkel. A gyártósorok valószínűleg már tele vannak megrendelésekkel, de más vevők beleegyezésével elsőbbséget kaphat Ukrajna, ahogyan az Egyesült Államok már megtette a NASAMS és a Patriot rendszerek föld-levegő rakétáinak esetében.
Dél-Korea saját föld-levegő rakétarendszereket is gyárt, különösen a Cheongung-II-t, amelyet az orosz Almaz-Antyej és MKB Fakel cégek technikai támogatásával fejlesztettek ki. A rendszer állítólag jó rakétaelhárító képességekkel rendelkezik – a Patriot vagy a francia–olasz SAMP/T rendszerrel egyenrangú. Bár Dél-Koreának a KNDK rakétafenyegetése miatt meg kell erősítenie saját légvédelmét, Szöul már gyárt ilyen rendszereket Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára. Ha Ukrajnának akár egy vagy két elemet is szállítanának, az jelentősen növelné stratégiai létesítményeinek védelmét az orosz rakétatámadásokkal szemben.
Tekintettel arra, hogy Oroszországnak még mindig szüksége van észak-koreai lőszerre a háborús erőfeszítései fenntartásához, és hogy Moszkva hamarosan szovjet eredetű páncélozott járműveket is kérhet a KNDK-tól, feltételezhetjük, hogy előbb-utóbb Dél-Koreának is életbe kell léptetnie fenyegetéseit.
Izrael: A Hamász orosz támogatása nem maradt észrevétlen
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök sokáig baráti kapcsolatokat ápolt Oroszországgal – a Krím elcsatolása és az Oroszország által Ukrajna ellen a Donbásszban vívott hibrid háború ellenére. Netanjahu a Vlagyimir Putyinnal – és Donald Trumppal – való személyes ismeretségét kihasználta a 2019-es választási kampányában, és 2018-ban Moszkvába utazott a győzelemnapi felvonulásra. Putyin viszont 2020-ban felszólalt egy izraeli holokauszt-emlékfórumon.
Oroszország és Izrael a szíriai háborúval kapcsolatban is bizonyos kölcsönös egyetértésre jutott: Az orosz légvédelem nem reagált az iráni Iszlám Forradalmi Gárda és a Hezbollah szíriai területen lévő létesítményei elleni izraeli csapásokra, az orosz repülőgépek pedig szabad hozzáférést kaptak az Izrael által ellenőrzött Golán-fennsík feletti légtérhez, amelyet a lázadók által ellenőrzött dél-szíriai területek elleni csapásokhoz használhattak. A ki nem mondott szövetség még akkor is fennmaradt, amikor orosz eredetű fegyverek kerültek időnként a Hamász harcosainak kezébe.
Izrael nagyszámú orosz ajkú lakossága többnyire ukránbarát. Ennek ellenére a teljes körű orosz invázió kezdete után Izrael azok közé az országok közé tartozott, amelyek megtagadták a közvetlen katonai segítségnyújtást Kijevnek. Netanjahu akkoriban ellenzékben volt, és az akkori izraeli miniszterelnök, Naftali Bennett megpróbált közvetíteni a Kijev és Moszkva közötti béketárgyalásokon, miközben elutasította, hogy engedélyezze az AFU-nak harmadik országokból származó, izraeli gyártmányú fegyverek szállítását. Netanjahu visszatérése a miniszterelnöki székbe nem változtatott a helyzeten, és Izrael eddig egy rakéta-előrejelző rendszer telepítésére korlátozta az Ukrajnának nyújtott segítségét.
Az orosz-izraeli kapcsolatok azonban élesen megromlottak, amikor 2023 októberében elkezdődött Izrael háborúja a Hamász ellen. Az orosz vezetés nyíltan Hamász-párti álláspontra helyezkedett, és Moszkvában fogadta a csoport küldöttségeit. Az Izraelben kormányzó Likud párt egyes tagjai figyelmeztették a Kremlt, hogy a Hamász támogatásáért potenciális bosszú járhat (még ha fenyegetéseik többnyire retorikaiak is voltak). Emellett az izraeli vezetésnek aggódnia kell a Moszkva és Teherán közötti erősödő együttműködés miatt is.
Első pillantásra Izrael most aligha van abban a helyzetben, hogy jelentős segítséget nyújtson Ukrajnának: a Gázai Övezetben nem szűntek meg a harcok, és hamarosan megkezdődhet egy nagyszabású hadművelet a Hezbollah ellen Dél-Libanonban. Az IDF arzenáljai azonban még ebben a helyzetben is tartalmaznak olyan felszereléseket, amelyekre az AFU-nak nagy szüksége van. Mindenekelőtt Patriot rendszereket szállíthatna, amelyeket Izrael kivon a szolgálatból a modernebb megoldások javára. Júniusban vált ismertté, hogy Ukrajna, Izrael és az Egyesült Államok tárgyalásokat folytat ezeknek a Patriotoknak a Kijevbe történő átadásáról.
Idővel Izrael akár zöld utat is adhat annak, hogy Ukrajnának korszerűbb légvédelmi rendszereket szállítson, köztük a híres Vaskupolát, amelyet az Egyesült Államokban gyártanak izraeli tervek alapján. A rakéták meglehetősen korlátozott hatótávolsága ellenére lényegesen kevesebbe kerülnek, mint a Patriot föld-levegő rakéták, és a rendszer mindenképpen alkalmas a frontvárosok, például Harkiv és Herszon védelmére a rakétatámadásoktól és a dróncsapásoktól.
Egy másik izraeli fegyver, amelyet harmadik országok valószínűleg átadhatnak Ukrajnának, a Spike páncéltörő rakétarendszercsalád. Izrael továbbá engedélyt adhat Ukrajnának vagy partnereinek felderítő drónok gyártására, követve az Oroszországgal kialakított precedenst, amely Zastava és Forpost néven gyártott ilyen drónokat.
Az izraeli RADA ieMHR taktikai radarokat már kiszúrták az ukrán hadseregnél. Eddig azonban Izrael nem szállított Kijevnek halált okozó fegyvereket, és nem is engedte meg harmadik országoknak, hogy ezt megtegyék.
Argentína az USA-t választja Oroszország helyett
A Koreai Köztársaságtól és Izraeltől eltérően Argentína változó álláspontja az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban nem függ közvetlenül a Kreml tevékenységétől. Putyin még gratulált is az új elnöknek, Javier Mileinek megválasztásához, és kijelentette, hogy várakozással tekint a Moszkva és Buenos Aires közötti partnerség megerősítése elé. Milei azonban külpolitikájában – peronista ellenfeleivel szemben – az észak-atlanti integráció irányvonalát választotta. A brit Falkland-szigetek Argentínához való tartozásáról szóló performatív nyilatkozatok ellenére a Milei-kormány retorikája nagyrészt az Egyesült Államokhoz és más nyugati országokhoz való közeledést célozza. Bizonyos értelemben Putyin saját propagandájának túszává vált: az elmúlt években a Kreml olyan nagy hangsúlyt fektetett Oroszország és az Egyesült Államok konfrontációjára, hogy a latin-amerikai (és más) országoknak nemigen van más választásuk, minthogy oldalt válasszanak. Az orosz retorika eredményeként minden latin-amerikai vezető, aki közelebb akar kerülni az USA-hoz, szinte automatikusan a Kreml ellenfeleként azonosítja magát.
Új politikájának részeként Buenos Aires már be is jelentette, hogy a korábban Oroszországtól vásárolt Mi–17-es helikoptereket átadja Ukrajnának. Tervezik továbbá, hogy Dassault-Breguet Super Étendard csapásmérő vadászrepülőgépeket szállítanak az AFU-nak, amelyeket Argentína a fegyverekre és alkatrészekre vonatkozó brit embargó miatt amúgy sem használhat.
Argentína katonai segítségnyújtási képessége Ukrajna számára túlmutat a repülőgépeken. További érdekességek közé tartozik a több mint kétszáz TAM közepes harckocsi, amelyek jelenleg korszerűsítés alatt állnak, de még nem kerültek harci tesztelésre, valamint a tervezésükből származó járművek külön sorozata, beleértve a gyalogsági páncélosokat, önjáró lövegeket, légvédelmi ütegeket és páncélozott mentőjárműveket. Ezen kívül Argentína rendelkezik amerikai M113-as páncélozott személyszállító és HMMWV páncélozott járművekkel, olasz OTO Melara Mod 56-os tarackokkal és svéd RBS 70-es hordozható légvédelmi rendszerekkel, amelyeket az AFU már használ.
Annak ellenére, hogy Milei feszült viszonyban van Lula da Silva brazil szocialista elnökkel, igen valószínűtlen egy nagyobb katonai konfliktus Argentína és bármelyik szomszédja között. Ezért Argentína beleegyezhetne abba, hogy meglévő felszerelésének egy részét átadja Ukrajnának, különösen akkor, ha ezután az Egyesült Államoktól és más NATO-országoktól új eszközöket rendelhetne a helyükre, ezzel is erősítve a Nyugattal való együttműködését.
Más „ingadozó államok”
Több más ország is nyújthatna közvetlen katonai segítséget Ukrajnának, de különböző okokból eddig nem tették meg.
Például 2024 elején Japán lett Ukrajna legnagyobb pénzügyi finanszírozója a nemzetközi költségvetési támogatási mechanizmusok keretében. Az egykor a „japán militarizmus újjáélesztésének” megakadályozására bevezetett törvényi korlátozások ma már megakadályozzák a közvetlen katonai segítségnyújtást, de Japán már feloldotta ezek egy részét. Ez a jövőben lehetővé teszi, hogy Japán saját gyártmányú PAC–3 elfogó rakétákat szállítson az Egyesült Államoknak a Patriot rendszerekhez, hogy ezzel helyettesítse az Ukrajnának szállított rakétákat. Hasonló konstrukciót lehetne alkalmazni a 155 mm-es tüzérségi lőszerek szállítására, bár az Egyesült Királysággal való ilyen megállapodásra tett kísérlet kudarcba fulladt.
Egy másik ország, amely meg nem nevezett közvetítőkön keresztül lőszert szállít Ukrajnának: India. Az indiai gyártmányú 155 mm-es tüzérségi és 125 mm-es harckocsilövedékek rendszeresen megjelennek az AFU készleteiben. Hivatalosan az indiai hatóságok tagadják az Ukrajnába irányuló fegyverszállítmányok létezését, de hajlandóak elnézni a lőszerek harmadik országok általi beszerzését és viszonteladását. A helyzetet még kétértelműbbé teszi, hogy az AFU ezzel egyidejűleg India kérlelhetetlen ellenfele, Pakisztán által gyártott lőszereket is kap.
Elméletileg India bővíthetné az ellátmányok körét: Újdelhi konkrétan azt tervezi, hogy több mint 2000 BMP–2 gyalogsági harcjárművet cserél le amerikai Stryker páncélozott harcjárművekre. A szovjet tervezésű BMP–2 járművek nagyon hasznosak lennének az AFU számára, különösen ilyen mennyiségben, bár jelentősen gyengébbek az amerikai Bradley páncélozott harcjárműveknél. Mégis, az indiai hadsereg arzenáljából származó szállítmányok valószínűleg nem jutnak el közvetlenül Ukrajnába a jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi politikája miatt, aki igyekszik fenntartani a jó kapcsolatokat Oroszországgal, annak ellenére, hogy az partnerségben áll Kínával, India másik stratégiai riválisával.
Ezenfelül India továbbra is számít az orosz fegyverek, köztük hadihajók szállítására. Az orosz fegyverek szállításában azonban fennakadások voltak. Moszkva például nem tudta időben átadni az S–400-as SAM-rendszerek egy tételét sem, mivel az orosz légvédelmi eszközök az Ukrajnával vívott háborúban veszteségeket szenvedtek.
Az Ukrajnának fegyvereket szállító országok a Kreml megtorlását kockáztatják. Az egyik ilyen precedens Ecuador, amely szovjet helikoptereket és légvédelmi rendszereket akart átadni Ukrajnának az Egyesült Államokon keresztül amerikai fegyverekért cserébe – egészen addig, amíg az orosz mezőgazdasági felügyelet „egészségügyi okokból” be nem tiltotta az ecuadori banán importját. Figyelemre méltó, hogy az ecuadori gyümölcsök minőségével és tisztaságával kapcsolatos aggályok azonnal megszűntek, amint az ország megtagadta a szóban forgó fegyverek szállítását.
Hasonló esetben a Csehország által vezetett kezdeményezés keretében Ukrajna számára beszerzett lőszereket a legszigorúbb titoktartás mellett kell beszerezni, hogy Oroszország ne zavarja meg az átadást a potenciális beszállítókra gyakorolt nyomással.
Egyes országok vonakodása Ukrajna megsegítésétől azonban nem az orosz befolyással vagy fenyegetéssel magyarázható, hanem az USA-tól és a Washington vezette katonai-politikai blokktól való félelmükkel. Lula da Silva brazil elnök például az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatos kétértelmű kijelentéseiről ismert. Emmanuel Macron francia elnök diplomáciai erőfeszítései ellenére Lula nem volt hajlandó részt venni az Ukrajna által tavaly június folyamán Svájcban szervezett békecsúcson. Mindazonáltal Brazília felajánlhatna Ukrajnának Super Tucano típusú turbólégcsavaros repülőgépeket, amelyek hatékonyak lennének az orosz lőszerek és felderítő drónok ellen – vagy legalábbis engedélyezhetné ezeknek a repülőgépeknek az újraexportját.
Más szóval, a világnak még mindig jelentős fel nem használt forrásai vannak az Ukrajnának nyújtandó katonai segélyezésre. Az, hogy ezek az AFU kezébe kerülnek-e, a Kijev és nemzetközi partnerei által alkalmazott diplomáciai erőfeszítésektől függ, amelyeknek kedvező feltételeket kellene kínálniuk a potenciális fegyverszállítóknak – beleértve az esetleges orosz megtorlással szembeni védelmet is.
Mit lehet erre mondani? Hajrá, Vlagyimir Vlagyimirovics, csak így tovább, előre, valahogyan még vegye rá Kínát is, hogy szállítson fegyvereket Kijevnek, esetleg maga is küldhetne Ukrajnának az Uralvagonzavod termékeiből, és akkor biztos a diadal.
Putyin elnök garantálja Ukrajna győzelmét.
Forrás: Forgókínpad
