Valószínűleg nincs még ember, aki fel ne tette volna a kérdést, hogy az Oroszországi Föderáció miért harcol most. A válasz az, hogy a fényes jövőért, mert mi egyébért harcolna, de azt kevesen tudják, hogyan fog kinézni ez a fényes jövő. Erre találtam magyarázatot, méghozzá kimerítőt – én legalábbis kimerültem tőle, az olvasóim is ki fognak.
De mielőtt nekikezdenék, leszögezek pár dolgot. Ezeket az információkat én nem az ujjamból szopom, nem Brüsszel vagy Soros küldi nekem ürgebőrbe kötve és nem a CIA-től származnak meg nem is a Háttérhatalomtól. Ezek legnagyobbrészt az orosz nyelvű sajtóban jelennek meg, azt, amit ma idézni fogok, ráadásul még csak nem is ellenzéki, betiltott, „idegen ügynöknek” bélyegzett médiumban, hanem az orosz kormányhoz leghűségesebb sajtótermékek közé tartozó Politikában. Ez a Russtrat Intézet online lapja. Az intézetet 2020 áprilisában alapították, éspedig:
„Azzal a céllal hozták létre, hogy Oroszország geopolitikai és gazdasági érdekeivel összeegyeztethető stratégiai megközelítéseket dolgozzon ki Oroszország külpolitikájában, többek között kutatás és fejlesztés révén, valamint segítséget nyújtson Oroszország politikai és gazdasági stratégiáinak kialakításához a nemzetközi színtéren.
A RUSSTRAT hozzájárul Oroszország nemzetközi politikájának kialakításához, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokhoz, a nyilvános diplomácia fejlesztéséhez, Oroszország gazdasági együttműködési politikájának globális szintű megvalósításához az ország versenyképességének növelése és a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében.”
Ennél hivatalosabb, moszkvaibb forrás nincs, szóval senki sem vádolhat azzal, hogy „atlantista propagandát” terjesztek, mikor bemutatom, mit írt ma az intézet igazgatónője, bizonyos Panina Elena Vladimirovna, ismert orosz politikus, az Orosz Föderáció Állami Duma Külügyi Bizottságának tagja (Egységes Oroszország frakció), az Iparosok és Vállalkozók Moszkvai Konföderációjának elnöke, a közgazdaságtudományok doktora, professzor.
Mindezt csak azért írtam, hogy az őrjöngő hozzászólásoknak mintegy harmadát előre szereljem le, a maradék kétharmad úgyis jönni fog (és valószínűleg erre a pár sorra is fittyet fognak hányni). Mindegy, lássuk a csodás, orosz jövőt.
Alapművel van dolgunk, már a címe is mutatja:
„A jövő képe: a modern Oroszország nemzeti ideológiájának alapjai”
Ez a mai Magyarországnak külön hasznos, végre látunk egy „nemzeti ideológiát”, eddig mifelénk azt annyiféleképp határozták meg, ahány „nemzeti érzelmű” polgárunk akadt, kevés közös ponttal: hátha ezt majd plagizálja valaki, és végre lesz programja a kormánynak. Vagy a nemzetnek. Vagy valaminek.
„Polgárainknak, és mindenekelőtt a fiatalabb generációnak világosan tisztában kell lennie azzal, hogy miért folyik a küzdelem, milyen eszméket és értékeket képvisel hazánk, és miért cselekszünk helyesen. Az ukrajnai különleges katonai művelet megkezdése után a nemzeti ideológia alapjainak kérdése került előtérbe. Nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a kijevi rezsimmel, hanem a NATO-szövetséggel, a kollektív Nyugattal és szövetségeseivel is szemben állunk, akik civilizációs megsemmisítő háborút folytatnak Oroszország ellen.”
Hm, ez magyar szempontból mégsem túl kellemes, ugyanis mi nem állunk szemben hivatalosan a kijevi kormánnyal, a NATO-t, a kollektív Nyugatot és a szövetségeseiket meg ne is említsük ugyanis azok mi vagyunk. Szóval, tulajdonképpen velünk áll szemben a szerző és így Oroszország is, de akkor is jó, hogy megvan ez az alapvetés, mert legalább tudjuk, mit gondolnak felőlünk.
Semmi jót.
„Az Orosz Föderáció nem csak egy a földgolyón létező közel kétszáz állam közül. Oroszország több mint egy ország. Oroszország egy „állami civilizáció” (V. Putyin). Az „orosz civilizáció” kifejezés szinonimája a „történelmi Oroszország” kifejezés.A kollektív Nyugat erőteljes ideológiai befolyást gyakorol a világ többi részére, és úgy pozicionálja magát, mint az „emberiség vezetője” és a modern fejlődés egyetemes modellje. A nyugati civilizáció azonban csak egy a világ számos helyi civilizációja közül, és súlyát és jelentőségét tekintve az orosz civilizációval azonos súlycsoportba tartozik.”
Az már szép a szerzőtől, hogy nem azt mondja: a többi, tehát az általános, „nyugati” civilizáció egyenrangú minden teljesítményét beszámítva az orosszal. De azért a kifejezés, mármint a „nyugati civilizáció” érdekes, mert akkor ugye van az orosz civilizáció, és van a nyugati, ami nevéből fakadóan tőle nyugatra terül el. Mennyire nyugatra? Lévén, hogy Alaszkáig tart: az orosz civilizáció keleti határáig – és akkor még Kínát elő sem vettük, pedig az is kultúra, nem is akármilyen.
„Az Oroszországgal szembeni brutális gyűlölet, az Oroszország minden eszközzel való elpusztításának vágya azonban az orosz és a nyugati civilizáció közötti alapvető civilizációs különbségekben keresendő. Értékrendünket „az ellenkezőjéből” a nyugati értékekkel összehasonlítva megállapíthatjuk. Minket a következők jellemeznek: igazságosság, nem pedig a nyugati kényelemkultusz; kollektivizmus, nem pedig a nyugati individualizmus; etnikai egyenlőség, nem pedig a nyugati gyarmati elnyomás.
A jóság, a lelkiismeret, az igazság és a hit emberei vagyunk. Ez tükröződik lelkünkben, történelmünkben, hagyományainkban, életmódunkban.”
Nem tudtam, hogy a kényelem ellentéte az igazság, azt sem, hogy még vannak gyarmatok, nem vagyok CÖF-ös, ők értenek hozzá, ők nem akarnak gyarmat lenni. Illetve, orosz gyarmat lennének, de azt meg én nem szeretném. Az „oroszgyűlöletet” sem mondanám általánosnak, inkább arról van szó, hogy nem a szerzőnek megfelelő oroszokat szeretjük, tehát nekem például Putyin helyett mondjuk Akszjonov a kedvencem, aki író lévén még csak nem is egy kategória az elnökkel. Ezen sajnos nem lehet szimpla cserével segíteni, a két orosz egyszerűen nem csereszabatos egymás közt. Pedig kár, hogy nem kollektíve rajong az ember azért a népért amely, mint a fentiekben olvashatjuk, kizárólag angyalokból áll.
„Civilizációs ideológiáink:
Több vagyunk, mint egy ország. Mi egy civilizált állam vagyunk;
Oroszország a jó civilizációja;
Az igazságosság értékesebb, mint a kényelem;
Kollektivizmus az egoizmus helyett;
Egyenlőség az elnyomás helyett;
Szolidaritás a verseny helyett;
Oroszország – a hanyatló nyugati civilizáció alternatívája.”
A többi ország ezek szerint vagy nem civilizált, vagy nem állam, értem. A kollektivizmus nagyon szépen megmutatkozik abban, ahogy minden vasárnap mise után az oligarchák szétosztják vagyonukat a Vörös Téren, a katedrális előtt a szegények között, már kötéllel fogják a szegényt ilyen célra, pályázat útján keresik, mert annyit adakoztak, hogy mindenki egyenlően jómódú, senki sem elnyomott, versenynek meg pláne nyoma sincs. Ez hát a hanyatló nyugati civilizáció alternatívája?
Persze, csak mintha az előző mondatban vázoltak közül mindennek az ellenkezője volna igaz Oroszhonban. A továbbiakban mellőzöm is a szerző ömlengéseit (pedig kár értük) és inkább csak a sarkalatos tételeket, programpontokat mutatom be, mert fogy a terjedelem. Bár egyetlen kivételt még teszek: „Az emberi lények jelentik a fő értéket, ami fontosabb, mint bármilyen anyagi javak.”
Igen, a legfőbb érték az ember, ezt már korábban is hallottuk, azért is tartották lakat alatt. Arrafelé most is ott tartják, amennyire csak lehet.
„Családpolitikai prioritásaink a következő ideológiákban fogalmazhatók meg:
Az emberek értékesebbek, mint a gazdaság;
Az életek értékesebbek a nyereségnél;
A gyerekek értékesebbek, mint az élvezet.”
És aki élvezni meri az értékes gyermekek létrehozásának folyamatát, az szégyellje magát, mert a hanyatló Nyugat ópiumába kóstolt bele. Ne élvezzék, utálják! Akkor az igazi!
Ja: nem. Nagyon nem.
„Az igazságosság kultusza az önzés kultusza helyett;
Az igazságosság helyreállítása – a neoliberalizmus igájának ledobása;
Az igazságosság nem jelent egyenlőséget;
A fő elv: mindenkinek a képességei szerint, mindenkinek a munkája szerint”
Nem sok neoliberalizmussal találkozhatott, bár tény, hogy amit a magyar köznyelv így hív, az sem neoliberalizmus. De mindegy, a politikai nyelvben ez amúgy is szitokszó, nem több. Örömmel látom viszont, hogy végkövetkeztetésemre egyre több bizonyítékkal szolgál a hölgy. De haladjunk.
„Nemzeti szuperhatalom: gazdasági és technológiai szuperhatalom
A humán tőke és az erőforrás-potenciál szinergiája
Egy új életforma. Egy új közlekedési eszköz. Új energia.
Oroszország vezető szerepének visszaszerzése az űrben – ami a szuperhatalmi státusz alapvető jellemzője.”
Értem. Igen szép célok. És tessék mondani, miből valósítják meg? Ha ugyanis lesz „új energia”, a bolond sem vesz majd olajat meg földgázt (ezzel a szöveg részletesebben is foglalkozik). Szóval, miből is? Amit tőlünk, a világ többi részétől elszednek? Mármint, ha nem adjuk oda szép szóra? De bizonyára odaadjuk mindenünket magunktól, ha egy nép ennyire felsőbbrendű… már persze az adja majd, aki elhiszi ezt a felsőbbrendűséget.
„Az elitbe való bejutás bravúr.
Az igazi elit:
– A háború hősei
– A haza érdekeit védő politikusok és közéleti személyiségek
– Vállalkozók, a gazdaság fellendítői
– Meghatározó tényezők a tudományban és a kultúrában.”
Akárhogyan is nézem, nem férne be ezek közé mondjuk egy orosz Mick Jagger – hiszen ott az állam mondja meg, mi kultúra és mi nem az. Egy orosz balalajkafaragó például lehetne tagja az új elitnek, mert nemzeti és mert meghatározó tényező a kultúrában, nélküle nincs zenész, egy orosz Mick Jagger nem. A többiről szót sem érdemes ejteni, körülbelül a római császárkor társadalma nézett ki így. És igen, fontos a történelmi távlat:
„Tételeink:
A történelem egysége – a jövő ereje a múltban
Folytatás a tagadás helyett.
A korszakok magja: közösség-tanács-szolidaritás”
Tehát a jövő a múltból szedi az erejét, ha egy rendszer pocsék, azt is folytatni kell, nem tagadni, és minden hatalmat a szovjeteknek. De most már villamosítás nélkül. Hát, nem biztos, hogy ezt simán le lehet nyomni a világ torkán. De ha harc, hát legyen harc.
„Ideológiánk:
Az oroszok nem hátrálnak meg és nem adják meg magukat!
Az orosz győzelem a lét szakrális uralma!
Az orosz győzelem begyógyítja a múlt sebeit
Az orosz győzelem elkerülhetetlen.”
Az elkerülhetetlen orosz győzelmeknek nap, mint nap tanúi vagyunk az ukrán harctereken, Kijevig sem sikerült eljutniuk, úgy, hogy a NATO még meg se pisszent: Kabulban is óvatosan tessék emelgetni az orosz diadal elkerülhetetlenségét, mert még belepusztulnak a tálibok a röhögésbe. Hogy az orosz győzelem mitől a lét szakrális uralma, azt fel nem bírom fogni, a szerző alkotás közben vicces kemikáliákhoz fordulhatott, hogy élénkítse lankadó szellemét.
„Itt az ideje, hogy visszatérjünk a nagy orosz pedagógiai iskola hagyományaihoz, és visszahozzuk az oktatást az oktatási folyamatba.
Itt az ideje az oktatás átalakításának is – a korai életévektől az egyetemi évekig. A szovjet időkhöz hasonló iparágat kell létrehoznunk.
Nemzeti prioritásainknak és értékeinknek az emberi tevékenység minden területét és szintjét át kell hatniuk, és gazdagítaniuk kell életünket.
Ezeket a célokat a hatalmi hierarchia minden szintjének és a civil társadalomnak is meg kell valósítania.”
Szerencsére vége. A záró gondolatokból kiderült, hogy Oroszhonban eddig oktatás nélkül oktattak (azt hogy kell?), de mostantól már nem így lesz és visszatér a szovjet pedagógiai iparág. Valamint az eddig felsorolt nemes eszmék át fogják hatni az emberi tevékenység minden területét.
Én is attól tartok: Panina Elena Vladimirovna felvázolta nekünk a fényes orosz jövőt, mely
- kollektív, de nem egyenlőségpárti
- nemzeti és szuperhatalmi
- egymagában annyit ér, mint a bolygó összes többi civilizációja, aki nem hiszi, jöjjön ki a kultúr elé
- amiben a győzelem a lét szakrális uralma és elkerülhetetlen
- és ami az egyetlen alternatívája a hanyatló Nyugatnak.
Kommunistának lehetne mondani, ha nem lenne épp ellenkezőleg, egyfelől antikommunista, másfelől markánsan nemzeti: egy sikertelen osztrák grafikus száz éve feltalálta a nemzeti szocializmust, ismert eredménnyel, most Panina asszony feltalálta a nemzeti kommunizmust.
Hogy is mondjam csak, egy régi orosz vicc jut erről eszembe:
– Szergej Szergejevics, a marxizmus-leninizmus művészet vagy tudomány?
– Az, fiam, művészet.
– Honnan tudja, hogy művészet?
– Onnan, hogy ha tudomány lenne, fehér egereken és nyulakon próbálják ki, nem embereken…
Valami ilyesminek tűnik Panina asszony „rendszere” is. Megvalósíthatatlan, sok részében idealista, de legalább minden porcikájában hazug és fasisztoid. Remélem, embereken nem próbálják ki.
Címkép: Csereteli szobrász ötméteres Putyin szobra
Forrás: Újnépszabadság
