Ezt az olimpiát, azt hiszem, megemlegetjük. De már a megnyitóját is, ha igazak a hírek. Nem csak a sportteljesítményekről lesz most nevezetes Peking, hanem azokról a politikai alkukról is, amiket ugyan már rég megkötöttek, de most véglegesítik őket: két nagybeteg birodalom kél egybe egy gyengélkedő világ ellen. Már jegyesek is, ma lehet a lagzi.
Maga az olimpia csak díszlet, kultúrműsor, esztrád-előadás a menyegzőhöz, amit akkor is megtartanának, ha nem mostanra esne mind a Holdújév (két napja volt), mind a téli olimpia. De hát miről beszélek?
Felütöttem a fejemet az Index címét látván:
„Moszkva és Peking új világrendet jelent be, vállvetve helyezkednek szembe a Nyugattal” Nocsak. És ezt hogyan képzelik?
„Kína Oroszország mellé áll a Nyugattal szemben támasztott orosz biztonsági követelések kérdésében – jelentette ki a Kreml külpolitikai főtanácsadója, Jurij Usakov. Ezt egy közös orosz–kínai nyilatkozatban fogják a világ elé tárni, méghozzá a pekingi olimpia nyitónapján, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök a kínai fővárosba érkezik. A meglepetésként senkit nem érő, de a Nyugat számára mindenképpen nyugtalanító állásfoglalás tovább gyengítheti a NATO és az Európai Unió egységét. Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök egy állásponton vannak a globális biztonság kérdésében, az olimpiai nyitóünnepség előtti megbeszéléseikre pedig már készül a közös nyilatkozat „a nemzetközi kapcsolatok új korszakáról” – mondta Usakov, hangsúlyozva, hogy Kína támogatja Oroszország biztonsági garanciaigényeit.”
No, az szép lesz, mindkét óriás nagyon beteg, ha egymást támogatják, vagy sokra mennek, vagy inkább semmire – de mondott ilyent Usakov? Nem valamiféle álhírnek ültek fel a kollégák? Mondott bizony, az Euronews megerősítette.
Nagy újdonságot nem jelent ez, a kínai–orosz közeledés majd szövetség nyilvánvaló volt, kérdés, meddig fér majd meg ez a két dudás a közös csárdában. De komoly tárgyalások folynak már most is külügyminiszteri szinten, mint a TASZSZ írja:
„Peking támogatja Moszkvát az USA-val és a NATO-val folytatott biztonsági tárgyalásokon.
Peking elismeri és támogatja Moszkva álláspontját a Washingtonnal és a NATO-val a biztonsági kérdésekről folytatott tárgyalásokon – jelentette ki csütörtökön Vang Ji kínai külügyminiszter orosz kollégájával, Szergej Lavrovval folytatott megbeszélésén. „Az orosz fél beszámolt az Egyesült Államokkal és a NATO-val való kapcsolatok legújabb fejleményeiről, hangsúlyozva azt az elvi álláspontot, hogy a biztonság oszthatatlan. Kína kifejezi megértését és támogatását” – mondta a kínai csúcsdiplomata.”
Itt beszúrnék egy zárójelet. Putyin elnök lelkes és fanatikus magyar hívei mostanság sportot űznek abból, hogy engem az írásaim alatt hazugnak nevezzenek. Ám tegyék, de mivel információimat többnyire a TASZSZ hírügynökségtől szedem, ellenzéki orosz hírforrások ilyesmiről ritkán írnak, legyenek a tudatában, hogy mikor engem hazugoznak, a TASZSZ-t, Moszkvát, sőt magát Putyint nevezik hazugnak. Ezt mondjuk nyugodtan le is írhatom, ugyanis a második gépelt oldal (flekk) végén vagyunk, és ők csak az első bekezdésig tudnak olvasni, a többit a tulajdon fantáziájukra bízzák, amit Moszkvától kaptak, és kilencvoltos elemről működne, de két laposelemet kell hozzá összegumizni, mint a Szokol rádióhoz, szóval idáig ők el nem jutnak… maradjunk annyiban, hogy ha már úgy szeretik Moszkvát, legalább hazugnak ne nevezzék, akkor sem, ha én idézem, amit ott mondanak.
Moszkva haragja ugyanis csúnya tud lenni. És a barátsága is. Most például a legjobban Belaruszt szereti, azért is tart fehérorosz földön monstre hadgyakorlatot. Meg mert az Egyesült Államok háromezer katonát vezényelt Európába. Ehhez képest hány katonát küldött a Kreml Belaruszba, galambocskáim, számoljuk csak meg? Harmincezret, és nem is akármilyeneket. Mint Jens Stoltenberg NATO-főtitkár említette a macedón miniszterelnökkel, Dimitar Kovacsevszkivel tartott brüsszeli sajtótájékoztatóján:
„Moszkva egyebek között Szu–35-ös nehézbombázó repülőgépeket, kettős képességű, rövid hatótávolságú Iszkander rakétákat, SZ-400 Triumf légvédelmi rakétákat és különleges alakulatokat (Szpecnaz) is Fehéroroszországba vezényelt, mindezt az orosz éves nukleáris hadgyakorlattal kombinálva.”
Ez bizony a Kreml izgalmas ki csiki-csuki malomjátéka: döntse el az euroatlanti térség, hol fog támadni, ha kedve szottyan… Ukrajnában vagy a Baltikumban? Na, melyik kezükben van az atomtöltet? Ez a „hadgyakorlat” (1968-ban is „Zala” hadgyakorlatnak hívták Csehszlovákia megszállást, mármint magyar részről, és csak addig, míg a határhoz nem értek, utána már internacionalista segítségnyújtásnak) nem maradhatott legalábbis diplomáciai válasz nélkül. Az Európai Parlament csaknem nyolcvan képviselője nyílt levélben hívta fel az uniós vezetők figyelmét arra, hogy az orosz csapatok Fehéroroszországba telepítése komoly veszélyt jelenthet Ukrajnára, Lengyelországra, Litvániára, Lettországra és egész Európára. Álljon itt a levél szövege is:
„Szeretnénk hangot adni mély aggodalmunknak, mivel az orosz csapatok jelenlegi fehéroroszországi állomásoztatása veszélyt jelent Ukrajnára, Lengyelországra, Litvániára, Lettországra és egész Európára. Ez is része lehet annak a végső tervnek, hogy leigázzák és megszállják Fehéroroszországot.
Az orosz katonai erők folyamatos jelenlétét az illegitim Lukasenka-rezsim kérésére Fehéroroszország megszállásaként kell kezelni. Ezt teljesen világossá kell tenni az Egyesült Államok és az EU Oroszországgal folyó tárgyalásai során. Bármilyen diplomáciai döntésnek, amely elrettenti az Ukrajna elleni esetleges orosz agressziót, Fehéroroszország független és demokratikus jövőjét kell előirányoznia, nem pedig a Fehéroroszország rovására.
Határozottan felszólítjuk Önöket, hogy ezt vegyék figyelembe, mivel az Európai Unió továbbra is elkötelezett a nemzetközileg elismert határain belüli területi integritás, valamint valamennyi keleti partner függetlenségének és szuverenitásának támogatása mellett.”
És hogyan fogadja Lukasenka elnök az orosz csapatokat? Tárt karokkal, ahogy illik. Megint a TASZSZ-t idézem:
„A fehérorosz-orosz hadgyakorlatok a köztársaság déli részén fontosak a NATO és Ukrajna akciói közepette – mondta Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök csütörtökön Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterrel folytatott megbeszélésén.
„Ez nagyon fontos számunkra, mert azt tervezzük, hogy idén és jövőre, illetve azután gyakorlatilag az összes olyan hadianyagot megvásároljuk Önöktől, amelyet itt fogunk bevetni” – idézte Lukasenkót a BelTA hírügynökség.
A közös hadgyakorlatok során nagy mennyiségű haditechnikai eszközt, köztük korszerű hadianyagot telepítenek át Oroszországból Fehéroroszországba – mondta Lukasenko. „Nagyon fontos számunkra, hogy a népünk ne csak videókat lásson ezekről a hardverekről, hanem meg is foghassa őket, és hogy megtanuljuk ezeket a fegyvereket közösen működtetni az oroszokkal, a testvéreinkkel” – mondta a fehérorosz vezető. Lukasenko szerint az orosz csapatok hamarosan befejezik a közös hadgyakorlatokra való fehéroroszországi telepítésüket.”
Ilyen ember ez a Lukasenka: van, amikor követeli az orosz katonai segítséget, ha az hasznos Moszkvának, van, amikor békeharcos, mélyen pacifista beszédet mond, ha azt várják tőle, most meg majd elcseppen a testvériség és fegyverbarátság nagy eszméjétől. Mindenesetre most már a Baltikum és Lengyelország majdnem ugyanakkora veszélyben forog, mint Ukrajna, és Putyin meglehetősen ismerős a küzdősportokban: sosem oda üt, ahova néz.
Bár most van két hét kegyelmi időnk, míg a pekingi téli olimpia tart. Addig nem támad senki, addig csak lakmároznak, egyezkednek, nézik a gladiátorokat ezen a perverz esküvőn, amit az egy gazdasági lábon tántorgó Oroszország, és a népességcsökkenéssel, túltermelési válsággal, élelmezési gondokkal, nemzetiségi elégedetlenségekkel és időjárási katasztrófákkal megvert Kína tart egymással. A világjárvány meg mindenkit sújt, egyaránt: még azokat is, akik ellen ezek szövetkeznek.
Meddig tarthat a házasság? Nem túl sokáig. Ha egymás problémáinak megoldását várják tőle, hamar vége lesz: Oroszország mindenképpen dominálni próbál majd ebben a rozoga Moszkva-Peking tengelyben, Peking nem lesz hajlandó számolatlanul adni a pénzt Putyin háborús játékaira és feladni eddigi, kemény munkával megszerzett befolyási övezeteit, gazdasági hatalmát, alárendelni komoly erőt jelentő hadseregét távoli döntéseknek – és alapvetően nem lesz hajlandó vállalni az alávetett szerepet. Pedig Oroszországgal másként szövetséget kötni nem lehet, csak úgy, ha ők benne a főnökök.
De ideig-óráig elterpeszkedhetnek a világ nyakán, okozhatnak sok, rengeteg problémát, akár végzetes bajokat is, hiszen valahol az is a céljuk, hogy a maguk javára rendezzék át a bolygót. Hagyjuk a lila, elméleti vitákat, ködöket: nem bonyolultabb ez a szövetség, mint két vadnyugati rablóbanda egyesülése a vonatrablások érdekében. Csak a téli olimpiát nem kellett volna tönkretenni. Hogyan is írta annak idején a naiv Coubertin báró?
„A béke vagy te, Sport!
a népeket egymáshoz fűző szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled,
s má népek jellemét is éppúgy megértik,
és nagyra tartják, hogy te tanítod őket
túlszárnyalni egymást:
mert versenyed a béke versenye.”
Önuralom? Testvériség? Más népek megértése? Béke versenye?
Na, ez már oda van. Kár érte.
Híradásainkat folytatjuk.
Forgókínpad blog
Forrás: Újnépszabadság