Hát, én nem tudom. Most az ördög ügyvédje leszek.

Így elalvás előtt… sokan kárhoztatják az írásaim alatt a tolmács hölgyet. Akiről tudjuk, hogy az ukrán irodalom egyetemi docense, és nem először tolmácsolt Orbán Viktornak.

Kérem, sok vád érheti, de azt nálam senki se követelje, hogy zárják börtönbe, vagy vegyék a fejét, ő egy tolmács volt. Most éppen szar tolmács, és kurvára nem érdekel, miért. (…)

Igen, ez egy borzalmas és rossz fordítás volt, gyakorlatilag nem tudnék úgy berúgni, hogy így fordítsak. Nem kívánom védeni a hölgyet, amit nem lehet, azt nem lehet.

De megjegyezném: én például kínai szakos voltam, míg voltam. Aztán nem lehetett, volt némi mongol és tibeti kirándulás a nyelvek tanulásában, bár ez nem járt tudományos eredményekkel, ez csak azzal járt, hogy úgy-ahogy elgagyarászik az ember ezeken a nyelveken. Máig nem bocsátom meg magamnak, hogy nem hallgattam Éva nénire, aki a turkológia felé próbált terelni, ha hallgatok rá, ma – ugyanaz lennék, ami most, de sokkal többen értenék, amiről beszélek. Viszont soha, semmilyen vizsgát nem tettem le, tehát még az első év is kérdéses az én esetemben, holott… nos, maradjunk annyiban, hogy mivel soha nem vizsgáztam a keleti tudományokból, nem nevezhetem magam orientalistának. Mert hivatalosan nem is vagyok az.

Majd, ha lesz időm és pénzem, levizsgázok, de akkor már Oxfordban, a Keleti Tudományok Kollégiumában. Én egyelőre csak egy amatőr gentleman vagyok. Körösi Csoma sem volt ebből a szempontból profi. Azonban a kínai (sino-tibeti) nyelvi tanulmányok alapfeltétele, hogy az ember jól olvasson egy csomó egyéb nyelven, például angolul,, németül, oroszul. Aki ezt nem ugorja meg, azzal szóba sem állnak – és ennek az az oka, hogy az alaptanulmányok ezeken a nyelveken elérhetőek.

Az a minimum, hogy az ember ért oroszul, még ha ez nem is a kedvenc nyelve. Vagy van, amikor igen, mert Tatjánát nagyon szeretem, Anyegint meg utálom. Ugyanígy MEG KELL TANULJ németül, angolul, franciául és mindenféle kínai nyelveken is, ha bármit meg akarsz érteni.

Ez egy dolog. Nézzük a hölgy esetét.

Semmi sem szépíti a helyzetet. Ez a történelem második legnagyobb félrefordítása lehetett. Nem mentegetem, híresen rosszul BESZÉLEK orosz nyelven, és elég jól olvasok meg értek, de hát ez egy adjunktusnő volt.

Azért – és csak azért – emelek szót, mert az írásom alatt sokan a halálát vagy a börtönbüntetését kívánták.

Na, most képzeljünk el valamit. Nem egy barátom volt, akit rákányszerítettek, hogy orientalistaként gyászolják meg Kim Ir Szent. Na bumm, meggyászolták. Máig mutogatják őket az észak-koreai tévében. Ki nem szarja le?

Én valami hasonlót sejtek. Végül is én is vizsgáztam a Kínai Kommunista Párt kongresszusaiból, kínai nyelven. Legfeljebb utána elfelejtettem, bár nem teljesen, mert volt feleségem, aki tudott kínai nyelven, rémülten ébresztett, hogy álmomban kínaiul a 17. kongresszus gazdasági döntéseit tagadom…

De térjünk a tárgyra. Legyek én az ördög ügyvédje.

Tekintetbe véve a fentieket, és azt, hogy a hölgy elismert szlavista (bár tudomásom szerint egyáltalán nem jellemgrófnő, sőt, inkább annak az ellenkezője, de ezt a kelet-kutatás terén is el lehet mondani egyesekről, akikknek „nem mondjuk ki a nevét”) én mindazonáltal egy dolgot kifogásolnék.

Azt, hogy a fejét követelik. Azt, hogy börtönbe akarják záratni. Holott. ismervén a félrefordításokat, épp, hogy nem a mostani magyar kormánynak kedvezett velük. Ellenkezőleg.

Nem, ne akarjátok bántani. Valószínűleg megőrülhetett. Pillanatnyi elmezavar.

De nagyon szépen kérek minden aktivistát, hogy NE az én írásom alatt követeljék a kivégzését, ugyanis a jelen perrendtartás szerint ezekért a kommentekért én felelek, és én meg pláne úgy hiszem, hogy hülyét bolondságért büntetni: nem lehet.

De ha még lehetne is, minden ilyen komment nekem háromtól öt évig terjedő szabadságvesztéssel járhat.

Szóval talán nem nálam kéne ezt csinálni.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. november 31-én.

Szilágyi N. Sándor hozzászólása

Nagyon szomorú ez az egész. Hogy bárkinek lehet fölényesen leszóló véleménye, de emberi együttérzést alig látok. Pedig lehetetlen, hogy ne lennének elegen még a magyarok közt is, akiknek még ilyen esetben is eszükbe tud jutni, hogy ennek a szegény nőnek hajnalban kellett indulnia Budapestről, még korábban kint kellett legyen a reptéren, nem tudjuk, hogy viseli a repülést, hogy mi volt vele útközben. Ránézésre is látszott, hogy alig él a világon, szemlátomást nem bírt rendesen odafigyelni arra, hogy mit is hall (mintha nem is hallotta volna rendesen), és hát bárkivel előfordulhat ilyen, akármilyen jól tudna is oroszul és még más nyelveken is. Mondom, biztosan vannak, akik ezt is számításba tudják venni, csak ez a mai világ olyan lett, pláne Magyarországon, hogy ezt nem merik nyilvánosan elmondani, mert tudják, hogy rögtön ömlenének ellenük a gyűlölködő kommentek. (Nem mintha annyi gyűlölködő ember lenne, de sokan azt hiszik, hogy azzal imponálni tudnak a saját táboruk előtt.)
Szerencsére mutatóban mégis van olyan is, aki megerősíti azt a hitünket, hogy bármennyire mélyre süllyedtünk is, azért még maradtak normális emberek is. Íme: https://www.facebook.com/share/p/1D942T9uHq/.