Kövér Lászlóról, ha már.
Tolna megyei küldött voltam a Fidesz második kongresszusán, hm, körülbelül akkor derült ki, hogy akármennyire is alapító voltam, mi nem vagyunk egymáshoz valók… Utolsó nap, reggel, a párt testületi gyógysörét szopogatja, kongresszusilag, mikor odajön hozzám (tudni kell, hogy ő olyan 167 centi, én 187) és közli alulról felfelé:
– Figyelsz! Ott van az a molinó a szemközti ház nyolcadik emeletén.
– Ott van.
– Te most felmész és lehozod, világos?
Hm. Másnapos voltam, mert kongresszusoztunk, mások még gyereket is csináltak, olyant is láttam, aki kiskutyát próbált, akkora kongresszus volt, tériszonyom is van:
– Tudod mit, haver? Felmész te és lehozod magad, ha kell neked!
Hazafelé egyet mondott a haver a kocsiban:
– Belőled se lesz most már semmi ebben a pártban, bazdmeg.
– Kezdem úgy érezni, hogy nem is akarok semmi lenni ebben a pártban ezek után, bazdmeg.
1993-ban kizártak.
Én jártam jobban.
Forrás: Újnépszabadság
