Szele Tamás: Kövér és a misztika

Mifelénk könnyen születik a szenzáció, ha Kövér László éppen aktív periódusát éli, vagy romlik az állapota, és az eddigi gyógyszeradagolás már nem megfelelő.
Most éppen érdekes és kanyargós úton jár vallások, hitek és hitetlenségek között, bibliai átkokat szór és jelenései vannak, mint Jánosnak Patmoszon, bár kétségtelen, hogy János apostol nála tehetségesebben vizionált és fogalmazott.
Az a probléma, hogy az elmúlt napok Kövér-megnyilvánulásai mintha egy új misztika alapjait képeznék, mintha alakulna valami, szektánál több, hitnél, vallásnál kevesebb, ördög már van benne, Isten még nincs – de lássuk a medvét, illetve Kövér megszólalásait!
Hétfőn, Lakitelken, a Hungaricum Ligetben Szajakbaj Karalajev, a Manasz kirgiz őseposz énekmondójának szoboravató ünnepségén az Országgyűlés elnöke elmondta:
„Az emlékezet közös értékeket és ezáltal közösségeket teremt, egymás mellé ülteti az embereket, és összekapcsolja a nemzedékeket. Ha egy nép ezer esztendőn keresztül, hosszú ideig írásbeliség híján szájhagyomány útján énekmondó hősei által, nemzedékről nemzedékre képes megőrizni ősi eposzát, akkor az a nép nagyhatalomnak nevezhető: az emlékezet nagyhatalmának. Ez a nagyhatalom mindenkit, aki találkozik vele, arra késztet, hogy tisztelettel magába fogadja az emlékezet szenvedélyét.”
Ezzel még nem volna baj, ha nem tévedt volna az orientalisztika rögös útjára is:
„A magyarok és kirgizek számára őseik kultuszának mély, közös gyökerei vannak, hiszen a magyarok a kereszténység felvétele előtt, illetve a kirgizek az iszlámra térésüket megelőzően ugyanazon közös közép-ázsiai ősvallást, a tengrizmust gyakorolták, amelynek az ősök tisztelete rendkívül erős mozzanata volt. Szajakbaj Karalajev szobra hirdesse mindenkinek Magyarországon, hogy a távoli Keleten él egy rokonunk, a kirgiz nemzet, amely megmaradt, mert megőrizte az emlékezetét, megőrizte nemzeti eposzát, a Manaszt, amely a következő ezer évben is megőrzi a kirgiz nemzetet.”
Ezt ugyan el lehet mondani más közép- és kelet-ázsiai népekről is, a mongolokról például feltétlenül de az időközben kihalt kazárok is Tengrit imádták egy ideig, miért ne imádná őt Kövér László is? Szíve joga.

Azonban tegnapra Kövér mégis keresztyén lett, csakhogy a maga módján. A Pápai Református Gimnázium új internátusának átadásán szintén beszédet tartott, és abban egy idő után már egészen vad dolgokról volt szó. Az elején még szép gondolatai voltak az ezer éves keresztény, ötszáz éves református oktatásról a Kárpát-medencében, ezek létét senki nem is tagadja. Hanem aztán a lényegre tért és a lovak közé dobta a gyeplőt:
„A keresztyén emberek szerint mindig és csak akkor lehetünk győztesek, ha Jézus követői maradunk. Ezért az egyházi iskolák, miként az elmúlt ezer esztendőben mindig, napjainkban is azzal tehetik a legtöbbet, ha növendékeiket elindítják és megerősítik Jézus követésének útján. Azonban Jézus gyilkosainak eszmei utódai, akik a történelem során luciferistáknak, illuminátusoknak, jakobinusoknak, bolsevikoknak, globalistáknak vagy mint éppen napjainkban transzhumanistáknak nevezik magukat, ki akarják ölni az emberekből az Isten utáni vágyat, a hitet.”
Van ebben az utolsó mondatban minden, talán még máig harcoló német és japán alakulat is. Kezdjük az elemzést azzal, hogy a „Jézus gyilkosai” kitétel még csak nem is burkolt antiszemitizmus, azzal együtt, hogy Jézus Krisztust de facto római katonák ölték meg. De ez a két szó volt minden pogrom jeligéje a középkortól a huszadik század közepéig, szóval ha ezt valaki, aki legalább valamennyire is művelt, a szájára veszi, az nem lehet véletlen, akkor ő uszítani akar. Éspedig antiszemita módon.

Aztán az is különös, hogy miképpen származhatnak teszem azt, a luciferiánusok Ábrahám kebeléből? Persze, hogy semmiképpen. Nem vagyok ugyan a sátánizmus szakértője, de azt tudom, hogy hol találta Kövér ezt a szektát, vagy mit. Jókaiban, Jókai meg Dosztojevszkijben. A XIX. század egyik elterjedt babonája volt, hogy a mindenféle forradalmárok, anarchisták a Sátán imádói, és voltaképpen nihilisták. De mondja is a házelnök ugyanebben a beszédében: „Az egykori pápai diák, Jókai Mór regényében már 1872-ben megsejtette a huszadik századi istentagadó erők színre lépését és rombolását, de a műben Magyarország szembeszáll a Nihil államával és az alávetés sötét erőivel.” Igen: A jövő század regénye az idézett mű, és van benne szó ilyesmiről is, bár nem csak mai, de akkori szemmel is hajmeresztő félreértések közepette. Annyit jeleznék a házelnök úrnak, hogy a könyvben Oroszország a ránk támadó ellenség… de térjünk vissza a luciferiánusokhoz.

Olyanok léteztek, szó se róla, csak épp nem a sötét vagy világos középkorban, hanem a XIX. századi Párizsban, nem anarchisták voltak, hanem gazdag emberek, és – Ráth-Végh István alapján – fő hitelvként Lucifer imádata mellett a gruppenszexet gyakorolták, mondhatni ez volt érthető módon titokban űzött szertartásaik lényege… Illuminátusok sincsenek, de róluk tudjuk, mióta. A rendet 1776. május elsején alapította Adam Weishaupt ingolstadti filozófus és 1785-ben tiltották be, azóta nem működik. Eszmei hátterükről annyit tudunk, hogy a társulat teljesen elkötelezte magát a felvilágosodás eszméi mellett. El akarták távolítani a hatalom közeléből a jezsuitákat, meg akarták szüntetni a befolyásukat. Fel akarták szabadítani a politikát a zsarnokság és a babonák uralma alól, alapjait a katolikus hagyományoktól független, humánus kozmopolitizmusban keresték. Nagy ellenfelei voltak különben a rózsakeresztes misztikának is.

Felvilágosodás? Máris értem, mi baja van velük Kövérnek. Az az igazság viszont, hogy a modern konteókban is nyakló nélkül használják az illuminátusokra való hivatkozást, könnyen tehetik: mivel ilyenek nem léteznek, hát védekezni sem tudnak. Azt lehet róluk mondani, ami tetszik, meg azt is, ami nem. De haladjunk tovább: a jakobinusokat, bolsevikokat senkinek sem kell bemutatnom, a globalizmust mindenki úgy értelmezi, ahogy neki tetszik, bár aki nagyon nagy ellensége, azt megkérném, hogy kizárólag hazai gyártmányú, derék magyar számítógépet használjon – de mi a helyzet a transzhumanizmussal? Az is inkább kiméra, papírtigris, mint valós veszély. Valamikor az 1980-as években született a kifejezés. Ez a tudománynak és a technikának az ember szellemi és fizikai képességeinek fejlesztésére való felhasználását támogató nemzetközi intellektuális és kulturális mozgalom, amely szükségtelennek és nemkívánatosnak tartja az „emberi állapot” egyes jellemzőit, mint például a betegségeket, a fogyatékosságot, az öregedést és a (nem önkéntes) halált. A transzhumanisták a biotechnológiákban és más feljövő technológiákban látják a megoldást ezekre a problémákra.

Azonban a megoldások még igen messze járnak a valóságtól, tehát inkább csak beszélnek róluk – én magam transzhumanistát még életemben nem láttam, ha csak azt nem tekintjük transzhumanizmusnak, amikor valakinek művégtagja van. Olvastam róluk, tőlük egy keveset: egymással is állandóan vitatkoznak, és nagyon kevesen vannak világszerte. Magyarországi megjelenésükről nem tudni.

Van tehát oka Kövér Lászlónak riadót fújni? Nincs, de a hangok a fejében mégis kényszerítik erre. Szavam nem volna egyébként erről, hallottunk már tőle ennél is durvábbakat, ha nem támadtak volna fél nap alatt is követői. A Magyar Nemzetben bizonyos Felhévizy Félix egy rádióműsor alapján „vérgőzös magyargyalázónak” nevezi Para-Kovács Imrét (szerintem fogalma sincs arról, mi az a vérgőz, összetéveszti a vérgázzal), de nem is ez a szép az írásában, hanem a kövéri szellem, melynek jegyében:
„Van egy rossz hírem Para-Kovácsnak és hithű elvtársainak: itt bizony ország lett, és nem is akármilyen – gondolta magában Felhévizy, és leemelt a könyvespolcról egy Vörösmarty-kötetet és hangosan felolvasta a Szózatot. Mert a gonosz ördögöket az ősi hagyomány szerint ráolvasással lehet a legjobban elűzni.”
Erről írtam az elején, hogy ördög már van ebben a kövérizmusban – bárki, akivel nem értenek egyet – és lám, van ráolvasás is. Hogy szegény Vörösmarty forog a sírjában, az senkit sem érdekel. Szóval, alakul ez az új valami, szekta vagy irányzat, amiben bárkit ki lehet nevezni sátánnak, ördögnek, illuminátusnak, luciferiánusnak vagy transzhumanistának, rövidesen boszorkánynak is, aztán máglyára vele. Ezt ők „a jobboldal intellektuális fölényének” hívják. Idéznem is kell Nagy Ervin kormányfilozófus meghatározását erről, a Pesti Srácok alapján, mert igen szép:
„Az intellektuális fölény nem jött magától. Kellett egy folyamatosan bővülő közösség, egy morális iránytű és az a stratégiai irány, amit Orbán Viktor hagyományos beszédei jelöltek és jelölnek ki, Tusnádfürdő után most már a Tranziton is.”
Tehát ez a dolog veleje. Orbán Viktor felmegy a hegyre, és kőtáblákkal jön le onnan, rajtuk a Tanítás, kár, hogy Mózes ezt nem évente csinálta, hanem összesen egyszer, de akkor alaposan. Látjuk a stratégiai irányt, amit a hagyományos beszédek kijelöltek: egyenesen a feudalizmusba tartunk, Kövér lesz majd a főinkvizítor.
Persze, csak akkor érkezünk meg az új jobbágyság és boszorkányüldözés korába, ha hiszünk nekik.
Ki-ki döntse el magának, mit hisz.
Én azt, hogy ezek megőrültek.

Forrás: Újnépszabadság