Emlékezzünk meg, emberek, sosem felejtjük el őket.
Én ugyan még melléjük írnám gróf Batthyány Lajost, Gábor Áront és Szacsvay Imrét is, aki a debreceni Országgyűlés jegyzője volt, és ellenjegyezte a Habsburg-ház trónfosztását, minek következtében kivégezték. Róla mondták, hogy „egy tollvonás volt bűne”.
Persze Szacsvay is nagyváradi volt, gyerekkoromban estem is le a szobráról – eltüntetni nem merték, de alaposan körbeültették bokrokkal, hátha akkor nem fog látszani.
Külön extrém sport volt megkoszorúzni a szobrát március 15-én és október 6-án – időnként egész vad megoldásokat találtunk, mert hát ott strázsált a patrula, vagyis két közrendőr AK-47-essel és egy tiszt pisztollyal, mit lehet velük csinálni? Egyszer például fogtunk egy üveg nagyon büdös cujkát vagy rachiut, végiglocsoltam magamat vele, ittam is vagy egy decit, hogy elég büdös legyek és az egyik haverinámat megkértem, hogy ordítson velem, üssön-verjen, hogy „elittam a fizetésem, mit fognak enni a gyerekek?” A trükk bejött, a patrula velünk szemben intézkedett, oly módon, hogy menjünk már haza a francba, ne közterületen magánéljünk.
Mire megfordultak, már ott volt a koszorú Szacsvay szobrán… mi meg a hölggyel sehol.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 6-án.