Hogy mi történik a Kurszki Területtel, az egyelőre a jövő titka, de mindenképpen fontos szerepe lesz a bekövetkező eseményeknek a háború alakulásában. Igen ám, csakhogy akármekkora is a mostani győzelem, egységes nyugati stratégia nélkül valószínűleg nem sokat fog érni. Ennek a stratégiának a körvonalait vázolja fel Nataliya Bugayova az ISW által közreadott tanulmányában.
Lássuk a javaslatait!
Oroszországnak vannak olyan sebezhető pontjai, amelyeket a Nyugat egyszerűen nem használ ki. Éppen ellenkezőleg, az amerikai fokozatosság segített a Kremlnek ellensúlyozni és elfedni gyengeségeit.
A Kreml gyenge pontjai közé tartozik a gyors irányváltásra való képtelensége, Oroszország hadrafoghatóságának másoktól való függése, valamint az évek óta tartó kockázatfelhalmozás, amellyel Vlagyimir Putyin orosz elnöknek még számolnia kell.
A Kreml sebezhető egy olyan ellenféllel szemben, amely képes lendületet generálni Oroszország ellen, és megfosztani a Kremlt az átcsoportosítás és az alkalmazkodás lehetőségétől. Egy komoly amerikai stratégia Ukrajnával kapcsolatban az ilyen lendület elérését helyezné előtérbe. Ez magában foglalná a Nyugat által garantált biztonsági menedék megszüntetését az orosz hadigépezet számára. Azt is tartalmazná, hogy nem csak több dilemma elé kellene a Kremlt állítani, hanem a legfájdalmasabb intézkedéseket is, például segíteni kell Ukrajnának abban, hogy Oroszország gyorsabban elbukjon a harctéren, és felszámolni az orosz narratívákat Nyugaton. Bár még korai lenne következtetéseket levonni Ukrajna Kurszki Területen indított offenzívájával kapcsolatban, a műveletnek egyértelműen megvan a lehetősége arra, hogy dinamikát generáljon. Ha ez így van, akkor az Egyesült Államoknak segítenie kell Ukrajnának, hogy ezt a lendületet ne csillapítsa, hanem inkább fokozza annak érdekében, hogy visszanyerje az irányítást a háború menete felett.
Oroszország sebezhetősége a tartós nyomásgyakorlással szemben
Oroszország könnyen alkalmazkodik bármihez, ha időt nyer. Azonban nem képes gyorsan váltani, részben Putyin kockázatkerülése miatt.
Putyinnak hónapokba telt, mire alkalmazkodni tudott a kialakult helyzethez a 2022-es sikertelen három naposra tervezett inváziója után. Ukrajnában továbbra is elégtelen erővel törekedett maximalista céljaira, és csak az orosz erők 2022 szeptemberében a harkivi térségből való kiszorítása után rendelte el a mozgósítást. 2022 szeptemberében Putyinnak egy évébe telt, hogy megkezdje az orosz gazdaság teljesen háborús alapokra helyezését. 2022-ben a Kreml hasonlóképpen lassan reagált Ukrajna kurszki offenzívájára. A Kreml napokat várt az ukrajnai behatolás kezdete után, hogy bejelentse az orosz határ menti régiókban a terrorellenes műveletet. Putyin még mindig nem vezette be a hadiállapotot, annak ellenére, hogy az orosz nacionalista közösség többször felszólította erre.
Putyin határozottnak bizonyult, de nem rögtönzött. Legmerészebb lépései tudatos előkészületeket követtek, amelyeket a Nyugat gyakran figyelmen kívül hagyott vagy nem vett észre. Egy évtizednyi ukrajnai orosz információs művelet előzte meg a Kreml 2014-es kelet-ukrajnai hibrid műveletét. 2014-ben Oroszország csak azután indította el a teljes körű ukrajnai inváziót, hogy Putyin 2020-ban alkotmánymódosításokkal újra megszilárdította hatalmát, és 2021-ben normalizálta Oroszország katonai jelenlétét Fehéroroszországban, amelyet a Kreml évek óta próbált biztosítani. 2021-ben Putyin kiszámított és gyakran kockázatkerülő megközelítést tanúsított kulcsfontosságú katonai döntései során. 2022 szeptemberében kisebb, politikailag kevésbé kockázatos, részleges mozgósítást hirdetett meg ahelyett, hogy felvállalta volna az általános mozgósítás szükségességét. Ez a döntés végül ahhoz vezetett, hogy Putyin csökkentette Oroszország mozgósítási potenciálját.
Putyin valós kockázatokkal szembesült azokban a pillanatokban, amikor tartós nyomás alá került. A 2022 őszi ukrajnai harctéri sikerek hisztériához vezettek az orosz információs térben, mivel a katonai megaláztatás ellentétben állt Putyin azon kísérletével, hogy egy „Nagy-Oroszország„” képét vetítse előre. A Harkivi Területről és Herszon városból való orosz kivonulás egymást követő sokkjai repedéseket okoztak Putyin nacionalista bázisán belül, és megalapozták a néhai Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin és az orosz katonai intézményrendszer közötti viszályt, amely végül Prigozsin 2023-as lázadásához vezetett. E vereségek sokkja arra késztette Putyint, hogy figyelemre méltó retorikai változtatásokat hajtson végre, és Oroszország ukrajnai háborúját inkább a NATO és a Nyugat, mint Ukrajna elleni elhúzódó háborúként határozza meg.
Ha a Nyugat a 2022 tavaszán a kijevi csatában elszenvedett orosz vereséget követően, vagy akár a 2022 nyarán Szeverodonyeckben tetőző orosz offenzíva után 2022 tavaszán sietett volna katonai segélyt nyújtani Ukrajnának és egymást követő hadműveleteket irányzott volna elő, akkor Ukrajna közelebb lenne a tartós békéhez, mint ma.
Ezzel szemben a nyugati fokozatosság a katonai támogatás nyújtásában megzavarta Ukrajna harctéri lendületét, és háromszoros előnyhöz juttatta Oroszországot: az orosz erőknek esélyt adott a mélységi védelem kiépítésére, ami látványosan megnehezítette a 2023-as ukrán ellentámadást; a Kremlnek esélyt arra, hogy nemzetközi szinten magához ragadja a narratívát; és csökkent a Putyinra nehezedő belpolitikai nyomás.
Az Egyesült Államok fokozatos intézkedései és az a döntés, hogy távolról jelezte határozatait, csökkentette az amerikai politika hatékonyságát. Az amerikai döntéshozatal késlekedése időt adott Oroszországnak arra, hogy ellenintézkedéseket dolgozzon ki a felmerülő lehetőségekkel szemben. Oroszország EW-eszközökkel és GPS-zavarással csökkenti az amerikai nagy hatótávolságú, földi támaszpontú tüzérség hatékonyságát. Az Egyesült Államok belső vitái az amerikai fegyverek ukrajnai használatának korlátozásáról a Kremlnek időt ad arra, hogy elszigetelje Oroszországot a várható károktól. Oroszország az ATACMS hatósugarába tartozó légierejét Ukrajnától távolabbi légibázisokra helyezte át, hogy megvédje őket az amerikai politika esetleges, Ukrajnával kapcsolatos megváltoztatásának következményeitől. Az új képességeket használó Ukrajna által okozott sokk valószínűleg nagyobb hatással lesz, ha a Nyugat nem jelenti be vagy nem szivárogtatja ki a fejlett fegyverek Ukrajnának történő szállítására vonatkozó döntéseit, mivel az orosz hadsereg továbbra is lassan változtatja meg az új fenyegetésekkel szembeni hozzáállását.
Oroszország saját képességének határai
Oroszország jobban függ mások akaratától, mint azt sokan gondolnák. Az ukrajnai háború fenntartásához szükséges képességeinek nagy része nem eredendő, és ezért sebezhető. A Kreml képességeinek egy részét erőszakkal, manipulációval vagy a nyugati erőforrások és védett területek kihasználásával szerezte meg. Oroszország a belarusz bázisokra támaszkodik, hogy északról támadhassa Ukrajnát. Külföldi kereskedelmi útvonalakra és közvetítőkre támaszkodik a szankcionált áruk csempészetében. Észak-Koreától és Irántól függ az anyaghiány ellensúlyozásában. „Árnyékflottáktól” függ az energiaszállításban. A nyugati médiától függ hamis narratíváinak terjesztésében. Oroszország attól is függőségben van, hogy az USA továbbra is hajlandó-e biztonságos, sérthetetlen területet garantálni neki, ahonnan büntetlenül csapást mérhet Ukrajnára – anélkül, hogy Ukrajna visszavághatna az USA által biztosított nagy hatótávolságú rendszerekkel. A Kreml attól függ, hogy a Nyugat továbbra is úgy döntsön: nem utasítja ki a befolyását és bevételeit biztosító ügynökeit, például az orosz állami nukleáris szolgáltatót, a Roszatomot.
A Kreml mindenekelőtt attól függ, hogy a Nyugat elfogadja-e a valóságról szóló koholt állításait, amelyek gyakran arra késztetik a Nyugatot, hogy olyan következtetésekre jusson, amelyek Oroszország érdekeit szolgálják, nem pedig a saját érdekeit. A legfontosabb példák közé tartozik az a hamis állítás, hogy Oroszországnak joga van egy saját maga által meghatározott befolyási övezethez, és ezért joga van ahhoz, hogy következmények nélkül azt tegyen ezen területen belül lévőkkel, amit csak akar – beleértve a megszállást is. Egy másik példa az a hamis állítás, miszerint a fejlett katonai képességek Ukrajnának történő biztosítása olyan vörös vonalat jelent, amely nukleáris eszkalációhoz vezet, és ezért az USA-nak de facto vétójogot kell biztosítania minden nukleáris hatalomnak az USA nemzetbiztonsági politikáját illetően. A Kreml ukrajnai stratégiája aránytalanul nagy mértékben függ attól, hogy a Nyugat elfogadja-e ezeket az előfeltételeket, és ez sebezhetővé teszi Oroszországot a nyugati megítélés változásával szemben. Az orosz függőségek lehetőséget adnak a Nyugatnak arra, hogy kihasználja vagy lebontsa Oroszország képességét az Ukrajna elleni háború fenntartására.
Oroszország nem tudja egyik napról a másikra elvonni a képességeket másoktól. Időbe telik, amíg a kapacitásokat manipulációval vagy erőszakkal biztosítja, és a partnerségeket képességekké alakítja át. Putyinnak legalább hat évébe telt, hogy Fehéroroszországot arra kényszerítse, hogy de facto orosz katonai bázissá váljon. Hónapokba telt, amíg Oroszország közös dróngyártást tudott létrehozni Iránnal Tatárföldön. Oroszország sebezhető egy olyan ellenféllel szemben, amely képes előre látni és megzavarni a Kreml irányváltásait, mielőtt háborús potenciállá alakíthatná azokat.
Oroszország partnerségei kompromisszumokat igényelnek, és sebezhetőek, ha mindkét partnerre nyomást gyakorolnak. Míg az orosz-iráni partnerség tartós, addig a kölcsönös katonai függőség csak addig növeli a kölcsönös képességeket, ameddig Oroszországot és Iránt nem támadják meg egyszerre. Oroszország fejlett légvédelmi rendszereinek és légi eszközeinek elvesztése Ukrajnában valószínűleg korlátozni fogja a Kreml lehetőségét, hogy ezeket a rendszereket Irán számára tartalékolja – egy olyan időszakban, amikor Iránnak egyre nagyobb szüksége lehet rájuk, különösen akkor, ha az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) agressziójára teljes körű izraeli-partneri válaszlépésekkel kellene szembenéznie. Ezért nem meglepő a Kreml üzenete, miszerint Iránnak visszafogottságot kell tanúsítania, amikor Izrael ellen lép fel. Az orosz-iráni partnerség ezért sebezhető egy olyan koherens amerikai stratégiával szemben, amely mindkét fenyegetés ellen irányul egyidejűleg. Ráadásul Oroszország növekvő szándéka az iráni proxyk felfegyverzésére, amelynek célja az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás elrettentése, visszafelé sülhet el azáltal, hogy amerikai megtorlást idézhet elő, ugyanis az iráni proxyk orosz képességekkel közvetlenül fenyegethetnék az amerikai eszközöket, és tovább rontaná a Kreml lehetőségét a regionális érdekelt felek közötti egyensúlyozásra.
Oroszország számos kapcsolata nélkülözi a tartós alapokat, és összeomolhat, ha a „partnerek” Oroszország vereségét érzékelik. Annak demonstrálása, hogy az orosz győzelem nem elkerülhetetlen, súlyosbító hatással lesz az orosz kapacitásra, vagyis a háború fenntartására. Kína Oroszország támogatója ebben a háborúban, de nyíltan nem nyújtott katonai segítséget Oroszországnak. Kimérten viselkedik, valószínűleg nem támogat teljes szívvel egy olyan tervet, amely esetleg vereséget szenved. A Kreml még a közeli partnereit is elidegeníti. Propagandistái és tisztviselői megfenyegették Örményországot és Kazahsztánt arra az esetre, ha valamelyikük elfordulna Oroszországtól. Örményország elhatárolódik az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől (CSTO), mivel Oroszország megbízhatatlan partnernek bizonyult, amikor nem védte meg Örményországot a 2023-as azerbajdzsáni támadástól. A tisztán tranzakciós jellegű orosz partnerségek is veszélyben vannak. Oroszország lehetősége, hogy értéket szolgáltasson bármiért cserébe, például megbízható katonai exportárukat, tovább fog csökkenni, ha a Nyugat gyorsabban kimeríti az orosz képességeket. Ha Oroszország hamarabb veszít Ukrajnában, az valószínűleg felgyorsítja azt a folyamatot, ami oda vezet, hogy más államok elhatárolódnak a Kremltől.
Oroszország kockázathalmozása
A Kreml hatalmas költségek elviselésére képes, de nem kockázatmentesen és nem korlátlanul.
Az amerikai fokozatosság és tétovázás erősíti Putyin kockázatvállalási képességét, mivel időt ad a Kremlnek arra, hogy normalizálja a helyi köztudatban az Oroszországon belüli egyre rosszabb helyzetet. A következő 2-3 év azonban kritikus a Kreml számára ebben a háborúban. Ha az USA Ukrajnának nyújtott támogatása fennmarad és lendületet kap, a Kremlnek számolnia kell a problémái felhalmozódásával.
A Kreml erodálja Oroszország jövőbeli képességeit.
Az anyagiak döntő fontosságúak az ország számára ebben a háborúban. Oroszország a korlátozott taktikai nyereségek elérése érdekében sok felszerelését pazarolja el. Oroszország védelmi ipari bázisa (DIB) és „partneri” támogatása rövid távon valószínűleg támogathatja a fokozatos harctéri nyereségek orosz stratégiáját. Az orosz DIB képessége, hogy következetesen támogassa Oroszország jelenlegi tempóját, vagy hogy teljes mértékben biztosítsa tartalékos emberállományának készenlétét és/vagy foglalkoztatását, azonban korántsem tekinthető adottnak. A Kreml politikája erodálja Oroszország védelmi termelésének alapjait, beleértve a makrogazdasági stabilitást és a munkaerőt.
A Nyugat viszont kiaknázhatja látens képességeit Ukrajna támogatására.
Az Ukrajnának nyújtott tartós amerikai támogatás lehetősége, amely magában foglalja az amerikai védelmi termelés növelését és Ukrajna harctéri kezdeményezésének visszaszerzését, közvetlen fenyegetést jelent Putyin fokozatos nyereségre irányuló stratégiájára.[ A javuló védelmi termelés elengedhetetlen lesz az USA más hadszíntereken jelentkező igényeinek kielégítéséhez is.
Putyin ellenőrzése Oroszország felett erős, de törékeny és ellentmondásos struktúrákra épül. Putyin évek óta azok köré csoportosítja az orosz társadalmat és a rendszerét, akik hajlandóak az ő programjához igazodni. Egyre inkább azoktól függ, akik támogatják a rendszerét és a háborút (orosz nacionalisták), azoktól, akik ideológiai, pénzügyi vagy egyéb okokból hajlandóak harcolni Ukrajna ellen (Oroszország mozgósítható hadereje), és azoktól, akik hajlandóak megvédeni a rendszert (a Kreml elnyomó apparátusa). Prigozsin 2023-as sikertelen lázadása és Ukrajna 2024-es kurszki offenzívája feltárta az orosz belbiztonság gyengeségeit. 2023-ban Oroszország ukrajnai inváziója új megosztottságot is hozott, és súlyosbította a régi ellentéteket.
Az idegengyűlölő ultranacionalisták megerősödése, párosulva azzal, hogy a Kreml a nem etnikai oroszokat célozza meg mozgósítás céljából, súlyosbítja az etnikai feszültségeket Oroszországban. A növekvő ultranacionalizmus – amelyre Putyinnak szüksége van a háború fenntartásához – ironikus módon közvetlen fenyegetést jelent Putyin alapvetően birodalmi módszereire, ahogyan Oroszországot (még ha hamisan is) egy befogadó, soknemzetiségű és több felekezetű föderációként ábrázolja, mint régóta tartó erőfeszítései gyümölcsét. A hazatérő orosz katonák – akik közül sokan elítélt bűnözők – brutalitása feszültséget okoz az orosz társadalmon belül, mivel a katonák civilek elleni erőszakos cselekményei, sőt a civileknek a hazatérő katonák elleni erőszakoskodása is ismételten előfordul.
Putyin – eddig sikeres – stratégiája a kontrollált kockázatfelhalmozás stratégiája volt. Arra számított, hogy Oroszország hatalmas terheket vállalhat, miközben Putyin aprólékosan mérsékelte a rezsim stabilitásával kapcsolatos néhány kiválasztott kockázatot. Például a Kreml az évek során módszeresen szigorította az oroszországi információs tér feletti ellenőrzést. Nagy összegű anyagi kompenzációkat kínál az orosz mozgósított, szerződéses és önkéntes katonáknak, hogy a társadalom engedelmesen tűrje a Kreml növekvő áldozatvállalás iránti igényeit. Ez a kontrollált kockázatfelhalmozási stratégia huszonöt éven keresztül részben azért működött, mert az orosz társadalom képes volt elfogadni az egyre rosszabb helyzetet. Oroszország normálisnak tekintette az 500 000 fős veszteséget egy olyan ország elleni háborúban, amelyet az oroszok korábban testvéri nemzetnek tekintettek. Putyinra ritkán nehezedett olyan nyomás, amely próbára tette volna a kockázatkezelési képességét.
Putyin kockázatcsökkentő módszere továbbra is működhet, de ez megköveteli, hogy az elnök folyamatosan jelentős mennyiségű rizikót kezeljen. Ez a stratégia sebezhető egy ellenféllel szemben, aki olyan feltételeket tud teremteni, amelyek szétfeszítik Putyin képességeit, és nem hagy időt a Kremlnek arra, hogy a köztudatban normalizálja az egyre rosszabb helyzetet Oroszországon belül.
Az orosz sebezhetőségek kihasználása: a kitartás és a lendület stratégiája
A Kreml tisztában van sebezhetőségével és a nyugati lehetőségek kihasználásának esélyével. Putyin fő törekvése az Ukrajna elleni háborújában az volt, hogy a nyugati Ukrajna-politika soha ne váljon kitartóvá vagy lendületessé. Az USA ellenőrzött eszkalációs politikája éppen ezt adta Putyinnak: egy olyan környezetet, ahol Oroszországot soha nem támadják meg olyan sebességgel – időben és térben –, hogy a költségek és kockázatok meghaladják a Kreml képességeit.
Az amerikai kitartás és lendület kulcsfontosságú ahhoz, hogy Oroszország ne legyen képes fenntartani az Ukrajna elleni háborúját. Egy hatékony kampány arra törekedne, hogy a Kreml képességeit és az ukrajnai háború fenntartásához szükséges forrásokat a különböző színtereken, több területen is megzavarja és megsemmisítse, oly módon, hogy a Kremlnek ne legyen ideje alkalmazkodni és újjáépíteni ezeket. Az Egyesült Államoknak arra kell törekednie, hogy segítsen Ukrajnának. Az Egyesült Államok és partnerei vissza kell nyerjék az ellenőrzést a háború üteme felett, és arra kell kényszerítsék a Kremlt, hogy szembenézzen az összetett nyomással anélkül, hogy könnyen ellensúlyozhatná azt. Az orosz képességeket a valódi méretükre lehet csökkenteni azáltal, hogy megfosztják a Kremlt a védett területeitől és biztonsági hálóitól.
A nyugati stratégiának nemcsak arra kell összpontosítania, hogy többszörös dilemmákat kényszerítsen a Kremlre, hanem arra is, hogy a legfájdalmasabbakat kényszerítse rá. Először is, Oroszország katonai kudarcai olyan csapásirányt jelentenek, amely hatékonyabbá teszi az orosz katonai potenciál leépítésére irányuló egyéb intézkedéseket. Ezért Ukrajna támogatása a manőverezés visszaállításában a harctéren, az ukrajnai kurszki hadművelet által biztosított lendületre való építés, valamint a Krím demilitarizálására irányuló, már sikeres erőfeszítések megerősítése nem csupán operatív, hanem stratégiai prioritások is.
Az Egyesült Államok úgy segítheti Ukrajnát ebben, hogy megnyitja az összes legitim katonai célpontot Oroszországon belül az amerikai fegyverekkel való csapások előtt; növeli az Ukrajnának történő fegyverszállítások sebességét és mértékét; és felpörgeti az Egyesült Államok és partnerei védelmi termelését az Ukrajnának történő fegyverszállítások lendületének fenntartása érdekében. Másodszor, Putyin számára az a legfontosabb, hogy képes legyen alakítani a Nyugat, Ukrajna és maga Oroszország szándékait és döntéseit. Az USA-nak olyan stratégiát kell elfogadnia, amely tartósan lebontja a Kreml által generált alternatív valóságot, amely segíti Oroszország előretörését a valódi világban.
A Nyugatnak fel kell hagynia a reaktív mentalitással, amely Oroszországot ellenintézkedésekkel próbálja megfékezni. Az ellenintézkedések eleve reaktívak. A Kreml nyugati technológiákhoz való hozzáférésének korlátozására tett erőfeszítések a macska-egér játék példái, amelyben a Nyugat biztosítja Oroszország számára, hogy felváltva alkalmazza szankciókat kijátszó technikáit. A Nyugat ehelyett prognosztizálhatná Oroszország valószínűsíthető irányváltásait, hogy preventíven megakadályozza lépéseit. Ez a nem túl jelentős kísérlet megkövetelné az Egyesült Államoktól, hogy proaktívan koordináljon a partnerekkel a különböző színtereken. Lássuk be: bármely háború, amelyet az Egyesült Államok vív vagy amelynek megvívásában az Egyesült Államok segít, ugyanezt a követelményt fogja támasztani.
Komoly szavak, megszívlelendő gondolatok – remélem olvassák ezeket az ügyben illetékesek is. Mert ez a stratégia hozhatná el a tartós békét.
A fokozatosság és az óvatoskodás csak időleges tűzszünethez és később még pusztítóbb háborúhoz, sőt, háborúkhoz vezet.
Forrás: huppa.hu
