Sokszor találkozom viták során azzal az utolsó érvvel, hogy „én nem értem és nem is érthetem az orosz néplelket”. Rendszerint olyan emberek mondják ezt, akik egy szót sem értenek oroszul, és a bárisnyát összetévesztik a harisnyával, de roppant magabiztosak ebben a kérdésben, ők mindent jobban tudnak még Dosztojevszkijnél is, akinek pedig csodás munkássága arról szól, hogy minden reménytelen és szenvedni kell, aztán nyugalom, mert az élet és a világ továbbra is rossz lesz. Ennél oroszosabb gondolatot nehéz is volna elképzelni.

Nos, hogy is mondjam csak… vegyünk egy egyszerű napi hírt, és próbáljuk meg pesti fejjel, ám oroszosan felfogni, értelmezni. Tekintsük a Moscow Times-t, amiben igazán kellemes hírt láttam.

„Oroszországban »teljesen reális« 120 éves korig meghosszabbítani az életet, ha helyesen táplálkozunk, figyelünk az egészségünkre és rendszeresen járunk szűrővizsgálatra – nyilatkozta Elena Rzsevszkaja, az Oroszországi Föderáció elnöki hivatalát kiszolgáló 1. számú poliklinika főorvosa. »A mi betegeink életkora és állapota máris meghaladja az országos átlagot. Sokkal meghaladja« – mondta Rzsevszkaja a TASSZ-nak adott interjúban. Szerinte az élettartam növekedése a kötelező szűrővizsgálatoknak, a rák korai felismerésének, valamint a professzionális segítségnyújtásnak és a rehabilitációs lehetőségeknek köszönhető.

Ezenkívül a Kreml poliklinikájának vezetője megjegyezte, hogy fontos ismerni a saját öröklődését. »Még genetikai vizsgálatot sem kell végezni. Csak emlékezni kell, megkérdezni anyát, apát, hogy mi okozta nagymama, nagypapa, dédpapa halálát. Ez elemi dolog. Ha tudjuk, milyen betegségek voltak a családban, akkor már tudjuk, hogy mit kell ellenőrizni. Úgyhogy szerintem, ha így állunk hozzá az egészséghez, akkor akár 120 évig is el lehet élni« – mondta Rzsevszkaja.

Ezt megelőzően Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy ebben az évben klinikai vizsgálaton vett részt, amely csaknem két napig tartott. Saját egészségével akkor kezdett el foglalkozni, miután Kínába utazott, ahol Kína elnökével, Hszi Csin-pinggel megbeszélte annak lehetőségét, hogy »még ebben az évszázadban« elérje a 150 éves kort. Putyin azt is kijelentette, hogy az átlagos élettartam Oroszországban elérheti ezt a szintet, de egyelőre a hatóságok arra törekednek, hogy a nők esetében körülbelül 80 évre, a férfiak esetében pedig »kicsit alacsonyabbra« növeljék meg azt.

A Rosszsztat (állami statisztikai hivatal) adatai szerint 2024-ben az átlagos orosz állampolgárok élettartama csaknem hét hónappal csökkent, 72,84 évre. Ilyen hirtelen visszaesést a világjárvány óta nem regisztráltak, és ha azt kizárjuk a számításokból, akkor 2000 óta sem.

Ennek fényében az orosz tudósok elkezdtek keresni módszereket az öregedés lassítására. Különösen az N. I. Pirogov nevét viselő Orosz Nemzeti Orvostudományi Egyetemen (RNIMU) tanulmányozzák az agy öregedésének és kognitív funkcióinak romlásával járó folyamatokat. A tudósok az életkorral járó izomtömeg- és izomerő-csökkenés kérdésével is foglalkoznak. Az intézetben már kifejlesztettek speciális molekulákat is, amelyek elpusztítják az öregedő sejteket.”

És akkor most képzeljünk magunk elé egy teaházat a Régi Baszmannaja utcában.

A háttérben balalajkán tangóharmonikáznak a cári gárda száműzött tisztjei, a sarokban Dosztojevszkij épp úgy dönt, hogy dolgozni fog, mert anélkül nincs értelmes élet, kovácsmesternek áll, mától fogva Raszkolnyikov éjjel nappal patkolni fog, az előtérben negyven zsenge szűz jár kartáncot kokoskával a fején a „Nyírfácska” dallamára, már a második csecsen háború kezdete óta, a szüzek közül sokan családanyák, néhányan nyugdíj mellett járnak be táncolni, a teaházat középen átszeli a csendes Don, jobbra sztyeppe, balra tajga, középen kétfejű sas lebeg, néha tollászkodik, mindenhol szamovárok és szamurájok, ez utóbbiak egyenesen Csuzima óta vannak itt. „Akár szorzok, akár osztok, itt van közel Vlagyivosztok” írja a felirat a falvédőn, alatta Limonov mereng, mert a falvédőt fajvédőnek nézte. Egy asztal mellett ül Hacsek és Sajó, Hacsek épp a Komszomolszkaja Pravdát olvassa.

– Hallja, Sajovics elvtárs, százhúsz évig fogunk élni, itt írja az újság!

– Én is attól tartok, kedves Hacsek Mojszejevics…

– Tart? Hiszen ez egy jó hír!

– Azt maga csak hiszi, kérem. Látta, mit írt erről Medvegyev?

– Mit?

– Azt, hogy ha az orosz ember élhet százhúsz évig, akkor kötelessége is ennyi ideig élni.

– Mi a baj ezzel?

– Nézzen körül…

– Na jó, hát lesz még jobb is, ezek most háborús viszonyok.

– Ha úgy veszem, Rjurik óta háborús viszonyok között élünk.

– És azelőtt?

– Azelőtt még inkább.

– Maga defetista.

– Mondja, maga nem hallotta, mit mondott este erről Szolovjov?

– Nem, mit?

– Azt, hogy aki nem akar százhúsz évig élni, az az orosz jövő gyilkosa és szabotőr!

– Ez miért baj?

– Maga szerint mi történik a szabotőrökkel?

– Falhoz állítják és kivégzik őket.

– Na, látja. Ha tegyük fel én elhunyok száztizenöt éves koromban, akkor kivégeznek ezért. Már csak az a kérdés, hogy temetés előtt vagy után.

– Magával nem lehet mit kezdeni, maga reménytelen. Nem gondolja át, milyen szép lenne ennyi ideig élni? És csak a családfáját kell átvizsgálni hozzá. Például miben halt meg a kedves dédnagypapája?

– Polgárháborúban. Meg Lembergben.

– Melyik oldalon harcolt?

– A pult belső oldalán, jöttek vagy a vörösök vagy a fehérek és el akarták vinni a kasszát. Ő meg nem hagyta. De bezzeg a testvére…

– Na, ő miben halt meg?

– Kronstadtban.

– Vöröskatona volt vagy anarchista matróz?

– Egyik sem, újságot és cigarettát árult, csak jött a roham.

– A vörösök rohama a jégmezőn át?

– Nem, a szívroham, mert elvették az összes áruját és nem fizettek érte.

– Jó, hát ezek különleges esetek.

– Egész Oroszország egyetlen nagy és különleges eset.

– És a kedves nagyszülei miben haltak meg?

– Magadánban. Tudja, az egy város Kolima környékén.

– Mit csináltak ott?

– Sínylődtek, kérem, ahogy az már minálunk szokás. A gulágon.

– Miért kerültek oda?

– Nagypapám rosszul látott és ezért cvikkert hordott. Ez a trockista elhajlás biztos jele. Nagymamám meg tévedésből, mint mindenki.

– Nagyon sajnálom, de azért csak volt sikeres ember is a családjában, nem?

– Hogyne, az öcsém. Oxfordban van, az egyetemen.

– Az nagyon szép. És mit csinál ott?

– Semmit, spirituszban van, mert három feje nőtt. Tudja, a szüleim régebben Pripjaty környékén éltek, édesapám a csernobili erőműben dolgozott.

– Magában nincs semmi hazafiság. Pont most nincs, amikor meg fogjuk támadni Európát, a rothadó Nyugatot! Magában ettől nem buzog fel a honfivér? Győzhetetlen csapataink Livónia felé tartanak!

– Lehetne egy kérésem?

– Hogyne.

– Dicsőséges csapataink lobogójára hímezzék rá Igor herceget is.

– Miért, ő mit csinált?

– Mondja, maga hol végzett, hogy nem ismeri az Igor-éneket?

– Én, kérem, az ó-vaszjuki Trofim Gyenyiszovics Liszenko akadémikusról elnevezett pártfőiskolán, diplomás függetlenített szakszervezeti titkár vagyok 1983 óta.

– Ez sok mindent megmagyaráz. És melyik szakszervezetnél titkár?

– Az Egyesült Összorosz Blatnoj Céhnél és az Ingermanlandi Törzsökös Kozák Had Harmadik Dandárjánál.

– Szép pálya. Mindenesetre Igor herceg is érdekesen járt, nem véletlen, hogy hősként tiszteljük.

– Végre egy kis hazafiság! Mit tett Igor?

– Haddal támadt a polovecekre.

– És, és?

– A polovecek úgy elverték a hadát, mint a kétfenekű dobot, őt magát elfogták, becsukták, alig bírt hazaszökni. Épp a hadilobogónkon van a helye.

– Maga ennyit ért a dicső orosz történelemből?

– Maga meg még ennyit sem. Hát nézze meg ezt a mi szeretett elnökünket, ő aztán a legoroszabb a világon, olyan, mint egy Matrjoska-baba.

– Hogyhogy?

– Kívül Putyin, belül Brezsnyev, alatta Sztálin, Lenin, Nagy Katalin, Nagy Péter és valahol legbelül, a lényege táján ott van Rettegett Iván is harminckét opricsnyikkel.

– De hát akkora kéne legyen, mint egy tízemeletes bérház, hogy ez mind elférjen benne. 

– Én is azt mondom, hogy nála nagyobb elnök nincs a világon…

– Mondja, maga semmit sem érez Oroszország-anyácska iránt?

– De, nagyon szeretem, Csak ismerem is. Még lánykorából.

– Na, ne mondja. Mi volt a lánykori neve?

– Baba Jaga.

– Mars ki!

Ennyit az orosz néplélekről és az oroszországi hírek helyes értelmezéséről.

Forrás: Forgókínpad