(Szín: roppant szerény kávéház Budapesten, Hacsek természetesen ül és habos kávét iszik, Sajó rongyos, tépett burnuszban érkezik, a fején turbánnal).
– Jé, Sajókám, hol volt, hogy pár hete nem láttam, hála az égnek?
– Jaj, ember, nem látja, hogy most jövök Bejrútból?
– És milyen volt a Ring-ciklus?
– Unalmas és hosszú, de ez Bejrút, nem Bayreuth!
– Mi a különbség?
– Tulajdonképpen annyi, hogy mindkettőt le akarták bombázni, pár évtized eltéréssel, csak Bayreuth kimaradt a tervből, mert Yossarian parancsnok inkább Malmőben tette le a gépet.
– Nincs is szebb város, mint Malmő, ott az utcán sózott hal nő.
– Na, szóval, most jövök a diszkóból…
– Azt mondta, Bejrútból.
– Igen, onnan. Csak előtte meg kellett beszélni a dolgokat a müezzinnel…
– Akkor maga mégis a mecsetből jön, nem a diszkóból.
– Nem érti. A mecset a diszkó, csak fordítva!
– Hogyhogy fordítva?
– Na, szóval. Látott már maga minaretet?
– Hogyne láttam volna, szerencsére az antibiotikum elmulasztja, bár pár hétig nagyon tud fájni a pisilés… Nekem például egy izmos, afrikai minaretem volt, orvosnál járt már?
– Maga lófogú víziló, az a tripper!
– Akkor mi az a minaret?
– Na. Mecsetet látott már?
– Hogyne, két hete gyulladt be a torkom, mecsetelni kellett a garatomat.
– Ember, az az ecset! A mecset egy muzulmán imaház!
– És ott mit szokás csinálni?
– Tulajdonképpen ugyanazt, mint minden más imaházban, csak naponta ötször. Dicsérjük az Urat, mindannyiunk alkotóját, meghallgatjuk a szentbeszédet, és utána kiosztják a robbanó mellényeket.
– Maga muzulmán lett?
– Ugyan, kérem, én amatőrként keveredtem a dologba. De elengedhetetlen annak fontossága, hogy mi is az a minaret.
– Na, mi?
– Ásott már maga kutat?
– Ördöge van: sosem ástam kutat, egész életemben mérlegképes könyvelő voltam.
– Na, akkor most képzelje el, hogy ás egy olyan harminc-negyven méter mély kutat.
– Nem tudom elképzelni, főleg ilyenkor, árvíz idején, de mondjuk, hogy átgondolom. Végül is a bányában a fejtésen dolgoztam.
– Milyen bányában, milyen fejtésen?
– Az öcsényi uránbányában, és a bérszámfejtésen.
– De hát Öcsényben nincs is uránérc!
– Erre később rájöttünk, de vagy tíz évig szorgosan fejtettük. Én például nem az uránt, hanem a bérszámot.
– Maga barom. Szóval, ott tartottunk, hogy ásunk egy kutat…
– És utána?
– Kirakjuk belülről kővel.
– Mint azt szokás is. Aztán?
– Aztán kifordítjuk, és kész is a minaret.
– És lesz benne víz?
– Maga oligofrén mongolidióta, persze, hogy lesz, csak nem alulról felfele folyik, hanem fordítva, vagy hogy is van ez…
– És mi az a müezzin?
– Az egy szent ember, aki naponta ötször kiabál a minaret csúcsán.
– Ja, olyant már láttam, magyar politikusnak hívják, egész nap ordítoznak a kifordított kút tetején. Kis kút, kerekes kút, ahogy a népdal mondja…
– Jó, de a minareten nincs kerék.
– Pedig célszerű volna, mert különben hogy húzzuk le a vizet felülről?
– Ahogy alulról: láncon.
– Az az illemhely, de hagyjuk is a közlekedő edényeket. Mit keresett maga Bejrútban?
– Nézze, nekem volt ott egy diszkóm. Az a borzalmas, hogy meg kellett felelni a sharia törvényeinek.
– Ugye, maga a Biemsensteinnére gondol?
– Nem, az a Sára, itt a shariáról van szó, a Próféta (áldás és békesség a nevének) törvényéről.
– És az hogy néz ki?
– Hát, elsősorban alkohol még a közelben sem lehet. Erkölcsös asszony nem teheti be a lábát a helyiségbe, ha csak nem kíséri legalábbis a százhúsz éves dédapja, élesre fent handzsárral a kezében. Mindezeken túl, szigorúan tilos metált feltenni, mert attól valami oknál fogva fél az úri közönség.
– Izé, így ez hogy működhet?
– Körülbelül úgy, ahogy a Kék Osztriga bár. Lányok nélküli diszkó…
– Igen, emlékszem, azt a Steiner csinálta, Glasgowban. Vagy talán New Englanden?
– Na, mindegy is, képzelje, este kibérelte egy úri csoport a különtermet. Direkte ráírattam arabul, hogy „Összeesküvők terme”.
– És mit akartak?
– Hát, valójában össze akartak esküdni.
– De hát mi ezt el tudjuk intézni a rabbi előtt is, igaz, nő is kell hozzá. Mert például…
– Maga csak ne példálózzon itt nekem, mert leköpöm, mint a teve. Én meg ostoba fejemmel elkezdtem volt őket tanítani a Tórára…
– Csodálom, hogy még életben van. És utána mi történt?
– Hát, a foglalás Ibrahim Aqil nevére szólt, akiről nem tudtam, hogy a Hezbollah katonai szárnyának vezetője.
– Izé, van a Hezbollahnak nem katonai szárnya?
– Ez a kérdés még vitatott. Mindenesetre én ott tartottam, hogy „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”, és vagy harminc AK–47-es emelkedett rám, mikor az Úr csodát tett.
– Miképpen?
– Becsapott egy izraeli lézerirányítású bomba a diszkóba, és megölte a filiszteusokat.
– Ez valóban csoda. És utána?
– Loptam egy tevét, és hazamenekültem Pestre.
– Értem, szegény barátom. És ezt hogy sikerült összehozni fél nap alatt?
– Tudja, egy vak dervistől loptam, és sugárhajtású volt a teve.
– Maga is hülye.
– Miért?
– Lophatott volna repülő szőnyeget is, azzal például uralhatná a közel-keleti légteret.
– Míg a kacagó démonok meg nem érkeznek az ifritek hátán…
– Na, most lett elegem a maga dívánjából, mars ki!
– Ha már… dívány nem érdekli? Olcsón adom, repeszek ingyen.
– Mars!
Forrás: Forgószínpad
