Szele Tamás: Ez nem békemisszió

Szóval pillanatnyilag ott tartunk, hogy megvan az első magyar műhold, kicsit nagy, kicsit különös, de kering a Föld körül, és senki sem tudja, minek. Egyelőre légkörön belül teszi. Orbán Viktornak hívják.

Sokan keresnek egyszerű és közérthető választ arra, mi az Isten csodáját jelent Orbán Viktor „békemissziója”. Sajnos ilyennel nem szolgálhatok, akinek nincs ideje, kedve, türelme elolvasni ezt a hosszúnak ígérkező írást, annak annyit mondhatok dióhéjban, hogy ez nem békemisszió. Hogy akkor ezzel szemben mégis micsoda, arról fog szólni a következő pár oldal.

Előrebocsátanám, hogy én ezt a világ körüli ámokfutást nagyon nem magyar belpolitikai szempontból vizsgálom, az most lényegtelen, lépjünk hátra, tekintsük a nagy képet, szóval alkalmazzuk a külpolitikai, sőt geopolitikai analízis módszerét, természetesen nem feladva belföldön szerzett, sajnos túl alapos ismereteinket erről a politikusról.

Először is, vegyük a tényeket.

Orbán Viktor közepesnél sikeresebb tárgyalásokat folytatott Kijevben Zelenszkij elnökkel, majd közepesnél jóval kevésbé sikereseket Moszkvában, Putyin elnökkel (erről később majd még lesz szó). Moszkva után Azerbajdzsánba repült, Susába, a Türk Államok Szervezetének csúcstalálkozójára, látszólag csak azért, hogy tegyen egy Örményországot súlyosan sértő kijelentést, aztán repült is tovább Pekingbe, ahol Hszi Csin-pinggel folytatott, látszólag sikeres, valójában közömbös tárgyalásokat, de bizonyára kapott egy finom kínai ebédet és vacsorát, tehát már megérte benézni, ezekben a percekben épp Washington felé tart. Hogy minek, arról szintén lesz még szó.

A magyar kormánymédia természetesen ájuldozik a „békemissziónak” nevezett körút, sőt, Föld körüli út „sikerétől”, és az ügyesebb bértollnokok nem mulasztják el kiemelni, hogy a magyar kormány mennyire nincs elszigetelődve, hiszen Orbán diadalmenetben járja a világ fővárosait.

Járja, járja, de azért ez nem diadalmenet. Ez egy tőle megszokott, de minden korábbinál nagyobb léptékű pávatánc. Aminek egyszerre több célja is lehet, sőt, kell legyen.

Magyarország világpolitikai, katonapolitikai vagy gazdasági súlya nem indokolná, hogy pont ő végezze az ukrajnai harcoknak véget vető békemissziót, ráadásul az orbáni elképzelés a béketervről is olyan, mintha hozott anyagból tákolta volna össze, a sufniban, az asztal sarkán, rétegelt lemezből és csirizből, lombfűrésszel. Az a lényege, hogy Ukrajna előbb adja meg magát, feltétel nélkül, mert csak, aztán majd kezdődhetnek a béketárgyalások; kérdés, hogy miről és kivel, ugyanis az orosz hadsereg a védekezés feladása után huszonnégy órán belül lerohanná az országot és egészen bizonyosan végezne mindenkivel, aki valaha politika vagy diplomácia közelében járt, esetleg más szempontból lenne tárgyalóképes. Aztán majd széttárják a karjukat: „Tárgyalnánk, de nincs kivel, nincs miről, tessék elfogadni az új realitásokat”. Magyarul: az orbáni békejavaslat pont ugyanaz, amit Putyintól hallunk időnként, a háború első napja óta. Hozott anyagból készült tehát: Moszkvából hozták.

De minek ezzel körbeutazni a világot?

Zelenszkij már az első állomáson megmondta, igen udvariasan, hogy erről szó sem lehet, bár annak nagyon örül, hogy javul a magyar–ukrán viszony, és más kérdésekről viszont komoly, hasznos tárgyalásokat folytatott Orbánnal. Putyin egész egyszerűen megalázta a magyar miniszterelnököt, de ezt nálam sokkal jobban megírta Rácz András, az a lényeg, hogy az orosz elnök világossá tette: ezt a háborút kizárólag a saját feltételei alapján hajlandó akár leállítani, akár befejezni. Aztán következett pár nüansz, például az, hogy Putyin kijelentette: „tisztában vagyunk vele, hogy Ön itt az Európai Uniót képviseli”, ami távolról sem volt igaz, de így legalább beküldött egy mérgezett nyilat az Unió vezetőségébe is, akik azonnal elhatárolódtak a „békemissziótól”.

Más kérdés, hogy én rábukkantam egy érdekes iratra, éspedig a Politikán, a Ruszsztrat, vagyis az Orosz Geopolitikai Intézet honlapján (ami lényegében véve az SZVR mindenkori álláspontját képviseli), ezt Elena Panyina, az intézet vezetője jegyzi, de nyugodtan vehetjük úgy, hogy stratégiai információt vagy esetleg dezinformációt látunk.

Ebből idéznék:

„A Putyin-Orbán tárgyalásoknak nyílt és rejtett programja volt. A nyíltat egyszerűsített és megszokott diplomáciai klisékben fejezték ki. (…) A nyílt részben kiadott nyilatkozatok a következők:
1. Oroszország és Magyarország együttműködést alakít ki az energiaszektorban.
2. Oroszország és Magyarország azon fáradozik, hogy megtalálják a módját az ukrajnai harcok befejezésének és egy megbízható európai biztonsági rendszer létrehozásának, amely lehetővé teszi a kereskedelem helyreállítását és a fejlődés ütemének visszaállítását.
3. Az ukrajnai konfliktusban részt vevő felek álláspontjai messze vannak egymástól, és nincs kiút a helyzetből. De kiutat kell keresni, és az ez irányú erőfeszítéseket folytatni kell.”

Igen, mindezt tudjuk, nesze semmi, fogd meg jól, de mi hangzott el a titkos tárgyalásokon? Szerző kicsit szabódik, hogy ő azt nem tudhatja, a titok azért titok, hogy ne szellőztessék, aztán szépen leírja – vagy azt, amiről valóban szó volt, vagy azt, amiről azt szeretné, hogy higgyük: erről folyt a szó.

„1. Megerősítést nyert az európai elit kettészakadásának ténye azokra, akik ki akarják vonni Európát az USA és európai bábjaik diktátuma alól – és magukra a bábokra, akiknek nem érdekük Európa függetlensége.
2. Kialakult, erősödik – és máris jó kilátásokat mutat a választásokon – az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban az Európa függetlenségének irányvonalát támogatók szuverenista tábora. Ez a tábor volt az, amely koordinációs megbeszéléseket tartott, és felhatalmazást adott Orbánnak a kijevi és moszkvai missziójára.
3. Orbán fellépése ellenkezést váltott ki Brüsszelben és Washingtonban, ahol sietve keresik a módját annak, hogyan tagadhatnák meg a magyar miniszterelnököt, hogyan gyengíthetnék az eurokonzervatívok erősödő koalícióját és hogyan tarthatnák fenn az Ukrajna miatti eszkalációt szító politikát. Lényegében Orbánban az amerikai Trump egyfajta európai analógiáját látják. Európa a konzervatív politika frontemberét keresi, és a magyar miniszterelnök komolyan pályázik erre a szerepre. Arra épít, hogy az év hátralévő részében Magyarország az EU soros elnöke. És persze az európai liberális-globalisták és a nemzeti-konzervatívok közötti konfliktus csak fokozódni fog emiatt.”

Súlyos szavak, de még egy idézet idekívánkozik:

„Európa trumpizálódása mint folyamat egyelőre inkább trend, mint kialakult valóság. De ez a tendencia anyagi jellegű. Ha az Orbán mögött álló egyes erők keresik a módját annak, hogy megállítsák az Európát fenyegető ukrajnai háborút, akkor az USA már nem lesz képes megállítani azt. Ez a szellem már kiszabadult a palackból. És ez valóban messzemenő globális változások kezdete lehet. Az Ukrajnával kapcsolatos katonai eszkaláció minden egyes fordulójával erősödik az európaiak félelme. Európa nem akar Washington és London érdekeit szolgáló hadszíntérré válni. És az eurokonzervatívok nem nélkülözhetik Oroszország támogatását. Ennek a támogatásnak az alapját Orbán Oroszországban keresheti. Valóban, nem azért ment Moszkvába, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Zelenszkij és Putyin álláspontja nem esik egybe. Mintha ezt nem tudta volna már eddig is.”

Ha ennek a fele is igaz, már nagyon nagy a baj. De ne feledjük, miféle forrással van dolgunk: a Politikát már korábban is használták dezinformációra, manipulációra, még olyasmi is megjelent rajta, hogy Magyarország török segítséggel akarja visszafoglalni Kárpátalját, szóval csak csínján ezekkel a dolgokkal – de megmutattam, mert figyelemre méltó az eszmefuttatás.

Jó, de mi történt Pekingben? Az a helyzet, hogy nem sok.

Orbán vagy nem értette, vagy nem akarta érteni, hogy mint hívatlan látogatót, csak a kormány egyik vendégházában fogadta Hszi Csin-ping, a Diayutai-ban, ami azért nem az elnöki rezidencia, de nem is a külügyminisztérium, ha így megy tovább minden, legközelebb már egy faluvégi kurta kocsmába invitálják majd. Már ha lesz legközelebb. A tárgyalásról szóló kommüniké semlegesebb, mint a desztillált víz, a Xinhua hírügynökség szerint:

„Orbán tájékoztatta Hszit a közelmúltbeli ukrajnai és oroszországi látogatásairól. Hszi elnök elismerését fejezte ki Orbánnak az ukrajnai válság politikai rendezésének előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseiért, és kifejtette Kína vonatkozó nézeteit és javaslatait.
Hszi hangsúlyozta, hogy a mielőbbi tűzszünet és a politikai rendezés mindkét fél érdeke, és kijelentette, hogy a helyzet lecsillapítása a legfontosabb, a három elv betartásával: a harctér nem terjeszkedhet, a harcok nem eszkalálódhatnak, és egyik fél sem szíthatja tovább a harcokat.
Hszi felszólította a nemzetközi közösséget, hogy teremtse meg a feltételeket és nyújtson támogatást a két fél közötti közvetlen párbeszéd és tárgyalás újraindításához, mondván, hogy csak akkor jöhet létre mielőbb tűzszünet ebben a konfliktusban, ha minden jelentős ország pozitív, nem pedig negatív energiával viszonyul a kérdéshez.”

Magyarul: nem mondott semmit, de azt minimum császári méltósággal tette, ez Kínában külön művészet. Úgy kell a hülye nagyorrúnak (az európaiak kínai gúnyneve), ha idejön bejelentkezés és ajándékok nélkül. Tanuljon úri modort és örüljön, hogy legalább enni kapott.

Orbán most épp Washington felé tart, ami először felvetette a kérdést, hogy ugyan minek, hiszen Biden nem fogja fogadni, Trump választási kampány idején mindenhol lesz, csak a fővárosban nem, különben is New Yorkban lakik, vagy Mar-a-Lagoban, az amerikai külügyben is így, hirtelen beállítva maximum egy helyettes államtitkárral tárgyalhatna, aztán beugrott: hogyne, hiszen holnap kezdődik ott a NATO-csúcs! Mi is annak a mottója?

Mint Jens Stoltenberg mondta: „A washingtoni csúcstalálkozón ismét demonstrálni fogjuk a NATO egységét és erejét – Ukrajna támogatása, valamint népeink és értékeink biztonságának megőrzése érdekében.”

Ugyan Orbánt erre sem hívták meg, viszont lesz nyilvános fórum is, oda bárki bemehet.

Mi is ez?

„A NATO Nyilvános Fórum a NATO és a fogadó ország kormánya által a civil társadalmi szervezetekkel közösen szervezett nyilvános esemény, amelyre a NATO állam- és kormányfőinek csúcstalálkozói alkalmával kerül sor.
A Nyilvános Fórum célja, hogy a NATO politikáinak és céljainak, valamint a washingtoni csúcstalálkozón elfogadandó döntéseknek a jobb megértését elősegítse a nyilvánosság számára, az érdekelt felek egyedülálló és sokszínű csoportjával folytatott párbeszéd és részvétel révén, az állam- és kormányfőktől és miniszterektől kezdve a nemzetközi biztonsági szakértőkön, véleményformálókon, akadémikusokon, újságírókon és fiatalokon át, a NATO napirendjén szereplő különböző témákról szóló panelbeszélgetések, viták és interaktív ülések sorozatán keresztül.
A NATO Nyilvános Fórumot idén a NATO az Egyesült Államok kormányával közösen rendezi meg a washingtoni csúcstalálkozó során, az Atlantic Council, a Center for a New American Security (CNAS), a GLOBSEC, a German Marshall Fund of the United States (GMF) és a Hudson Institute együttműködésével.”

Azért ez egy kormányfőtől körülbelül a legalja. Ez alatt már csak a partvonalról bekiabálás és az ulti közben kibicelés van. Olyan házibuliba nem megyünk el, ahova nem hívtak meg, ezt legkésőbb tizennégy évesen megtanulja az ember. De kell legyen valami Nagy Cél, ami ezt a gyerekes eszközt is szentesíti.

Azt nem tudjuk, lesz-e még állomása a „békemissziónak”, ha lesz, akkor csak Phenjan és Teherán jöhet szóba. De azért remélem, eddig már nem jutunk el. Nos, így, az eddigi tények ismeretében, tegyük fel a kérdést: mi lehet a célja ennek a körútnak? Mert a béketeremtés semmiképp sem.

Ne feledjük, Orbán most szervezi a Patrióták Európáért uniós frakcióját, a legfrissebb hír szerint Marine le Pen pártja is csatlakozik hozzá (a tegnapi, Waterloo-hoz mérhető vereség után). Igen ám, de ez sok dudás, pardon, sok nacionalista egy csárdában, itt mindenki főnök akar lenni majd – Orbán most így növeli nemzetközi tekintélyét, ezzel az úttal, hogy mégis ő irányíthassa a frakció működését. Ez nem fog tetszeni senkinek, de egyelőre elfogadhatják.

Pávatánc, annak érdekében, hogy eloszlassa azt a rossz hírnevet, amit nemzetközi elszigeteltség keltett vele kapcsolatban – hát hogyan lenne ő elszigetelt, most utazta körbe a világot, majdnem mindenhol fogadták! Az igaz, Putyin ugyanolyan elszigetelt, mint ő, neki viszont pont ezért jött kapóra Orbán látogatása, és ezért sütötte rá, hogy az Unió nevében érkezett. Ha lesz teheráni és phenjani állomás is, akkor ez a helyzet, hiszen Irán és Észak-Korea is hasonlóképpen karanténba szorult latorállam. Nekik is jól jön egy vizit.

Ez a legkülönösebb lehetőség: Orbán Béke-Nobelre vágyhat.

Nem tudok nem visszaemlékezni arra a különös helyzetre, amikor Ceausescu a fejébe vette, hogy neki Nobel-békedíj kell, tehát előbb megoldja a közel-keleti kérdést, aztán elintézi az általános leszerelést. Mint láthatjuk, egyik sem sikerült, bár jó pár évig pedálozott, a közel-keleti ügyből annyi lett, hogy egyrészt eladta a Mózes-hitű állampolgárait Izraelnek, másrészt a PFSZ irodát nyitott Bukarestben, ami körül állandó volt a cirkusz, harmadrészt Kadhafi leharcolt katonái Nagyváradra jártak regenerálódni, ipari tanulónak álcázva. Szóval, egyiket sem nevezném komoly eredménynek, de annak idején hivatalosan komoly lépésnek számítottak az állami propagandában a világbéke felé. Az általános leszerelés eredményét látjuk minden nap, szóval hiába tolt bele ebbe a tervbe Ceausescu legalább hat-nyolc évet, ha az esőerdőkkel foglalkozik a világbéke helyett, mint egy nagyon mutáns szépségkirálynő, közelebb kerül a célhoz.

Orbán annyiban különbözik tőle, hogy ő most nem szán erre egy fél évet sem, ő azonnal akarja megcsinálni a „békét”, ha buherálva, hát buherálva, akkor is, ha ebből később csak újabb, nagyobb és véresebb háború lenne – addigra ő már megkapja a plecsnit és a vele járó nemzetközi elismerést (bár mondjuk Arafat is megkapta, és ezzel együtt nem sok elismerés járt neki).

Valami más van a háttérben, amiről egyelőre semmit sem tudunk. Ez is lehetséges, minden a következő pár nap eseményeitől függ.

Szóval pillanatnyilag ott tartunk, hogy megvan az első magyar műhold, kicsit nagy, kicsit különös, de kering a Föld körül, és senki sem tudja, minek. Egyelőre légkörön belül teszi.

Orbán Viktornak hívják.

Forrás: huppa.hu