Nem mindennapi fogással szolgálhatok ma, ugyanis, mint kiderült,
a The Insider és a Spiegel birtokába jutott az orosz Külföldi Hírszerző Ügynökség (SZVR) Nyugat elleni „információs hadviselésért” felelős tisztjeinek feltört levelezése.

(Képünk illusztráció)

A kiszivárgott, különböző kormányzati ügynökségeknek szánt dokumentumokból kiderül a Kreml stratégiája: dezinformáció terjesztése érzékeny nyugati témákról, valótlanságok közzététele, miközben radikális ukrán és európai politikai erőknek adják ki magukat, az érzelmekre – elsősorban a félelemre – apellálnak a racionalitás helyett, és új internetes platformokat használnak az elavultak helyett, mint az RT és a Szputnyik. A dokumentumok részletezik az orosz emigránsok elleni lokális kampányokat is, beleértve az Alekszej Navalnij korrupcióellenes alapítványa egyik Egyesült Államokba költözött támogatójának lejáratására tett erőfeszítéseket.

A titkos művelet kódneve „Kylo-projekt” volt, ami talán a „csákányt” jelentő régies orosz kifejezésre utal, vagy a Star Wars Sötét Oldalának harcosára, aki a galaxis feletti uralomra tör. Vagy talán mindkettőre. A műveletnek emellett „tökéletesen követhetetlennek kellett volna lennie – soha semmilyen kapcsolat nem kötötte volna az orosz hírszerző szolgálatokhoz”, de ez nem akadályozta meg a The Insidert és oknyomozó partnerét, a Der Spiegelt abban, hogy az orosz hírszerző szolgálatokhoz, konkrétan a külföldi kémkedéssel foglalkozó SZVR-hez kösse. A kiszivárgott e-mailek és dokumentumok egy részében felvázolt cél az volt, hogy felszítsák a kormányellenes érzelmeket Nyugaton, különösen a liberális demokráciák Ukrajnának nyújtott támogatása miatt. Az SZVR stratégái szerint a legfontosabb érzelmek a „félelem”, a „pánik” és a „rémület” voltak – pszichoszociális manipulációs kampány zajlik a Nyugat ellen, amely egyenesen a szovjet KGB első főigazgatósága D osztályának hidegháborús forgatókönyvéből származik, a D pedig egyszerűen dezinformációt jelent.

A Kylo tervezője Mikhail Kolesov volt, egy pufók, kopasz, negyvenöt éves SZVR-tiszt, aki korábban az afganisztáni Kabulban állomásozott. 2022. május 23-án Kolesov elküldött magának egy Word-dokumentumot, amelynek címe egyszerűen „Propaganda” volt. Úgy tűnt, hogy ez egy olyan előadás vázlata, amelyet Kolesov három nappal később az orosz szenátusban egy zártkörű kerekasztal-beszélgetésen tartott volna a „Nyugat elleni információs hadviselésről”. A fórumon, amelyet Alekszej Puskov volt szovjet diplomata, majd Nyugat-ellenes szenátor vezetett, Vlagyimir Putyin rezsimjének közismert szócsövei vettek részt, köztük Marija Zaharova, a külügyminisztérium szóvivője, a védelmi minisztérium pszichológiai hadviseléssel foglalkozó szakemberei és lojális újságírók. Puskov komolyan aggódott amiatt, hogy a nyugati internetes platformokon az ukránbarát érzelmek dominálnak, alig hat hónappal az orosz invázió után, amelynek három napnál nem kellett volna tovább tartania.

A Kreml két fronton is vesztésre állt: a fizikai és az információs csatatéren. A „régi”, államilag ellenőrzött médiaorgánumok, például az RT és a Szputnyik használata „nem évek, hanem évtizedek óta közel nulla hatékonyságot mutat”; és a barátságos közösségi médiaplatformok, például a Telegram-csatornák ápolására tett kísérletek „nem felelnek meg a szerzőkkel szemben támasztott elvárásoknak”. „A kreativitás hiánya, a képmutatás és a moralizálás súlyosbítja a jelenlegi helyzetet” – mondta Kolesov elemzésében.

Kolesov friss javaslata, amelyet mesterkélt nyelven – mely egyenlő arányban tartalmazott kritikai elméletet, áltudományt és marketingzsargont – fogalmazott meg, arra irányult tehát, hogy új sémát vessen be a Kreml propagandamódszerébe: „szisztematikus, célzott és aktív, támadó jelleggel”.

Ahelyett, hogy egyenes oroszbarát érveket hirdetne, javasolta, hogy az SVR-nek mostantól arra kellene törekednie, hogy „elmélyítse az uralkodó elitek közötti belső ellentmondásokat” Nyugaton azáltal, hogy hamis civil szervezeteket hoz létre – a valóságban a Kreml ügynökei által finanszírozott és működtetett társaságokat –, hogy felkorbácsolja a rendszerellenes tüntetéseket a „fő ellenfél” területén, ahogy az Egyesült Államokat az orosz különleges szolgálatok körében és a velük szövetséges nemzetek szolgálatain belül nevezik.

A híreknek álcázott hamis dezinformációk, amelyeket mind az SZVR újoncai készítettek, a nyugati célközönség által használt legtöbb asztali számítógép képernyőjén vagy mobileszközön láthatóak lennének, és arra csábítanák az érdeklődőket, hogy rákattintsanak, és az „általuk ellenőrzött internetes forrásokra” landoljanak.

Kolesov egyik stratégiája az volt, hogy a legitim civil társadalmi csoportoknál sokkal markánsabban ukránbarátnak tűnjön, és túlzó követeléseket támasszon az ukrán menekültekkel szemben, hogy az érdekükben folytatott érdekérvényesítés ésszerűtlen vagy elidegenítő legyen a hazai választók számára.

„Az uniós kibertérben az ukrán migránsok növekvő követeléseire és a helyi lakosság körében emiatt gerjesztett újabb ingerültségi hullámokra alapozott hálózati háborúk vívása az előzetes becslések szerint most és a belátható jövőben is igen nagy hatékonysággal fog működni”.

Az ügy eltérítésének, majd belülről, szélsőséges pózolással történő lejáratásának ez a módszere az orosz különleges szolgálatok megszokott módszere.

A leghírhedtebb példa erre a „Bizalom” hadművelet volt, Felix Dzerzsinszkij Csekájának, a KGB elődjének korai és elvitathatatlan sikere, amely nagyjából ugyanezt a stratégiát alkalmazta az európai bolsevikellenes fehérorosz diaszpórával szemben. A Moszkva által kiküldött ügynökök, akik beszivárogtak a száműzetésben élő mozgalom soraiba, viszályt szítottak benne, és hamis biztosítékokat szolgáltattak a széles körű otthoni támogatásról, ami oda vezetett, hogy a vezetőséget Oroszországban a csekisták által felállított csapdákba csalták, és végül a fehérorosz szervezetek delegitimálását eredményezte külföldön.

A menekültkérdés kihasználása az SZVR részéről nem pusztán elméleti jellegű volt. A német hatóságok több mint két tucat legitimnek tűnő hírportált azonosítottak, amelyek pontosan ezeket a félelmeket szolgálják ki, a cikkek címe (német nyelven): „Hogyan fosztják meg az ukránok Németországot a gazdasági jóléttől”. A portálok egy hatalmas orosz befolyásolási művelet részei, állapította meg Berlin, ahogyan a közösségi médiában több százezer fiók is, amelyek szenzációhajhász szlogenekkel ellátott fotócsempéket posztolnak, egyenesen a weimari korszakból – „Németország a hajléktalanságba süllyed”, „Még a kenyér is luxus” –, és visszautalnak az álhíroldalakra.

Az európai politikusok már korábban is arról panaszkodtak, hogy a háború elől menekülő ukránok megterhelik az állami forrásokat. Friedrich Merz, Németország konzervatív pártjának, a Német Kereszténydemokrata Uniónak a vezetője például 2022 szeptemberében „jóléti turizmussal” vádolta az ukrán menekülteket, amiért később bocsánatot kért.

Kolesov megosztotta javaslattervezetét egy SZVR-tiszt társával, Mihail Kuleminnel, akinek WhatsApp avatárja karikatúraszerű változatban James Bond képe. Valójában 2022 májusa és 2023 szeptembere között több mint tíz alkalommal folytattak eszmecserét a Kylo-projektről, egy alkalommal, 2023. május 29-én továbbítva egy példányt Eduard Csernovolcevnek, az orosz belbiztonsági ügynökség, az FSZB műszaki-tudományos szolgálatának vezetőjének. Ez a szolgálat felügyeli többek között az FSZB fő hacker egységét és a Törvényszéki Tudományos Intézetet, azt a szervet, amely olyan mérgeket állít elő, mint a Novicsok, a katonai idegméreg, amelyet a Szergej Szkripal és Alekszej Navalnij elleni merényletkísérletben használtak.

A Kylo-projekt legteljesebb változatát 2023. január 9-én keltezték, és egy bizarr kinézetű felirattal látták el, amely cirill és latin betűk kombinálásával írta: „SZVR-Project”, ahol az orosz В betű („V”) a Bitcoin logója, a „project”-ben lévő O pedig egy földgömb, amelyet követhetetlenül egyenesen az SZVR emblémájából kölcsönöztek.

A dokumentum szerint az SZVR csapatokat toborozna különböző célországokban végzett munkára. Létrehoznának egy weboldalt, amelyet hamisan „független nyomozóügynökségnek” neveznének, mint a manipulatív tartalmak gyűjtőhelyét, amely nem csak nyomtatott anyagokat, hanem a YouTube-on vagy más közösségi médiaplatformokon elhelyezett hang- és videóanyagokat is tartalmazna.

A videókat naponta egyszer vagy kétszer közzétett „rövidfilmekbe” fűznék, feltehetően a TikTok-hoz hasonlóan a könnyebb emészthetőség érdekében. Az SZVR által generált tartalmakra mutató linkeket „a célközönség elektronikus kommunikációs eszközeibe ágyaznák be az új Storm platformmodulon és egy speciális szoftveren alapuló egyedi algoritmus segítségével”.

2012-ben az SZVR 54939. számú katonai egysége pályázatot írt ki magánszektorbeli kutatásra, amelynek feladata „információs üzenetek tömeges terjesztése volt meghatározott közösségi hálózatokon a közvélemény formálása céljából”. Az egyik kutatási program, amelyet az Iteranet cég tervezett, a „Storm–12” kódnevet kapta. Kolesov szerint az SZVR még mérőszámokat is kidolgozott volna a felhasználói aktivitást illetően: az átkattintási arányokat, az SZVR által generált anyagok olvasásával töltött időt és a közzétett kommenteket mérték volna.

A nyugati országokban folytatott kognitív kampány „vezérmotívuma a javaslat szerint az emberi psziché legerősebb érzelmének – a félelemnek – a beidegzése lesz” – áll a dokumentumban. „Ez egészen pontosan a jövőtől való félelem, a holnapra vonatkozó bizonytalanság, a hosszú távú tervek megalkotásának képtelensége, a gyermekek és a jövő nemzedékek tisztázatlan sorsa. Ezeknek a kiváltó okoknak a terjesztése pánikkal és rémülettel árasztja el az egyén tudatalattiját”.

A projekt célja kumulatív lenne, a kezdeti eredményeket már négy-öt hét alatt, a „középtávú átfogó célokat” pedig körülbelül három-hat hónap alatt érné el. Az előbbit az SZVR a liberális demokráciák és az Európai Unió status quójának elutasításában méri, kiegészítve az állami és nemzetek feletti intézmények elleni népi tiltakozásokkal – legfeljebb száz ember, fejenként száz euróval díjazva –, amelyeket mind lefilmeznek és rögzítenek „későbbi médiaterjesztés céljából”. A középtávú célok Ukrajna és „a mellé orientálódott nácik lejáratásából állnak a kollektív Nyugat előtt”.

Egy ilyen befolyásolási művelet költségei meglehetősen olcsónak vannak feltüntetve: 3 dollárt számoltak rájuk havonta és felhasználónként.

Érdekes módon 2023-ban Európa-szerte szép számmal történtek olyan oroszok által támogatott provokációk, amelyek látszólag a Kylo-művelethez igazodtak. Egy európai médiakonzorcium kutatásaiból kiderült, hogy orosz bérencekből álló csapatok folyamatosan felbukkantak olyan nagyvárosok tüntetésein, mint Párizs, Brüsszel, Madrid és Hága, mármint azokon, amely demonstrációk elítélik a nyugati fegyverszállításokat Ukrajnának. A konzorcium arra a következtetésre jutott, hogy az embereket valószínűleg az orosz különleges szolgálatok bérelték fel. Egyikükről még azt is kiderült, hogy szentpétervári diák, aki – mintha szó szerint Kolesov forgatókönyvéből vette volna az utasításokat – az interneten keresett önkénteseket, akiket nyolcvan-száz euróért lefényképeznének. A képeket arra szánták, hogy a közösségi médiában azt üzenik, hogy az ukránellenes tüntetések tömeges jelenségek Európában.

Más akciók is követték ezeket. Októberben, nem sokkal a Hamász Izrael elleni támadása után, több száz Dávid-csillagot fújtak fel zsidó intézmények falára Párizs-szerte, és a képek az interneten terjedtek. A tettes valójában egy orosz ajkú moldovai házaspár volt, akiket tetten értek, és a Telegram üzenetküldőn keresztül magyarázták meg, hogy beszervezték őket erre a hamis zászlós akcióra. Ez a kampány emlékeztet a KGB D Igazgatóságának egy korábbi, 1950-es évekbeli műveletére, amelynek során szovjet és keletnémet ügynökök zsidó temetőket és zsinagógákat gyaláztak meg Nyugat-Németországban, hogy eltúlozzák az újjáéledő nácizmus veszélyét.

Nemrégiben három férfi koporsókat helyezett el az Eiffel torony előtt, amelyekre francia zászlókat terítettek és a „Francia katonák Ukrajnában” feliratot firkálták – utalva Emmanuel Macron francia elnök felvetésére, hogy esetleg francia csapatokat vezényelnének Odessza kikötőváros védelmére. A beszámolók szerint a férfiak akár négyszáz eurót is kaptak az akcióért.

Hogy ne maradjon kétség az SZVR-projekt alattomos természetét illetően, Kolesov és Kulemin egyetért abban, hogy az erkölcs és az etika nem játszhat szerepet a pszichológiai hadviselés e rejtett formájában, mivel Oroszország ellenségei nyilvánvalóan nem tűrik az ilyen megfontolásokat a saját módszereikben.

A projekt „valóban végleges változatát” Kulemin elküldte édesapjának, Alekszandr Kulemin tábornoknak, a védelmi minisztérium nukleáris fegyvereket felügyelő 12. főigazgatósága nyugalmazott főtisztjének. Ez a változat tisztázza, hogy az egyik fő cél a „NATO-országokban végrehajtott tömeges tiltakozó akciók, majd a tartalom terjesztése az ellenséges médiatérben” lesz. Rendelkezünk a szükséges képességekkel ahhoz, hogy az ilyen eseményekre állandóan külföldön tartózkodó különleges kontingenst vonzzunk” (ez talán az SZVR „illegális embereire”, vagyis a Nyugaton diplomáciai fedezet nélkül állomásozó kémekre utal). Kolesov valójában az SVR 33949-es katonai egységében dolgozik (az S osztályon belüli egység), amely az illegálisok kiszolgálásával foglalkozik.

A Kolesov és Kulemin közötti levelezésből ítélve, tevékenységüket a GRU-val, az orosz katonai hírszerzéssel koordinálták. A levelezésből például kiderül, hogy Kulemin apja 2023. május 30-án továbbította a projekt egy változatát az FSZB műszaki-tudományos szolgálatának vezetőjének, Csernovolcovnak. Csernovolcov számlázási feljegyzései szerint a változat kézhezvétele után azonnal megkezdődött egy telefonbeszélgetés-sorozat Andrej Averjanov tábornokkal – a külföldi merényleteket és szabotázsakciókat végrehajtó munkájáról hírhedt GRU 29155-ös egységének vezetőjével. Sőt, Kolesov egyik, Kuleminnek írt levele, amelyben a projekt kognitív aspektusát magyarázza, a „Válasz AA-nak” címet viseli – valószínűleg az Averjanov által a projekttel kapcsolatban feltett kérdésekre utalva.

A javasolt események biztonsági kérdéseit alaposan kidolgoztuk, biztosítva azok szinte teljes nyomonkövethetetlenségét és kizárva az orosz részvétel kimutatásának lehetőségét” – folytatódik a „valóban végleges változat”. „Különös figyelmet fordítanánk a tengerentúli akciók finanszírozására. A kitűzött célok eléréséhez rendelkezünk a szükséges új generációs eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a külföldi hírszerző szolgálatok operatív ellenőrzésén kívül eső nemzetközi titkos tranzakciókat”.

Bár a Kolesov és Kulemin közötti e-mail-váltásokban nincs említés arról, hogy a Kylo-műveletet mikor hagyták jóvá hivatalosan, 2023 márciusára a két SZVR-tiszt több tucat önéletrajzot kezdett el kapni leendő jelöltektől mindenféle pozícióra – a jelöltek mindegyike rendelkezett valamilyen korábbi hírszerzői múlttal és beszélt legalább egy idegen nyelvet. „Szeretne egy érdekes új munkát 🙂 :)?” írja Kolesov egy alkalommal egy volt kollégájának az SZVR-ben.

A postaládájából kiszivárgott mellékletek között Kolesov saját önéletrajza is szerepel – vagy inkább önéletrajzai, mivel kettő van belőlük, egy nyilvános és egy privát változat. A nyilvános szerint ő a Peacemaker, egy orosz „biztonsági agytröszt és szolgáltató holding” osztályvezetője, amelynek webcíme peacemaker.ru. (Az oldal jelenleg fejlesztés alatt áll). A privát c.v. szerint Kolesov az elmúlt tizenkilenc évben az SZVR-nek dolgozott, és 2019-ben megkapta a Hazáért Érdemrend II. fokozatát. Szakterületei közé tartozik: „agitációs és propagandakampányok kidolgozása és támogatása Oroszország külpolitikájának támogatása érdekében a nemzetközi színtéren (több mint 1500 rendezvényt bonyolított le)”.

Bár a projekt szerzői szűkszavúan nyilatkoznak a pontos technológiáról, amelyet az orosz hírszerző ügynökségek állítása szerint kifejlesztettek, és amely képes tömegesen megcélozni a nyugati lakosság egyes lakosait, miközben megkerüli a nyugati médiaplatformok ellenőrzését, néhány támpontot arra vonatkozóan, hogy mi lehet ez, egy másik mellékprojektből származik, amelyen Kolesov és Kulemin a jelek szerint dolgozik. Ennek a projektnek a neve „Ledorub”, ami oroszul „jégcsákányt” jelent, vagyis egy nem túl finom utalás arra a gyilkos fegyverre, amelyet Ramón Mercader, az NKVD bérgyilkosa használt, akit Sztálin utasítására küldtek 1940-ben Mexikóba, hogy likvidálja Lev Trockijt. Úgy tűnik, a mai „jégcsákány” művelet a Kreml száműzetésben élő ellenségeinek elpusztítására, de legalábbis tönkretételére irányul, bár ez nem teljesen biztos. (Az SZVR állítólag az 1990-es években, a volt igazgató, Jevgenyij Primakov vezetése idején megszüntette a gyilkossági programját).

A Kulesov és Kulemin közötti e-mailváltás három „jégcsákány” karaktergyilkossági tervet tartalmaz, amelyek mindegyike a tengerentúlon élő disszidenseket célozza. A legrészletesebb ügyirat egy volt oroszországi bankárról szól, aki jelenleg Bostonban él, és részt vesz az elhunyt orosz ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij korrupcióellenes alapítványának támogatásában. (Mivel ez a személy egy halállistán szerepel, a The Insider nem közli a nevét.)

A célpontról szóló Jégcsákány-ismertető szerint a célszemélyt „teljesen lejáratják” a társadalmi körében, olyannyira, hogy „még a szomszédok sem köszönnek majd neki”. A megközelítés hasonlít a Project Fear módszeréhez abban, hogy az emberek pszicho-érzelmi szinten történő manipulálását és a páriahatás kialakítását jelenti egy alany körül: ebben az esetben nem egy ország a célpont, mint például Ukrajna, hanem egy személy. Kolesov azt javasolja, hogy a volt bankárról olyan hamis történeteket szivárogtassanak ki, amelyek azt sugallják, hogy az FSZB szélhámos tisztjeinek és Ramzan Kadirov csecsen hadúrnak a finanszírozója volt. Ráadásul a célszemélyt Kadirov pénzének elsikkasztásával kellene megvádolni.

„Azt a pletykát terjesztenénk a világban, hogy Kadirov keresi őt” – jegyezte meg Kolesov – „és emlékeztetnénk a célszemélyt, hogy amikor legutóbb csecsenek jártak Bostonban, ennek a 2013-as maratonin robbantás lett a vége”. A javaslat technikai megvalósításról szóló részében Kolesov azt írta:

„A leghatékonyabb hatáskeltő módszernek az tűnik, hogy a célközönség elektronikus kommunikációs eszközeit érjük el, mind a munkával kapcsolatos, mind a személyes célközönséget, földrajzi kritériumok (a környék, ahol a célközönség lakik, az iskolai körzet, az ügyészség, az FBI, a bevándorlási hivatal, a városháza stb.) vagy információs kritériumok (releváns keresési lekérdezések az interneten) alapján. Külsőleg ez a tevékenység hasonlít a célzott kontextuális reklámhoz – egy fényes banner egy hangos szlogennel a felhasználók által megtekintett elektronikus oldalak forgalmában. Ugyanakkor a kifejlesztett algoritmusok lehetővé teszik a célzott egyének reakciójának teljes körű nyomon követését a számukra felkínált tartalomra (a főoldalakra való átkattintási arány, az anyag megtekintési ideje, a tartalomról való véleménynyilvánítás, gyors felmérések stb.”.

A Kolesov által megadott további előrejelzés a lejárató kampány várható elérésére vonatkozóan közel 600 ezer fő. „Ha 646 ezer bostoni lakost befolyásolni tudunk” – válaszolta Kulemin 2023 márciusában – „ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenkit elértünk! Mi uralkodunk!” (Boston lakossága voltaképpen 675 647 fő, de ne kukacoskodjunk…)

… Hát, így állunk ezek szerint orosz gumitalpú barátainkkal. Erkölcsi és etikai megfontolásnak helye nincs náluk – és még a közepes szintű SZVR-tisztek is minimum világuralomra törnek. Jó lesz odafigyelni a mindenféle manipulációs kísérletekre, hiszen nem csak Bostont akarhatják a hatalmukba keríteni szükség és igény esetén, hanem Budapestet is.

Forrás: Forgókínpad, 2024. július 6.