Azért megdöbbentő, miféle emberek vannak. Ma reggel észrevettem, hogy az egyik, pár nappal ezelőtti anyagom olvasottsága a Zónán keményen megugrott: körülbelül az eddigi rekord tízszeresét hozta. No, gondoltam, biztos szeretik. Érdekes is volt, a 19. századi székelypuccsról szólt.
Aztán beleolvastam a kommentekbe. Azt a tömény, zsigeri zsidózást, amit ott tapasztaltam, meg sem próbálom leírni. Ráadásul nem a székelyekkel volt bajuk az „uraknak”, sőt, udvarhelyi oldal is megosztotta az írást és ott sem volt ellene kifogás. Nem is lehetett, hiszen semmi rosszat nem írtam róluk.
Az én vétkem VÁMBÉRY ÁRMIN volt. Ugyanis megemlítettem az írásban, hogy ő a magyar nyelv – tehát nem a nép! – kettős eredetét fogadta el, tehát a finnugor nyelvi szerkezetre épülő türk vendégszavak révén évezredek alatt kialakuló nyelv elméletét. Ezért aztán minden lettem a kommentekben, de leginkább galíciai áruló, jöttment, nemzetgyilkos meg hasonlók.
Az, hogy nem erről szólt az írás, ez csak egy bekezdés volt benne: senkit sem érdekelt.
Azért érdekes egy lelkiviláguk lehet azoknak, akik a karácsonyi ünnepeket zsidózással ülik meg. Soha nagyobb boldogságuk ne legyen az életben.
Aljas módon elrontottam az örömüket: most már senki sem szólhat hozzá az íráshoz. Legalább nekem legyen nyugalmam ilyenkor, ha már nekik nincs.
A szerző facebook-bejegyzése 2024. december 24-én.
