Ha valaki még kételkedne az Ukrajna teljes körű inváziójával járó harcok során elkövetett rémtettekben, az olvassa el a The Insider friss tanulmányát – és el fog borzadni. Szinte válogatás nélkül folyik az öldöklés, mindenre lőnek, aki és ami mozog, sőt – az orosz hadsereg tagjai egymást is gyilkolják. De lássuk, mire jutott a tényfeltáró lap.
Október elején orosz katonák kivégeztek kilenc ukrán hadifoglyot, akik megadták magukat az oroszországi Kurszki Területen zajló, immár harmadik hónapja tartó bevetés során. Ez az incidens csak egy példa a sok közül az orosz fegyveres erők által végrehajtott nem harci cselekmények során elkövetett gyilkosságok egyre növekvő hullámából. Ezeknek az ámokfutásoknak az áldozatai között vannak magukat megadó ukrán katonák, civilek, akik megpróbálták élni az életüket olyan helyeken, mint például Herszon, de még orosz katonák is.
Az orosz hadsereg tagjai által elkövetett tömeggyilkosságokról szóló jelentések először 2022 tavaszán láttak napvilágot: az áldozatok között civilek is voltak Kijev, Csernyihiv és Szumi térségében. Ez a legújabb erőszakhullám azonban még szélesebb körűnek bizonyulhat. Az úgynevezett „különleges katonai művelet” résztvevői – különösen a feloszlatott Wagner-csoport és a Storm Z egység egykori foglyai – pedig az Oroszországba való visszatérés után is folytatják a szörnyű bűncselekmények elkövetését.
„Emberi szafari”
Oroszország teljes körű inváziójának első napjai óta Ukrajna polgári lakossága súlyos erőszakkal szembesült. Az ENSZ adatai szerint 2022 februárja óta 11 973 ukrán civil halt meg és 25 943 sebesült meg, bár a szervezet figyelmeztet, hogy ezek az adatok nem teljes körűek. A legtöbb áldozatot továbbra sem számolták össze a dél-ukrajnai Mariupol városában, amely 2022. május 20-án, hosszan tartó orosz ostrom után esett el, azonban a harcok a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 8000 halálos áldozatot követeltek. Az invázió első hónapjaiban az orosz katonák nemcsak csatákban és bombázások során, hanem közelharcban is öltek civileket, a bucsai mészárlás – amely legalább 419 emberéletet követelt – az orosz háborús bűnök egyik leghírhedtebb példája.
A civilek meggyilkolása Ukrajna megszállt területein nem ért véget Bucsa után sem, bár a hasonló atrocitásokról szóló jelentések jóval ritkábbak lettek. 2024 októberében az Ukrán Oknyomozó Újságíró Központ megállapította, hogy orosz katonák halálra kínoztak egy lakost a megszállt Nova Kahovkában, a Herszoni Területen. Szeptember elején Szerhij Nakonecsnij ukrán önkéntes arról számolt be, hogy az orosz csapatok megölték a nemrég elfoglalt Ukrajinszk város tizenegy lakosát, akik korábban megtagadták az evakuálást. Néhány esetben az orosz megszálló hatóságok őrizetbe vették az elkövetőket; áprilisban Vaszilij Szazin volt elítéltet letartóztatták, miután a megszállt Liszicsanszkban egy veszekedést követően lelőtt két férfit. Ugyanebben a hónapban letartóztattak két orosz katonát, akik öt embert öltek meg, köztük a falusi közigazgatás vezetőjét az ukrajnai Herszoni Terület megszállt részén fekvő Abrjkoszivkában.
A közelmúltban a civilek elleni orosz fellépések a Herszoni Terület ukrán ellenőrzés alatt álló részein a helyiek által „emberi szafarinak” nevezett formában zajlottak. A megnevezést, amely arra utal, hogy Oroszország szándékosan támad meg civileket a térségben – köztük autósokat, kerékpárosokat és gyalogosokat –, a város lakói október elején részletezték a The Kyiv Independentnek. A jelentés idézte az egyik helybélit, aki szerint az orosz drónok üzemeltetői „bármilyen mozgó célpontot gyakorlatozásra használnak”.
Az ukrán Tysk Telegram csatorna arról számolt be, hogy az orosz fegyveres erők „vörös zónát” jelöltek ki a városban, ahol bármilyen járművet célba vesznek, míg a „komolyabb” objektumokat tüzérséggel és irányított légibombákkal támadják – a civil áldozatokra való tekintet nélkül. Az orosz erők eközben nyilvánosan hivalkodnak az állításokat megerősítő felvételekkel – az egyik példa azt mutatja, hogy október közepén bombát dobtak az ENSZ menekültügynökségének egyik járművére. A drónoperátor, hívójelén Mojszej, az orosz hadsereg egyik ismert figurája szintén megerősítette a civilek elleni támadásokat, sőt, felszólította a helyi lakosságot Herszonban: fedjék fel az ukrán állásokat, hogy „megkíméljék az életeket és a vagyontárgyakat”. Mint az operátor október 2-án egy Telegram-posztban írta: „Teljes védettséget garantálunk önöknek drónjainkkal szemben, és garantáljuk a névtelenséget. (…) Ha segítenek nekünk, mi nem fogunk véletlenül sem önökhöz nyúlni”. Arra az esetre, ha a „véletlenül” szarkazmusa nem lenne egyértelmű, Mojszej egy mosolygós emotikont is hozzátett a szöveghez.
„Nincs idő” a hadifoglyokkal foglalkozni
Nemcsak az ukrán civilek esnek áldozatul ezeknek az atrocitásoknak, hanem az orosz erőknek magukat megadó katonák is. Az ENSZ által idézett adatok szerint az ukrán foglyok 95%-a kínzásoknak és bántalmazásoknak van kitéve. Az egyik legismertebb eset a 22 éves ukrán tengerészgyalogos Jurij Hulcsuk esete, aki a fogságból való szabadulása után napokig képtelen volt beszélni. Sok ukrán azonban soha nem is jut el a fogolytáborokba, mivel az orosz katonák gyakran helyben kivégzik azokat, akik megadják magukat.
Ezeket a gyilkosságokat gyakran videóra veszik drónok segítségével. Az egyik különösen felkavaró eset 16 ukrán hadifogoly kivégzése volt Pokrovszk térségében. Más esetek az oroszok által rögzített videókon keresztül kerültek napvilágra – a felvételek Olekszandr Matszijevszkij ukrán katona kivégzéséről készültek, akinek sikerült azt mondania, hogy „Dicsőség Ukrajnának!”. („Slava Ukraini”), mielőtt lelőtték. Ez tavaly márciusban terjedt el az interneten. Egy másik orosz videó egy Avdiivka melletti állásból mutatta az oroszok előrenyomulása során hátrahagyott sebesült ukrán katonák holttesteit. Az ukrán 110. brigád, amelyhez az elhunyt katonák tartoztak, arról számolt be, hogy megállapodás született az orosz erőkkel a sebesültek őrizetbe vételéről és orvosi ellátásukról. Az oroszok azonban megszegték a megállapodást, és kivégezték a dandár tagjait.
Ezekkel az esetekkel kapcsolatban egyes további információk maguktól az orosz katonáktól származnak. Miután összegyűjtötték az ukrán különleges erők által elfogott orosz foglyok vallomásait, akiket a Vovcsanszki Aggregátumgyár kiürítésekor ejtettek foglyul, a Harkivi Regionális Ügyészség vizsgálatot indított az ukrán hadifoglyok helyszínen történt kivégzésével kapcsolatban. Egy másik orosz fogoly, akit az Ukrán Nemzeti Gárda Azov dandárja vett őrizetbe, elárulta, hogy a parancsnoksága elrendelte a foglyok kivégzését azzal az indoklással, hogy „nem volt idejük foglalkozni velük”.
Az ukrán főügyészség mostanra több mint száz esetet dokumentált, amikor orosz katonák hadifoglyokat végeztek ki. Jurij Bielousov (ő nem azonos az orosz védelmi miniszterrel), a hivatal képviselője arról számolt be, hogy e kivégzések 80 százalékát 2024-ben jegyezték fel. Figyelemre méltó, hogy az utolsó megalapozott vádak ukrán katonák ellen foglyok kivégzése miatt még 2022 végén hangzottak el. Annak ellenére, hogy az orosz háborúpárti csoportok folyamatosan hasonló cselekményekkel vádolják az ukrán fegyveres erőket, nem kerültek nyilvánosságra videók ilyen incidensekről – annak ellenére, hogy az orosz erők köztudottan megfigyelik drónok segítségével a harcteret, ahogyan ukrán kollégáik is teszik.
Ennek ellenére az orosz háborúpárti kommentátorok készséggel igazolják ezeket a kivégzéseket, és az olyan orosz csoportok, mint a neonáci „Ruszics” egység, nyíltan bátorítják őket. Ez aligha meglepő, mivel a Bellingcat oknyomozó csoport meggyőző bizonyítékokkal szolgált, hogy a csoport vezetőjét, Alekszej Milcsakovot Szíriában lefényképezték, amint egy levágott emberi fejet tart a kezében. Korábban az ilyen atrocitásokat elsősorban a félkatonai és zsoldos csoportokkal hozták összefüggésbe ; most azonban úgy tűnik, hogy a reguláris orosz egységek is csatlakoztak hozzájuk. A 155. Különleges Haditengerészeti Gyalogsági Dandár egyik videóján, amelyet az oroszországi Belgorod régióban forgattak, egy oszlopra tűzött fej – valószínűleg egy ukrán katona feje – látható. Egy másik ukrán katonát, akinek a kezét szalaggal összekötözték, felnyársaltak egy karddal, amelyre a „Kurszkért” felirat volt írva – bár az eset nem Kurszkban történt, hanem az ukrajnai Donyeck megyében, a nemrég elfoglalt Novohrodivka városában.
„Lenullázás”
Az ukrán foglyok rutinszerű kivégzéseiről szóló jelentések alapján nem meglepő, hogy orosz katonák is hasonló sorsra jutottak.
A közelmúltig a szabálysértéseket elkövető katonák csak a túlzott kínzások és verések következtében haltak meg, a szándékos, bírói ítélet nélküli gyilkosságok nagyrészt a Wagner PMC-hez kötődtek – amely olyan esetekről hírhedt, mint az ukrajnai fogságból visszatért Jevgenyij Nuzsin pörölykalapácsos kivégzése. Most azonban úgy tűnik, hogy ez a gyakorlat a gyakorlatilag megszűnt Wagnertől átkerült a reguláris orosz hadseregbe is.
Az orosz katonák gyakran készítenek videókat, amelyeken arról panaszkodnak, hogy parancsnokaik „lenullázással” (katonai szlengben a bírói ítélet nélküli kivégzés) fenyegetik őket, ha nem engedelmeskednek a parancsoknak – többek között azért, mert nem hajlandók részt venni az úgynevezett „húsdaráló támadásokban”. Egyes esetekben, mint például a 19. harckocsizó ezred katonáinak nemrégiben készült videója, ezeket a fenyegetéseket a jelentések szerint már végre is hajtották. Néhány esetre orosz büntetőeljárások révén derült fény – a legnagyobb visszhangot kiváltó eset a 6. gépesített lövészhadosztály hét katonájának meggyilkolása volt, akiket egy frontvonalbeli pincébe vittek és gránátokkal öltek meg.
A „lenullázás” másik formája az, hogy a katonákat a fent említett „húsdaráló támadásokra” kényszerítik – gyakran a parancsnokaikkal való konfliktusokat és vitákat követően. A közelmúltban például Dmitrij Liszakovszkij (hívójel: „Goodwin”) és Szergej Gricaj (hívójel: „Ernest”) orosz drónkezelőket a megszállt Donyeckből származó sorkatonák, megölték, miután rohamosztagosként való szolgálatra vezényelték őket. Az oroszországi háborúpárti közösség tagjai halálukért az egység parancsnokával, Igor Puzikkal való konfliktust okolták, aki állítólag azért döntött beosztottjai likvidálása mellett, mert meg akarta akadályozni, hogy azok „a frontvonalról származó naprakész információkat” publikáljanak. Puzik megtartotta pozícióját az egység parancsnokaként. A parancsnokok bűnösségének bizonyítása ezekben az esetekben gyakran lehetetlen, mivel sok orosz egységeknél nincsenek hivatalosan kijelölt drónkezelők. Ezek a szakemberek gyakran hivatalosan más szerepköröket töltenek be, például lövészek vagy mesterlövészek, és néha olyan létszámhiány miatt helyezik át őket a támadóegységekhez, amelynek semmi köze a felettesek szeszélyeihez.
Szórványosan említést tesznek arról is, hogy a „blokkoló egységeket” megbízták a továbbhaladást megtagadó rohamosztagos katonák lelövésével. A rendelkezésre álló nyilvános bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek az esetek általában rögtönzésből adódnak. A „blokkoló egységeket” akció közben bemutató videót a „Spy Dossier” (Dossier Shpiona) Telegram-csatornán osztották meg, amely állítólag az orosz hírszerzéshez kapcsolódik.
„A brigádparancsnok (fedőneve »Boroda«, azaz »Szakáll«) utasít egy tisztet (fedőneve »Mjasznyik«, azaz »Mészáros«), hogy »hajtsa előre a csoportot« és »gondoskodjon arról, hogy senki se tagadja meg a parancsot«.
2:25-kor elhangzott a mondat, miszerint: „ha nem engedelmeskednek, tudod, mit kell tenned”. 2:38-nál a videót rögzítő katona elmagyarázza, hogy mit kell tenni – lenullázni őket, elpusztítani őket.”
Úgy tűnik, hogy az egész „lenullázási” rendszer spontán alakult ki, és gyökeresen eltér a korábbi háborúk orosz gyakorlatától. A második világháború alatt több mint 157 000 szovjet katonát végeztek ki pusztán a katonai bíróságok ítéletei alapján, de a szovjet katonai-politikai vezetés a kivégzéseket külön erre a célra létrehozott blokkoló egységek és a SZMERS kémelhárító tisztjei révén igyekezett hivatalossá tenni. A jelenlegi helyzetben a parancsnokok informális csoportokat alkotnak, amelyek feladata a kínzások és gyilkosságok végrehajtása, és ez hozzájárul az orosz hadsereg erkölcsi hanyatlásához, mi több, növeli az orosz civileket fenyegető kockázatot, mivel a katonák hazatérve magukkal viszik az erőszak frontkultúráját.
Terror a „hazai fronton”
Az úgynevezett „különleges katonai műveleti zónából” visszatérő katonák gyakran szerepelnek gyilkosságokkal és más bűncselekményekkel kapcsolatos bűnügyi jelentésekben. A Verstka független orosz hírportál szerint 2024. szeptember végéig Oroszországban legalább 242 ember halt meg, és további 227-en szenvedtek súlyos sérüléseket az ukrajnai invázió veteránjainak cselekményei következtében. Ez a szám összevethető azzal a 398 civil halálesettel, amelyről Tatjana Moszkalkova, Oroszország emberi jogi biztosa számolt be 2022 és 2024 között az orosz határ menti régiókban történt bombázások miatt. Ezeknek az erőszakos elkövetőknek több mint a fele olyan volt rab, akik hat hónapot töltöttek le a Wagner vagy a Storm Z egységekben, és cserébe kegyelmet kaptak. Az invázióban való részvételt gyakran enyhítő körülményként kezelik a bíróságon, ami felfüggesztett büntetést eredményez azokban az esetekben, amikor az áldozatok túlélik a bűncselekményt.
Néhány ilyen bűntény különösen brutális volt: a leningrádi régióban egy volt Wagner-zsoldos megölte és feldarabolta élettársa húgát egy családi veszekedést követően. Legalább egy esetben „baráti tűz” is előfordult a „hazai fronton”: Volgográdban egy korábban elítélt ukrajnai háborús veterán brutálisan meggyilkolta barátját, aki szintén volt elítélt és volt veterán társa volt, egy vacsoraasztalnál kialakult vita során. A Verstka arról számol be, hogy a barátok, ismerősök és családtagok a leggyakoribb áldozatok, amikor a veteránok hazatérésük után randalíroznak.
„Sajnos a harcban való részvétel és a családon belüli erőszakos esetek között a lehető legközvetlenebb a kapcsolat” – mondta egy PTSD-re szakosodott (névtelenséget kérő) pszichoterapeuta a The Insidernek:
„Tény, hogy a fronton töltött hosszabb idő, különösen extrém erőszakos körülmények között, súlyos pszichológiai zavarokhoz vezethet, mint például a PTSD, a harci trauma, a depresszió, a szorongás és más betegségek. A harci környezethez való alkalmazkodás káros a szociális életre, mivel az agresszió felszabadítására, támadásra és gyilkolásra való kiképzéssel jár ahelyett, hogy visszafognák magukat a katonák. Ez az alkalmazkodás megfelel a harctéri körülményeknek, de a civil életnek nem, ahol a normák megkövetelik az agresszió visszafogását, azt, hogy senkit se támadjanak meg, és az emberéletet tiszteletben tartsák.
Már most is tanúi vagyunk a következményeknek, és ezek csak fokozódni fognak – növekvő bűnözési arány, családon belüli erőszak, gyilkosságok, és olyan marginalizált egyének kialakulása, akik nehezen tudnak visszailleszkedni a társadalomba, és esetleg az alkoholizmus felé fordulnak. Ott van még a háborúról alkotott negatív társadalmi vélemény, ami azt jelenti, hogy sok hazatérő katona nemkívánatosnak érzi magát – kivéve a közeli családtagjaikat és barátaikat. Mivel társadalmilag nem alkalmazkodtak, nagyszámú, a társadalomból kirekesztett és pszichés zavarokkal terhelt emberrel fogunk találkozni. Kilátásaik siralmasak, és sürgősen szükségünk van egy átfogó integrációs programra, ami jelenleg állami szinten hiányzik.”
Úgy tűnik, az orosz hadseregnek sincs hatékony rendszere a katonák mentális egészségének fronton történő ellenőrzésére. Az orosz fegyveres erőknél a katonák életét rendkívül alacsonyra értékelik. Nem meglepő, hogy az ukrán és orosz civilek életének megőrzése – nem is beszélve az ukrán hadifoglyokról – még alacsonyabb prioritást élvez. Ez a helyzet arra enged következtetni, hogy a gyilkossághullám – a frontvonalakon, az oroszok által megszállt ukrajnai területeken és az orosz hátországban – valószínűleg fokozódni fog.
Itt már önjáróvá vált a tomboló gyilkos ösztön. És mindenkit elragad: igen, ez az embervadászatok kora.
Fossás: Forgókínpad
