Nem könnyű tárgyilagosan írni egy politikai merényletkísérletről, amit gyakorlatilag Magyarországtól egy arasznyira történt, és őszintén szólva nem túl könnyen megérthető, mi okból.
Én jelen helyzetben elemezni próbálom a történteket, nem magyarázni – az elemzés és a magyarázat közötti különbséget bármely ékszerész be tudja mutatni, ha van nála királyvíz. Az elemzés az, amikor megnézzük, aranyból van-e a gyűrű, a magyarázat az, ha amúgy savastól ujjunkra is húzzuk. Maradjunk az első lehetőségnél.
És kapaszkodjunk a tényekbe, akárhogyan is ráznak, ugyanis a vélemények olyan Maelström-örvénye nyílt meg a közkommunikációban, hogy az nem a mi kis drakkarunkat, de magát a Titanicot is magába szívná. Tehát jó vikingként (igazából ezt a kifejezést az északiak sosem használták saját magukra annak idején) vezessen minket Tyr két szeme és tekintsük csakis a tényeket.
Mi történt?
Az, hogy Robert Fico, Szlovákia megnyerő külsejű és modorú miniszterelnöke a nyitrabányai kihelyezett kormányülésről távozván a tömeg közé elegyedett. Lévén Nyitrabánya (szlovákul Handlova) fele akkora lakosságú, mint Érmihályfalva, tehát összesen 16 199 lélek lakja, ez nem jelentett özönlő népi-nemzeti áradást. Egyszer csak valaki odaszólt: „Gyere ide, Robo”, mire fel ő odafordult, nyújtotta a kezét és kapott is öt lövést. Úgy gondolom, ez a barátkozás egyik legmodortalanabb módszere. Ami szerencse – bár hangsúlyoznám, nagyon nem kedvelem Fico politikáját és elveit, erre majd később kitérünk –, hogy az öt lövésből egy vagy kettő talált, bár az első hírek két gyomor-bélrendszeri, két mellkasi és egy koponyatalálatról szóltak, ebből ma reggelre egy komoly gyomortalálat és egy kisebb sérülés lett a bal kezén. A gyomorműtét lehet veszélyes – az első világháború óta tudjuk, nem mindegy, milyen utat jár be az a lövedék az emberi zsigerek között, és az sem mindegy, miféle – de a reggeli jelentések szerint a beteg állapota stabil. Ugyanezt nehezen lehetne elmondani az elkövető elmeállapotáról, hiszen aki tömeg közepén, pár méteres távolságról lő, és tudja, hogy esélye sincs menekülni, sőt, meg sem próbálja ezt, legalábbis őrült lehet.
Mivel lőtt?
Ez lényeges kérdés, ma reggel vagy hatszor is végighallgattam a felvételt az esetről és hát… szubjektív véleményt mondok, hiszen sérülhetett a hangfile is, a fülem is lehet rossz, de ez hang alapján valami furcsa, nagyon kis kaliberű vagy esetleg űrméret alatti, úgynevezett női pisztolynak tűnik. Vagy valami másnak, talán paintball-eszköznek, de hogy sokkal magasabb a hangja, mint a megszokott Makarovnak vagy Coltnak, az biztos – inkább csattant, mint dördült. Ezt majd eldöntik a ballisztikusok, a magam részéről fenntartom a tévedés jogát. A szemtanúk beszámolója szerint is egy kicsi, rövidcsövű fegyvert használt a merénylő, talán Baby Lüger lehetett, vagy sem, tele van a világ ilyen szerszámokkal, én magam Boszniában, haditudósítóként tanultam meg, minek miféle hangja van – de közepes összegben fogadnék arra, hogy nem a megszokott, átlagos kaliberű lőszer elműködését hallhattuk. A tévedés jogát fenntartom.
Miért lőtt? És egyáltalán: ki ez az ember?
Az elkövető motivációjáról egyelőre fogalmunk sincs, és nem is nagyon lehet. Tény, hogy Fico már két hónappal ezelőtt tett olyan kijelentéseket, miszerint „a liberális ellenzék kész lenne őt megölni”, de hát a Kövér Lászlón edződött magyar közönség ezt észre sem vette (észlelték azonban Szlovákiában élő barátaink és szóvá is tették, politikai pogromoktól tartva). Riasztó jel, hogy Fico – jelenlegi pozíciójának elérése érdekében – gyakorlatilag talán csak a Sátánnal nem kötött választási koalíciót, de vele is csak azért nem, mert, mint tudjuk, azt a jó Rudolf császár óta Prágában kötik, nem Pozsonyban. Mi több, ezeket a laposföldes-alumíniumsisakos-qanonos géniuszokat valóban hatalmi pozícióba segítette, elannyira, hogy az egyik nagy televíziós csatornát a kulturális államtitkár néni be akarta tiltani, mert nem biztosítottak megfelelő adásidőt a Lapos Föld elméletében hívők számára, épp tegnap tüntettek volna a csatorna védelmében, de a kialakult helyzet miatt az épelméjű közösség inkább lemondta a demonstrációt. A támadó könnyen lehet – jellemét tekintve – egy elégedetlen qanonista, sértett laposföldes, megingott HAARP-ellenes aktivista. Aki úgy érezhette: győztek, de mégsem lett lapos a Föld! Vagy nem. Ez a találgatások homályos világa.
Egyáltalán, kiről beszélünk? Egy Juraj Cintula nevezetű, hetvenegy éves emberről. Ritka fura madár, az már biztos. Ahogy elnézi az ember a biográfiáját, az jut eszébe, hogy volt ez már minden, csak épp lőtt medve nem, de lám, ennek is eljött az ideje. Ugyanis költővel van dolgunk.
Az én szlovák nyelvismeretem gyengébb a watusi szókincsemnél, a volofról vagy a szuahéliről (swahili) nem is szólva, mindenesetre nagyon nem az az irodalmi orosz a szlovák nyelv, amit ismerek, de ez más szláv nyelvekre is érvényes, mindenesetre elolvastam az egyik versét, sokat segített benne a fordítószoftver. Hát… tessék elképzelni egy roppant másnapos Kassák Lajost egy ködös, novemberi hajnalon, amint éppen semmi sem jut az eszébe, de le kell adni a verset, mert szerződést kötött a Nyugattal – mármint a lappal, manapság már ezt is jelezni kell. Maga az írásmű alapvetően indulatokról szól, éspedig negatív indulatokról, műfaja szabadvers, ami azt jelenti, hogy a szerző szerint bármi belefér. Hát, olyan is volt, még az a szerencse, hogy szabadvers, mert a rímekkel már végképp nem tudtam volna mit kezdeni. Mondjuk a szerző sem.
Hanem hát élni is kell valamiből, magam tudom a legjobban, és versből nem lehet – hősünk tehát elment biztonsági őrnek (munkanélküli koromban magam is próbálkoztam ezzel, olyan jó húsz éve, csak mikor meglátták, hogyan tartok célra a maroklőfegyverrel, azt mondták, hogy ezt nem lehet engedélyezni, sőt, inkább próbálkozzak a Fővárosi Nagycirkuszban, ami nem volt gond, mert őszintén szólva nekem egyáltalán nem ez volt a karrierálmom). Egyszóval, emiatt volt neki fegyvertartási engedélye, mi több, mivel egy fegyveres rablás során megsérült, pártot próbált alapítani „Hnutie proti násiliu” (Mozgalom az erőszak ellen) néven, mely törekvés nem járt sikerrel. Közben megjelent két verseskötete meg egy riportkönyve, amiben meglehetősen negatívan mutatja be a cigányságot mint olyant.
Ebből következően úgy tántorgott a politikai oldalak között, mint Balassi Bálint a lengyel nyilvánosházban. Állítólag – a magyar kormánymédia egy Facebook-posztra alapozva terjesztette el ezt – aktivistája lett volna a Progresszív Szlovákia nevű liberális pártnak, viszont ennek írásos nyoma nincs, sőt maga a párt is tagadja, ezzel szemben annak van nyoma, hogy tagja volt a 2022-ben betiltott Slovenskí Branci (SB) neonáci, migránsellenes szervezetnek. De legalábbis erős szimpatizánsa.
Na, akkor mit is látunk?
Egy sikertelen, frusztrált, valószínűleg megélhetési gondokkal küszködő, már nem fiatal embert, akinek az a rögeszméje, hogy ő költő, és Troppauer Hümérrel ellentétben hajlamos is használni a lőfegyverét (mint tudjuk, Troppauer úriember volt, és csakis az öklét használta, ha a peloton elalvás előtt nem volt hajlandó végighallgatni az „Anyám, te vagy árva fiad egyetlen csillaga” című szonettkoszorúját).
Egy Troppauer Hümért látunk, paperback kiadásban, jelentősen lebutítva, az egyszerű közönség számára. Bonyolítja a helyzetet, hogy utolsó nyilvános megszólalásaiban a médiaszabadság mellett emelt szót, de hát tudjuk: az ilyen embernek az a médiaszabadság, ha ő megjelenhet, más meg nem. Láttam ilyen figurát eleget, egyszer, húszéves koromban még pofoztam is fel effélét: azóta rezerváltabb vagyok, és egyszerűen hagyom őket futni, hiszen amúgy is futóbolondok.
Mindenesetre az elmondható Juraj Cintuláról, hogy távolról sem egy Harmodiosz vagy Arisztogeitón, nem egy athéni zsarnokölő hős, hanem ezzel szemben zavaros fejű ember, akinek tán sosem volt tiszta az esze.
Mi várható a történtek után?
Ahogy én a világot ismerem, Cintulából azt is ki fogják verni, hogy ő ölte meg a Kennedyeket, sőt még azt is, hogy ő maga John Fitzgerald Kennedy. Mindez csak gumibot és áram kérdése. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt a gyenge jellemű, alacsony önbecsülésű embert valamiképpen befolyásolták és radikalizálták, márpedig egy közép-európai politikai válság megjelenése egyedül a Kreml érdekeit szolgálná.
Az biztos, hogy a mi kis Kárpát-medencénkben szigorodni fognak a nemzetbiztonsági szabályozások, főként az írások tekintetében, mert annak mondjuk semmi akadálya, hogy a TEK vásároljon még három BTR-t, csak semmi haszna sem volna. Másnak sem: de ha a Kolostor Lakója végiggondolja, hogy Ficóra rá lehetett lőni… erősen meg fogja szorítani a csavarokat.
A legnagyobb veszély ezzel szemben elhárulni látszik: tegnap este még nemzetiségi vagy politikai alapú zavargásoktól, pogromoktól tartottunk Pozsony környékén, meg is tettük barátaimmal a megfelelő óvintézkedéseket, tehát gyorsan letárgyaltuk, hogy ha menekülő emberek érkeznének, legyen hol aludjanak, legyen mit egyenek, legyen számítógépük, internet-kapcsolatuk, élhessenek emberhez méltó módon – szerencsére ez tárgytalan, a ma reggeli jelentés szerint Pozsonyban csend van.
Vihar előtti csend, ahogy helyi barátom mondta.
Ennek a történetnek nincs még vége, sajnos.
Ó, Cintula, hogy mentél volna inkább a jicini erdőbe!
A szerző Forgókínpad-blogbejegyzése 2024. május 16-án.