Olyan felháborító és undorító esetről kell beszámolnom, hogy kénytelen vagyok előre szólni: csak erős idegzetűek olvassák el. És még nekik sem árt, ha maguk mellé készítenek legalább egy féldeci erős italt: én, míg írok, nem iszom, de nem kizárt, hogy utána nálam is lecsúszik egy-két korty, hiszen nekem ezt még le is kellett fordítanom, meg is kellett értenem.

Kezdjük azzal, hogy a besúgónál, névtelen feljelentőnél kevés aljasabb embertípust tudok elképzelni. Ez talán annak köszönhető, hogy Ceaușescu Romániájában születtem és nőttem fel, márpedig akkortájt ilyesfajta figurából akadt arrafelé bőven. Természetesen nem arra gondolok, amikor valaki bejelent egy köztörvényes bűnügyet, kifejezetten a politikai besúgók azok, akikről inkább nem is mondom el, mit művelnék velük, de tessék elképzelni egy hardcore horrorfilmet – és ha elképzelték, emeljék az ötödik hatványra.

Na, azt.

Az is aljas és elfogadhatatlan, amikor valaki előnyökért vagy rosszindulatból szegődik politikai besúgónak, de ha egyszerű „törvénytiszteletre” vagy „hazafiságra” hivatkozik, azt már tényleg maga a Sátán vetkeztette ki emberi mivoltából és eszerint is kell(ene) bánni vele. Ha meg még ráadásul gyerekeket is kever a történetbe, nem érdemel semmiféle kegyelmet. És igen, tudunk ilyen esetekről.

Ott volt például Alekszej Moszkaljov története a Tulai Területről, Jefremov városából. 2022-ben, már a háború kitörése után a hatodikos kislánya, Mása osztályával rajzórán a „háborús hősöket támogató” rajzokat készíttettek, de Mása pacifista gyermekrajzot adott le. A tanári kar jelentette fel – nos, nem a gyereket, de csak azért nem, mert még nem volt büntethető korban. Az édesapját, aki egyedül nevelte a kislányt. Mását árvaházba vitték, Alekszejt némi bujkálás után Belaruszban letartóztatták és két év büntetőtáborra ítélték. Büntetését letöltötte, tavaly október 15-én szabadult, magához vette a lányát, és öt nappal később elhagyták az országot. Németországba mentek, de a hírek szerint még mindig nem kapták meg a humanitárius vízumot (talán, mert sem nem oligarchák, sem nem csecsen szervezett bűnözők: az előbb említett két kategória számára valahogy mindig akad vízum). Könnyen előfordulhat, hogy nemsokára visszatoloncolják őket Oroszországba, gondolom, a humanizmus jegyében. És mindezt egy gyáva vagy túlbuzgó tanári karnak köszönhették. Rendes rajztanár „elveszítette” volna a rajzot és kész. Legfeljebb beszél később a papával, hogy legyenek óvatosabbak…

Jól van, mondhatná bárki: ez Oroszország, a zsarnokság, besúgás ősi hona, ne is csodálkozzunk, ha ilyesmik történnek náluk. Ez például Amerikában elképzelhetetlen volna, ugyebár.

Elképzelhetetlen?

Ellenkezőleg. A Washington Post ma délben közölte Ben Palmer történetét, és ez volt az, ami annyira megrázott: a Szabadság Hona eddig nem szült besúgókat, most meg százasával bukkannak fel – nem, ez már nem az az Amerika, amit ismertünk.

Ben Palmer egy nashville-i stand-up komikus, aki komoly rajongótáborra tett szert az interneten jellegzetes stílusával, kifinomult, halálpontos tréfáival, amelyekben tévéműshowkat és piramisjátékokat parodizál, hogy az amerikai élet látens abszurditásait kifigurázza.

Tavaly januárban aztán támadt egy új ötlete. Létrehozott egy hamis telefonvonalat, amelyen keresztül az emberek feljelenthettek bárkit, akiről azt gondolták, hogy illegális bevándorló. Ez morbidabb ötlet volt, mint a többi mutatványa, de aktuálisnak tűnt, olyan kihívásnak, amit ki akart próbálni. Úgy gondolta, hogy talán kap néhány olyan hívást, amiről a következő műsorában beszélhetne.

Ehelyett a weboldalára közel 100 bejelentés érkezett az ország minden tájáról: emberek jelentették fel szomszédjaikat, volt szeretőiket, ismeretlen Uber-sofőröket, idegeneket, akiket a boltban láttak. Az egyik tipp egy óvónőtől érkezett, aki egy növendéke szüleit jelentette fel.

„Úgy értem, kedves embereknek tűnnek, vagy ilyesmi” – mondta a nő Palmernek a hívás során. „De ha lekötik a hazánk erőforrásait, akkor nem tetszik, hogy illegálisan tartózkodnak itt”.

Itt látható maga a beszélgetés is, nem csalás, nem ámítás, sőt: feliratozva is van, hogy ne higgye senki, miszerint rosszul hallja az elhangzottakat.

Ami egyszerű viccnek indult, a társadalmi szatíra egyik legvirálisabb darabjává vált Donald Trump elnök tömeges kitoloncolási kampánya alatt. Az óvodai videót több mint 20 milliószor nézték meg a TikTok-on, és robbanásszerűen terjedt tovább a Facebookon, a Redditen és a YouTube-on, ahol az egyik kommentelő az „egyik legkreatívabb, erőszakmentes és hatékony ellenállási akciónak” nevezte, amit valaha látott.

Palmer módszerei kiváltották egyes konzervatívok haragját, akik szerint megtévesztése azzal fenyeget, hogy akadályozza a bevándorlási törvények érvényesítését. Bár nem állítja, hogy ő a Bevándorlási- és Vámhivatalnak dolgozna, weboldalain, amelyek a Google találatai között jelennek meg a bevándorlók bejelentésének lehetőségeire keresve, olyan szavakat használ, mint a „hivatalos jelentés”, és az oldal egy, az amerikai állam pecsétjére emlékeztető logót is tartalmaz. (Hasonlít rá – de nem azonos vele).

Will Johnson, egy Trump-párti podcaster és tartalomkészítő Texasból azt mondta, hogy Palmer „félrevezeti azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy bűncselekményt jelentenek be”, és hogy börtönbe kerülhet azért, mert a bűnüldöző hatóságoknak adja ki magát.

„Úgy állítja be azokat a polgárokat, akik feljelentik a rendszert kihasználó embereket, mintha csak rossz emberek lennének” – mondta Johnson egy interjúban. Hozzátette, az óvodai videóhoz hasonló esetekben „rosszul nézhet ki, ha ilyesmit teszünk, de ugyanakkor ne feledjük: a törvénytisztelet nemzete vagyunk”.

A Belbiztonsági Minisztérium szóvivője azt mondta, hogy „tudomása van egy csalárd YouTube-oldalról, amely az ICE-nak adja ki magát”, és hogy az ügynökség „határozottan elítél a nyilvánosság félrevezetésére vagy a hivatalos kormányzati szervek megszemélyesítésére irányuló minden akciót”.

De sem Palmer, sem a weboldal nem állítja, hogy kormányzati ügynökséget képvisel, és az oldalak adatvédelmi szabályzatának alján található egy nyilatkozat, amely szerint csak „paródia, vicc és szociológiai kutatás” céljára készültek a felvételek. (Palmer csak azzal a feltétellel nyilatkozott a sajtónak, hogy nem nevezik meg a weboldalakat, nehogy elrontsa a színjátékot).

Támogatói azzal érvelnek, hogy a stratégia megéri, mert segített feltárni az amerikai bevándorlási szigor borzalmait, leleplezte a kitoloncolási politika erkölcsi ellentmondásait és rejtett embertelenségét – viszont a TikTok- és Instagram-feedjeiken keresztül olyan nézőket is elért, akik egyébként politikailag talán nem is lennének elkötelezettek. Az egyik kommentelő szerint a tanár videója a „gonoszság megtestesült banalitását” mutatja be.

Matt Sienkiewicz, a Boston College professzora, aki a politikai humort tanulmányozza, és látta a videót a közösségi médiában, azt mondta, hogy Palmer szatírája azért hatékony, mert a lehető legegyszerűbben játssza el a beszélgetéseket, hagyja, hogy a hívó fél akadálytalanul előadja az indoklását – amely lassan, de biztosan összeomlik a saját súlya alatt. „Így teremti meg a kellemetlen iróniát, amikor hagyja, hogy az illető elmondja az érveit, és az önmagát győzi le, mert erkölcsileg annyira problematikus, képmutató vagy helytelen az álláspontja” – mondta. „Érezni lehet, hogy azt hiszik: helyesen cselekszenek, aztán ő csak egyszerűen megismétli, amit mondtak, és rájönnek, hogy valami szörnyű dolgot tesznek.”

Sienkiewicz szerint Palmer projektje azért különleges a rövid videók korában, mert nem másolja a legtöbb közösségi influencer módszereit azzal, hogy „dühöngésbe csalogatva” azonnali érzelmi reakcióra készteti a nézőket.
„A kortárs internetes kultúra túlnyomó része arról szól, hogy bemutatnak valamit, ami sértő, és megmondják az embereknek, hogy mit gondoljanak róla” – mondta. „Az, hogy nem hajlandó dühösen viselkedni, lehetővé teszi a közönség számára, hogy aztán maga válassza meg a saját haragjának szintjét.”

Amióta Palmer és egy webdesigner tavaly elindította az oldalakat, rendszeresen átnézte a beérkezett jelentéseket, és felhívta a bejelentőket minden olyan esetről, amely különösen figyelemre méltónak tűnt. Soha nem állítja, hogy szövetségi ügynökként vagy az ICE-nak dolgozik, mondta.„Ha kérdezik, csak elkezdek ostobaságokat fecsegni” – mondta.

Több tucatnyi bejelentés elolvasása után azt mondta, megdöbbentette, hogy milyen sok embert vezetett a személyes bosszúvágy.

Egy nő a volt férje új barátnőjét jelentette. Egy másik háztulajdonos a szomszédját jelentette fel, miután az az ő szemetesét használta.

Egy bejelentő azután telefonált, hogy elment egy boltba, és a munkás, aki segített neki megtalálni a palackozott vizet, nem beszélt angolul. „De tényleg segített megtalálni a vizet?” kérdezte Palmer a hívás során, amire a nő így válaszolt: „Igen, egyenesen odakísért”.

A feljelentők közül sokan úgy beszéltek, mintha a kormány „a saját személyes hadseregük” lenne – mondta Palmer. „Ha ilyen hívásokat kapok, mint fiktív, nem hivatalos személy, képzeljük el, mi történik a valódi ICE-nál”.

Az óvodai hívás során az óvónő azt mondta: azután döntött úgy, hogy feljelenti a diák szüleit, miután utánuk nézett az iskola aktáiban, és látta, hogy Hondurasban és El Salvadorban születtek. Elmondta, hogy a gyermek viszont New Yorkban született, és 5-6 éves volt, de nem szereti, ha az emberek „elveszik az országunk erőforrásait”.

Amikor Palmer fakó hangon visszaolvasta a jelentését, a nő gúnyolódni kezdett. „Szörnyen hangzik” – mondta. Később a hívás során kérte, hogy beszélhessen Palmer felettesével, miután azt mondta, hogy nem tetszik neki a férfi hozzáállása.

„Nem tehetek róla, hogy van egy hatéves gyerekük. Ez rajtuk múlt. Minek hozták világra?” – mondta.

Igen, ezt mondta. A saját, eleven szájával.

Palmer videói nem azonosítják a tippadó személyét. A Washington Post felvette a kapcsolatot a nővel, miután Palmer megosztotta velük az elérhetőségét, de ő nem kívánt nyilatkozni.

A hívás hatalmas vihart kavart a közösségi médiában, egyesek szerint elborzasztotta őket az, amit egy Reddit-kommentelő szerint „az empátia és az emberség teljes és valódi hiánya, amit oly sok ember tanúsít”.

„Egy tükör áll előtte, de úgy tűnik, nem érti vagy nem fogadja el, hogy ki néz vissza rá” – írt egy Facebook-kommentelő. „A legfélelmetesebb az az »udvarias« hangnem, amit egész idő alatt használ” – mondta egy YouTube-felhasználó .

Dannagal Young, a Delaware-i Egyetem politikai kommunikáció-professzora szerint Palmer videói segíthetnek elérni a politikától elforduló és a deportálások működéséről tájékozatlan amerikaiakat. Megjegyezte, hogy a bevándorlás, amely egykor Trump egyik legnépszerűbb politikai kampánytémája volt, mára olyan területté vált, ahol a legtöbb támogatót veszítette el.

„Van valami igazán erőteljes abban, amikor tanúja lehetünk annak, hogy valakinek számot kell vetnie a saját, pillanatnyi erkölcsi ítélőképességével, különösen azért, mert azt hiszi, hogy a vonal másik végén egy vele mindenben egyetértő ember üll, és azt hiszi, hogy meg fogják dicsérni.”

– mondta Young.

„Úgy írja le nekik annak a realitását, amit kérnek, mintha az teljesen rendben lévő volna és kívánatos lenne. Ezen a nyugodt, tárgyilagos ábrázoláson keresztül derül ki, hogy a kérés tökéletesen embertelen.”

– tette hozzá. „Ennek a kormánynak a legnagyobb rémálma az, hogy a normális emberek egyszer csak elkezdenek odafigyelni arra, ami történik”.

Palmer hagyományosan nem ad elő politikai humort az élő műsoraiban, ahol a közönség néha konzervatívabb, ő pedig igyekszik nem elhajolni „sem az egyik, sem a másik irányba”. De elmondta, hogy nehezen tudott megbirkózni azzal, amit a hívások mutattak neki: normális, hétköznapi emberek hívták, akik a mindennapi dolgaik intézése közben úgy döntöttek, hogy potenciálisan tönkreteszik egy másik, idegen emberi lény életét.

Azt mondják neki, hogy azért telefonálnak, mert fontosak nekik a törvények, de „nem ezért csinálják” – mondta. „Csak azért mondják ezt maguknak, hogy jobban érezzék magukat”.

Borzalmas a magából kivetkezett gyilkos, a szadista, a kéjsóvár szexuális ragadozó, a gátlástalan tolvaj, aki ellopja a vak ember fehér botját is. De nincs borzalmasabb a törvénytisztelő átlagpolgárnál, aki azért teszi tönkre más életét – egy deportálás családokat szakít szét, gyermekeket nyomorít meg, és halállal is járhat – mert „úgy véli, ez a helyes”.

Meg mert megteheti és azt hiszi, hogy meg is kell tennie.

Az ilyent hívjuk fasisztának.

A tárgyaláson majd arra fog hivatkozni, hogy parancsra cselekedett, és amit tett, az „akkor törvényes volt”.

Akkor és ott légyen akár még elvárt is: az eredmény adja a tett súlyát.

Több Ben Palmer kéne ebbe a világba és kevesebb besúgó, annyit mondhatok.

Forrás: Zóna