Mint Rezeda kolléga úr nagyon helyesen rávilágított korábbi írásában, az úgynevezett Nemzeti Kártya egészen új helyzetet teremtett itt, e lángoktól öleltben. Ugyanis az elviekben senkit nem zavarna, ha hirtelen megjelenne nálunk négy, negyven vagy négyszáz Tatjána Larina, inkább tán még javunkra is válna, csakhogy félő, hogy helyettük ugyanennyi semmirevaló Jevgenyij Anyegin érkezik, gonosz szándékkal.
Ahogyan a Moscow Times OSINT-tal (nyílt forráskódú hírszerzés) foglalkozó szakértője, Ionuț-Vlad Şutea jelzi, itt nem arról van szó, hogy az orosz munkanélküliek nálunk szeretnének boldogulni. Az még jó is lenne, annyira beszélek oroszul, hogy ha ilyen ember hozná ki a pizzát, meg tudjam köszönni. De gyanús, hogy inkább diverzánsok fognak érkezni a schengeni határ mögé, méghozzá ellenőrizhetetlen számban, és nem is lehet kezelni a kérdést, hiszen a Nemzeti Kártya valami olyasmi, mint egy azonnal kiadott, határozatlan időre szóló tartózkodási és munkavállalási engedély. Még utazni is lehet vele, Európában bárhova. De lássuk, mire figyelmeztet Şutea mester.
Az Oroszország Nyugat elleni „árnyékháborújának” fokozódásáról szóló közelmúltbeli jelentések, köztük a Rheinmetall vezérigazgatója, Armin Papperger elleni meghiúsult merénylet, újból felelevenítették a háború küszöbértéke alatti műveletekről (Below Threshold of War Operations, BTWO) szóló vitákat.
Az oroszokhoz köthető szabotázs- és kémtevékenységek Európában egyre gyakoribbak, ami a kritikus infrastruktúrát és kulcsfontosságú személyeket célzó szélesebb körű stratégiát tükrözi. Az oroszokhoz kötődő nyugati támadások közé tartoznak a brit és németországi raktárak és védelmi ipari létesítmények elleni gyújtogatások, magán- és állami vállalatok elleni kibertámadások, valamint számos más célpont elleni szabotázsakciók. Emellett az orosz hírszerző szolgálatok toborzási és felderítési tevékenysége is jelentősen megnövekedett.
Oroszország évek óta célba veszi a disszidenseket, újságírókat és európai uniós tisztviselőket. A közelmúlt példái közé tartozik az észt belügyminisztérium elleni támadás és egy nyugatra disszidált orosz helikopterpilóta meggyilkolása Spanyolországban, mindkettő 2024 februárjában történt. Most az Egyesült Államok a megnövekedett kockázati szint miatt megerősíti németországi katonai bázisainak biztonságát.
Oroszország célja egyértelmű: megzavarni az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai segítséget, megakadályozni, hogy Európa végleg elszakadjon az orosz energiaellátástól, és megfélemlíteni a nyugati kormányokat, nehogy bátor lépéseket tegyenek Moszkvával szemben.
Miközben az orosz hírszerző szolgálatok „teszik a dolgukat”, hadjáratuk olyan eszkalációs pályára állt, amellyel kapcsolatban a Nyugat nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja. A nagyhatalmi verseny korszakában az olyan majdnem egyenrangú ellenfelekkel, mint Kína és Oroszország, a Kreml érdeke, hogy úgy versenyezzen, hogy közben a háború küszöbén maradjon, de azt ne lépje át – ez egy kritikus határ, amelynek átlépése a formális hadviselés megkezdéséhez vezet.
A BTWO a szürke zónában zajlik, a nyílt háború és a békés verseny közötti határon. Olyan akciókat takar, mint a kibertámadások, a politikai hadviselés, a gazdasági nyomásgyakorlás, az álhírkampányok, a szabotázs és a merényletek, amelyek célja az ellenfél meggyengítése, megfélemlítése vagy kényszerítése, ugyanakkor a teljes körű háború elkerülése.
Míg a hibrid hadviselés a hagyományos és a nem hagyományos katonai taktikák keveredését jelenti, a BTWO arra összpontosít, hogy a háborús tevékenység küszöbszintje alatt maradjon. A hibrid hadviselés az agresszor módszereit alkalmazza, a BTWO az ellenfélnek a nyílt konfliktus elkerülésére tett kísérleteit használja ki. Bár ezek a fogalmak kapcsolódnak egymáshoz, nem állnak feltétlenül szimbiózisban egymással.
A BTWO talán legfontosabb aspektusa, hogy az agresszor számára fenntartja a hihető tagadás lehetőségét. Ebben az esetben Oroszország arra törekszik, hogy elfedje részvételét és elkerülje a felelősségre vonást. Bár az orosz hírszerző ügynökségek hosszú ideje hanyagul működnek, mégis pusztítóan hatékonyak tudnak lenni. Ráadásul a hadsereghez hasonlóan ezek a szervezetek is megtanultak néhány leckét az általuk bejárt nehéz úton, és javul a működésük olyan területeken, mint a dinamikus célzás, a koordináció és az európai diaszpóra körében történő toborzás. Ahogy egy európai NATO-tisztviselő a Financial Timesnak nyilatkozta: „Az orosz csínytevések összehangoltak és kiterjedtek”.
Akár hagynak hátra olyan nyomokat, amelyek az orosz részvételre utalnak, akár nem, a Kremlnek csak egy kártyája van, amit kijátszhat, ha vádolják: a tagadás.
Nem meglepő módon az orosz tisztviselők tagadnak minden kapcsolatot a gyújtogatások, robbantások és egyéb szabotázsakciók sorával, amelyekről Nyugaton beszámoltak, és minden nyugati vádat alaptalannak és üresnek minősítenek. Ennek legnagyobb mestere Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő.
Az ilyen tagadások azonban várhatóak. A titkos műveleteknek politikai tagadásra van szüksége, hogy ne lépjék át a háború küszöbét. Egy nyílt beismerés megtorlásra kényszeríthetné a NATO-országokat, ami a két felet az eszkaláció olyan folyamatába kényszerítené, amely irányíthatatlanná válhat.
Ennek ellenére az orosz illetékesek, beleértve Vlagyimir Putyin elnököt is, nem tartózkodtak a nem is annyira burkolt fenyegetések megfogalmazásától. Putyin 2024 májusának végén baljósan azt mondta: „A NATO-országoknak, különösen az európaiaknak, nem szabad elfelejteniük, hogy ezek kis területű és nagyon sűrűn lakott államok”. Ez hetekkel azután történt, hogy a Financial Times beszámolt a nyugati hírszerzés figyelmeztetéseiről, miszerint Oroszország képes és hajlandó is a NATO-országokon belüli szabotázsműveletek fokozására.
Putyin megjegyzései a szürke zónás hadviselés határait feszegetik azzal, hogy szinte nyíltan több államot fenyegetnek meg azzal, ami könnyen értelmezhető kinetikus hadviselésként: amely tevékenység a nagyvárosokat veszi célba azért, hogy tömeges áldozatokat okozzon. Ez a retorika azért figyelemre méltó, mert jellemzően olyan kevésbé jelentős tisztségviselőktől vagy propagandistáktól származik, mint Dmitrij Medvegyev, és olyan televíziós személyiségektől, mint Vlagyimir Szolovjov, akiknek a nyugati államok elleni fenyegetései a heti divat szerint hangzanak el.
Az orosz BTWO rejtett és egyre magabiztosabb jellege a szürke zónában elengedhetetlenné teszi, hogy a Nyugat határozott védelmi pozíciót vegyen fel, és alkalmazkodjon bármilyen kihíváshoz, amelyet Oroszország intéz ellene.
A jobb hírszerzési és elhárítási intézkedések létfontosságúak a BTWO-támadások azonosításához és megállításához. A megerősített hírszerzési képességek biztosítják a szükséges betekintést abba, hogy kik állnak e támadások mögött és hogyan működnek. Mivel az orosz hírszerzés hasznot húz a Schengen által biztosított szabad mozgásból, az európai szövetségesek közötti fokozott koordináció és hírszerzési információcsere kulcsfontosságú lesz a támadások meghiúsításához. A NATO-n vagy az Európai Unión belül meg kell fontolni egy olyan munkacsoport létrehozását, amely a kritikus nemzeti infrastruktúrák védelmével foglalkozik.
A nemzeti kormányoknak és a magánvállalkozásoknak biztosítaniuk kell a kritikus nemzeti infrastruktúrát (CNI) és más érzékeny helyszíneket, például az energetikai létesítményeket, a tengerfenéken húzódó adatkábeleket és a védelmi ipari üzemeket. Ez nemcsak a fizikai biztonság növelését jelenti, hanem a potenciális fenyegetések észlelését és elemzését célzó felügyeleti és hírszerzési intézkedésekbe való befektetést is.
A NATO-nak és az EU-nak továbbá gondoskodnia kell arról, hogy a közvélemény tisztában legyen az orosz törekvésekkel. A BTWO tevékenységeinek és a felelősöknek a nyilvánosságra hozatala alááshatja azok hatékonyságát, és nemzetközi támogatást szerezhet. Ehhez olyan stratégiai kommunikációs kampányra van szükség, amely képes ellensúlyozni az ellenfél által az igazság elhomályosítása érdekében bevetett esetleges narratívákat.
Az igazság feltárása azonban kihívást jelent, és gyakran lehetetlen, mivel veszélyeztetheti, esetleg kompromittálhatja a titkos hírszerzési eszközöket vagy az orosz részvételre vonatkozó bizonyítékok gyűjtésére használt eszközöket. Itt játszik döntő szerepet a nyílt forrású hírszerzés (OSINT). Amikor csak lehetséges, a nyíltan elérhető információkat és a nem titkosított módszereket kell felhasználni a bizonyítékok szolgáltatására és a közvélemény figyelmének felkeltésére. Az OSINT az információk tényellenőrzésének és hitelesítésének is hatékony eszköze, amely biztosítja, hogy pontos és időszerű adatok kerüljenek a nyilvánossághoz, ezáltal erősítve a hírek hitelességét.
A nyugati fegyveres erőknek és hírszerző ügynökségeknek olyan eszközöket és doktrínákat is ki kell fejleszteniük, amelyek kifejezetten a titkos támadások elhárítására szolgálnak. A válságok, ellenséges provokációk és rosszindulatú tevékenységek hatékony kezeléséhez a reaktív válaszok helyett proaktív intézkedésekre van szükség.
Oroszország BTWO stratégiája jelentős és folyamatosan fejlődő fenyegetést jelent, amelyet a nyugati nemzetek nem hagyhatnak figyelmen kívül. A BTWO megértésével és hatékony ellenintézkedések kidolgozásával a Nyugat képes eligazodni ebben az összetett és változó környezetben, sőt, megtorlást is képes végrehajtani. A fentiekhez hasonló intézkedések elengedhetetlenek a tétlenség kockázatainak mérsékléséhez, mivel a válaszadás elmulasztása csak a támadások tolerálhatóságának hamis érzékelését kelti, ami még merészebb támadásokra hívja fel a nyugati érdekeket.
Itt az ideje, hogy felismerjük Oroszország eszkalálódó árnyékháborúját, és határozott fellépéssel válaszoljunk rá.
Nos, ezt teszi lehetővé és könnyíti meg nagy mértékben a magyar Nemzeti Kártya intézménye.
Értem én, hogy Orbán Viktor Putyin trójai falova az Európai Unióban. De legalább nyerítene hozzá.
Forrás: Forgókínpad
