Ez most speciel nem vicc, bár a humorom egyelőre nem hagyott el. Reggel várható részemről a huthi-gate teljes fordítása és elemzése. Mindenkinek előre szólok: HOSSZÚ lesz.
Éspedig azért lesz hosszú, azért nem húzom meg két-három flekkre, mint a legtöbb kolléga, mert
- Részletekben búvik meg az igazság, és ebben lesznek érdekes részletek.
- Úgy gondolom, hogy az újságírásnak, ezen belül a magyarnak úgyszintén nem egyszerűen az informálás, hanem a tények dokumentálása is a feladata, így minél részletesebb és pontosabb egy írás, annál nagyobb szükség lesz rá mondjuk száz vagy pár száz év múlva. Ki tudja, mennyi marad fenn a mi világunkból?
- Jobb, ha tisztában vagyunk a Trump-adminisztráció képességeivel és hajlandóságaival. Melyek számunkra a legkevésbé sem kedvezőek. Ahogy a putyini indulatok sem. Jobb a rosszat tudni, mint elhallgatni.
- Egyébként Trump korábbi elnöki ciklusa idején állítólag a takarítónők eldugták előle az Ovális Irodában a kávéfőzőt. Azon ugyanis volt egy Nagy Vörös Gomb, és állandóan nyomogatta. Összetévesztette a másikkal.
Szóval: hosszú és botrányos írás jön, nem szoktam előre beharangozni az ilyesmit, de most megteszem.
A Watergate például jogilag ehhez képest enyhébb elbírálás alá esne egy amerikai esküdtszék előtt, ugyanis ez „high treason”, vagyis hazaárulás volt. Csak szerencsére az eset főhőse nem árulta el az amerikai hazát. Volna egy jelöltem ezek után a következő amerikai elnök tisztségére. Jeffrey Goldbergnek hívják, és a The Atlantic főszerkesztője.
