Ha már mindenki elmondta a magáét az iskolai okostelefon-ügyben, én is elmondanék egy példázatot.
VIII. Henrik angol király igen sokoldalú ember volt, írt verset, szerzett zenét, vadászott és sportolt (míg megtehette), nősült és vált, egyházat reformált és régi egyházat üldözött, szóval amibe ő bele nem fogott, azzal nem is volt érdemes foglalkozni.
Ebból következően halálosan biztos volt abban, hogy MINDENHEZ ért, sőt, okosabb, mint a Jóisten, mert az is ért mindenhez, de Henrik király mindenhez JOBBAN értett. Többek között a pedagógiához is.
Egyszer például kiadott egy pátenst, amiben az angol ifjúságot eltiltotta az olvasástól, mondván, hogy csak a szemüket rontják vele, ám kötelezte a legényeket, hogy minden szabad pillanatukban gyakorolják az íjászatot, mert az hoz hadi dicsőséget a Koronának. Az nála fel sem merült, hogy egy elfogadható íj majdnem annyiba került, mint egy könyv, de ugye király volt, nem könyvelő.
Mi lett ebből?
Egy nemzedékkel később az Erzsébet-kor, amikor mindenki, aki csak tehette, írt és olvasott, Shakespeare és Marlowe darabjait mutatták be szinte hetente, virágzott a kultúra és nem az a pár íjász verte vissza a spanyol Armadát, akik olvasás helyett célba lőttek kamaszkorukban.
Szóval, tessék csak tiltani mindenfélét, meglesz az eredménye.
Legfeljebb nem az, amire számítottak a rendelet kiadásakor.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 29-én.
A szerkesztő megjegyzése
Volt még egy szokása, szegény Anna, szegény Katalin.
Idézzük a Wiki-t.
VIII. Henrik angol király (Greenwich, 1491. június 28. – London, 1547. január 28.), VII. Henrik angol király fia, 1509 és 1547 között Anglia uralkodója, az angol történelem egyik legkülönlegesebb szereplője volt. Az ő uralkodása alatt vált le az anglikán egyház a katolikus egyházról, záratták be a kolostorokat Angliában, s ő lett az új egyház feje is. Széles körben ismert arról is, hogy hat felesége volt, akik közül kettőt (Boleyn Annát és Howard Katalint) lefejeztetett. (Ha már az egyház feje volt, és pallosjogot szerzett.)
Ami azonban fontos és a fentiek fényében valóban különleges: Henrik főként vallásos nevelést kapott. York hercegeként rendkívül nagy tudásra és műveltségre tett szert, imádott olvasni, amire még édesanyja tanította meg.