Ukrajna győzni fog, és tulajdonképpen már négy éve győzött: a hosztomeli repülőtéren. Ami azóta zajlik nem más, mint véres, kínos, erőltetett és gyilkos orosz agresszió, de ez már nem átgondolt és alaposan megtervezett hadjárat. Ezt a háborút Kijev egy helyen veszítheti el: a tárgyalóasztal mellett.

Négy éve kezdődött el minden. Hogy mi minden, azt a jövő dönti el, de hogy ezalatt tökéletesen megváltozott a világunk, azt már ma is kimondhatjuk. 2022. január 30-án, a Sajtóklub adásában Bayer Zsolt még a magyar belpolitika felkentjeire eltéveszthetetlenül jellemző kioktatás és némi kocsmai fölényeskedés keverékével nyilatkoztatta ki, miszerint: 

„Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja.”

A hülyék február 24-e hajnaláig így is tudták, az értelmesebbek azonban számítottak arra, ami bekövetkezett. Oroszország igenis megtámadta Ukrajnát, mely ügyben Bayer azóta sem kért elnézést a nézőitől, a tévedését sem ismerte be, mivel olyan, hogy ő tévedjen, nem létezik, a valóság hibája, ha nem úgy görbül, ahogyan ő hajlítja. Ezzel a hozzáállással komoly nemeuklideszi geometriát építhetne fel a belpolitikai publicisztikák helyett, bár ha jobban belegondolok a „hajlik-nem hajlik” vagy „görbül-nem görbül” elv a leginkább mégis egy gumiszobába való. Mindegy: ez az írás nem róla szól.

Arról kéne szóljon ami addig történt – a világ legtöbb külpolitikai újságírója készen állt erre a háborúra, hiszen már az előző, 2021-es év szeptemberétől megkezdődtek az orosz csapatösszevonások az ukrán határon „hadgyakorlat” címén, körülbelül ugyanekkor vetette be a Gazprom Moldova ellen a zsarolás gázfegyverét, karácsonykor pedig Putyin már ultimátumot adott a világnak, gondosan ügyelve arra, hogy azt semmiképpen se lehessen betartani vagy elfogadni. Ahogy Mikszáth írná: „Minden érezte a vihar közeledtét”. De erről sem fogok ma, az évforduló alkalmából írni.

Ahogyan nem fogok a négy évnyi háború ezer csatájáról és hadműveletéről sem, hiszen írtam róluk, mikor zajlottak. Mariupoltól a Kígyó-szigetig, Liszicsanszkig, Szeverodonyeckig, Bahmutig és Izjumig, aztán tovább: megírtam, megírtunk minden fontos eseményt. Megírtuk a vereségeket és győzelmeket, az orosz mészárlásokat és hazudozásokat, megírtuk a gyermekek elrablását és az orosz kémek, diverzánsok tevékenységét szerte a kerek világon – nem érdemes újból megírni mindezt. Majd holnap folytatjuk a nepi események bemutatását, ma elméleti dolgokkal foglalkozunk.

Jelesül – a CEPA egyik elemzése alapján, melyet Francis Harris a CEPA geopolitikai weboldalának, az Europe’s Edge-nek a főszerkesztője állított össze – az ukrajnai háború öt hazug és megcáfolt mítoszával, feltételezésével. Ezek a kezdetektől fogva terjedtek, hatottak és rengeteg kárt okoztak. Lássuk tehát, miről van szó – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

1 feltételezés: Ukrajna hadserege felmorzsolódik

    Tekintettel az orosz és az ukrán fegyveres erők közötti létszámbéli eltérés puszta méretére, a Kreml győzelmének gondolata nem volt nagyon valóságtól elrugaszkodott eszme.

    A Kreml bevetett erők Oroszország legjobbjai voltak, és összesen közel 200 000 főnyi elit alakulatból és egyéb egységeből álltak. Az orosz légierő létszámban többszörösen felülmúlta ukrán ellenfelét, és Kijev egyetlen jelentős hadihajóját inkább elsüllyesztették, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. A Fekete-tenger partvidékét blokád alá vették, és leállították a gabonaexportot. A nagyvárosokat, köztük Herszon városát elfoglalták, és úgy tűnt, hogy hamarosan Odessza és a főváros, Kijev is elesik. Még az is felmerült, hogy a nyugati Lviv, vagyis Lemberg városa körül alakulhat ki az ukrán állam maradványa.

    De senki sem szólt erről a gyengén felszerelt és (hagyományos mércével mérve) alulképzett ukrán erőknek. Ez nem a megfelelő hely arra, hogy részletezzem rendkívüli hősiességüket, bár a hosztomeli repülőtéren vívott csata, vagy a Moszkva rakétacirkáló elsüllyesztése magáért beszélt.*

    *Hosztomel esete világos, ott dőlt el minden. Ha akkor az oroszoknak sikerül hídfőállást kialakítani és légihíd útján beözönlenek az orosz csapatok és a hadianyag, Kijevnek valóban vége lett volna. Csakhogy a védőknek sikerült tönkretenniük a kifutót. Minden túlzás nélkül állítható: ez az ütközet mentette meg Ukrajnát. A Moszkva esete már bonyolultabb, de kétségtelen tény, hogy a büszke zászlóshajó elsüllyesztése és a Kígyó-sziget visszafoglalása olyan haditett volt, amit még a vadőrből lett „biztonságpolitikai szakértők” sem képesek letagadni vagy bagatellizálni. Próbálják ugyan, de nem lehet.

    Ez a háború több mint 1,2 millió orosz áldozatot követelt, beleértve a becslések szerint 325 ezer halottat, és több mint 24 ezer jelentős haditechnikai eszköz, harcjármű elvesztését is. A vérontás és a pusztítás puszta mértéke felülmúlta a Kreml 1945 utáni összes többi háborúját – együttvéve.

    Ez viszont nem Ukrajna szövetségeseinek érdeme, annak ellenére, hogy a becslések szerint eddig és összesen mintegy 500 milliárd dollárt küldtek a harc megsegítésére.

    Az USA és európai szövetségesei a kezdetektől fogva nyújtottak némi támogatást, bár az erőfeszítések korántsem voltak következetesek – amikor például Nagy-Britannia NLAW páncéltörő rakétákat szállított, a RAF átrepüléseit a német légtér körül elterelték, mert Berlin attól tartott, hogy azok sérthetik a fegyverzetszállítási törvényeket.*

    *Berlin a harcok legelején azzal is kitűnt, hogy gyalogsági acélsisakokat próbált küldeni segítség címén, mert azokkal biztosan nem lehet még ártani sem az orosz katonáknak – aztán, hogy úgy mondjam, megváltozott Németország álláspontja a kérdésben.

    Amerikai, balti és brit különleges erőket és tengerészgyalogosokat vetettek be a segítségnyújtás érdekében, és brit törzstiszteket küldtek az ukrán hadsereg kijevi főhadiszállására – Valerij Zaluzsnij tábornok, a volt főparancsnok szerint 2022-ben egy ideig több mint egy tucatnyian voltak. A nyugati, különösen az amerikai hírszerzés is támogatta Kijevet.*

    *Igen ám, de Kijevbe küldték őket, nem Mariupolba, szóval tessék elfelejteni az orosz dajkameséket az Azovsztal „kazamatáiban foglyul ejtett NATO-tábornokokról”.

    De a harcok és a fronton lévő férfiak és nők kitartása nem a külföldiek műve volt. Az ukrán fegyveres erők nemhogy felmorzsolódtak volna, hanem messze a legképzettebb hadsereggé váltak az európai demokráciák fegyveres erői között – ezt a fölényt láthattuk, amikor tavaly egy hadgyakorlaton legyőzték a NATO-erőket. Az oroszok lehet, hogy becsmérlik az ukrán hadsereget, de nem mernek gúnyolódni rajta

    2 feltételezés: Az európai választók és politikusok megelégelik Ukrajna támogatását

      Ezt ugyanolyan magabiztosan jósolták a „biztonságpolitikai szakértők”, mint az ukrán fegyveres erők megsemmisülését. És ugyanolyan téves volt az állítás.*

      *Ez nem zavarja az orosz és a magyar propagandamédiát abban, hogy naponta több alkalommal is elismételjék. Őket ezért fizetik, ebből élnek, értsük meg.

      A teljes körű invázió óta tengernyi közvélemény-kutatás zajlott a kérdésben, mivel a szakértők keresik a repedéseket a közvélemény támogatásában. Elvégre nehéz idők járnak, az adósságszintek kényelmetlenül magasak, és az átlagemberekre egyre nagyobb nyomás nehezedik a megélhetési költségek miatt. Sok országban előretörtek a populista pártok, amelyek gyakran Kreml-barát nézeteket vallanak, és Európa-szerte akadnak olyan szavazók, akik a Kijevnek nyújtott támogatás megszüntetését vagy csökkentését támogatják.*

      *Nálunk nem előretörtek, hanem eleve a populista-oroszbarát Fidesz volt hatalmon már a háború kitörésekor is, sőt, akkor is választást nyert és már akkor is az Ukrajna-ellenességet használta fel a kampányában, ha nem is olyan pregnánsan, mint most. Hogy aztán áprilistól mi lesz nálunk, azt senki sem tudja, én magam több forgatókönyvet is el tudok képzelni, egyik rosszabb, mint a másik. Ha akad is köztük olyan, aminek jó a vége, annak is keserves lesz az eleje.

      Ez azonban minden jelentősebb országban kisebb szavazói létszámot jelent, mint ahányan az Ukrajnának nyújtott támogatás hívei vannak. A YouGov decemberi közvélemény-kutatása szerint az Ukrajnának nyújtott további pénzügyi támogatás nettó támogatottsága az ellenzők és a támogatók száma között jelentős különbséget mutat – a támogatók javára.

      A kormányok többnyire még a választóknál is inkább támogatták Ukrajnát, és a politika ennek következtében meglehetősen konzekvensen alakult. Amikor tavaly év végén azt jósolták, hogy Kijev a csőd szélére kerül, az Európai Unió tagállamai 90 milliárd eurós (106 milliárd dolláros) kölcsönről állapodtak meg. A kérdés körüli huzavona, amely Magyarország miatt még folytatódik, nem szép, de az eredmény valószínűleg pozitív lesz.*

      *Hölgyeim és uraim, álljunk meg egy perc néma, szekunder szégyenre.

      Annak ellenére, hogy a Trump-kormányzat majdnem teljesen megvonta az amerikai pénzügyi támogatást, a felmérések szerint az amerikaiak is támogatják Ukrajnát. Miközben az elnök az Európa által finanszírozott fegyvereladásokból származó bevételeket ünnepli, és azt mondja, hogy békemegállapodást akar, Ukrajna támogatása továbbra is népszerű mind a republikánusok, mind a demokraták körében, túllépve keserű megosztottságukon.

      Egy januári közvélemény-kutatás szerint az EU polgárainak 67 százaléka szerint amerikai fegyvereket kellene küldeni Kijev megsegítésére, és 66 százalékuk azt szeretné, ha biztonsági garanciákat nyújtanának Ukrajnának, ha az engedményeket tesz a béke érdekében.

      3 feltételezés: Oroszország bevetheti nukleáris fegyvereit

        Az attól való félelem, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vet be katonai alkalmatlanságának ellensúlyozására, azóta alakítja a nyugati politikát és a közvélemény félelmeit, hogy az orosz harckocsik átgördültek a határon. Putyin és propagandagépezete előszeretettel hangoztatja, hogy Moszkva nemcsak Ukrajnát, hanem az Egyesült Államok és Európa nagyvárosait is kész felrobbantani és radioaktív sivataggá változtatni.*

        *Valamint ez a fenyegetőzés Magyarországon minden kocsmapult mellett elhangzó ostoba és pökhendi politizálás egyik fő érve. Azért nincs értelme az atomháborút opciónak tekinteni, mert senki sem tud bizonyosat az orosz nukleáris arzenál műszaki állapotáról. Annyi kiszivárgott, hogy meglepően sokféle robbanófejük volt, melyek mostanra többnyire tragikus műszaki állapotba kerültek, ami a hordozóeszközökről is elmondható. Mivel azonban ennél több ismerettel nem bírunk, annyi értelme van félni ezeknek az eszközöknek a bevetésétől, mint a Hétszűnyi Kaponyányi Monyóktól, ugyanis annak létezése is hipotetikus és róla sem tudtunk soha túl sokat.

        Jake Sullivan, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója összekapcsolta ezt a fenyegetést azzal, hogy az USA habozik nagyobb támogatást nyújtani Ukrajnának. Amikor az ukrán erők 2022 végén legyőzték az orosz hadsereget az ország déli és keleti részén, az amerikai értékelések szerint 50 százalékos esély volt arra, hogy a Kreml taktikai nukleáris fegyverek bevetésével válaszol.

        Az eredmény? Oroszország megmentett egy 30 ezer fős haderőt és annak felszerelését, miközben visszavonult Herszonból. Ukrajna a Dnyeperen való átkeléskor akarta megsemmisíteni a csapatokat, ami a második világháború óta a legsúlyosabb vereséget jelentette volna az orosz fegyverek számára. Ehelyett nyomást gyakoroltak Ukrajnára, hogy tartsa vissza a támadást, és a hadsereg megmenekült.*

        *Hogy aztán Bahmutnál pusztuljon el.

        Moszkva újra és újra atomfegyverek bevetésével fenyegetőzik, vagy erre utal, válaszul az Ukrajnának szánt új katonai képességekre vonatkozó nyugati ajánlatokra. Természetesen lehetséges, hogy egy napon ezt meg is valósítja, de a többször elhangzott, majd be nem tartott fenyegetés csökkenti annak elrettentő erejét.

        4 feltételezés: Az olyan újítások, mint a drónok, nem fontosak

          Bármi is legyen a végső tanulság a drónforradalom mértékével és intenzitásával kapcsolatban, az ukrajnai harcok szempontjából egyértelműen nagyon fontos volt.

          A teljes körű invázió korai időszakában azonban kialakult egy olyan elképzelés, hogy míg a drónok fontos eszközei az erősebb ellenséggel szembeni aszimmetrikus hadviselésnek, ám a „fejlettebb” nyugati hadseregek műveleteiben valahogy nem lennének relevánsak.

          Ez jelenleg rendkívül rossz megítélésnek tűnik. Ahogy az Institute for the Study of War szeptemberben, a Lengyelország elleni nagyszabású orosz támadást követően megállapította: „A NATO-államoknak azon kell dolgozniuk, hogy elsajátítsák és intézményesítsék ezt a tapasztalatot, ahogyan Ukrajna tette, hogy megfelelően tudjanak reagálni az esetleges orosz agresszióra”.

          Tavaly az ország Delta harcvezetési rendszerét használó, tapasztalt ukrán drónoperátorok egy aprócska csoportja csatlakozott a NATO Hedgehog hadgyakorlatához Észtországban. A Wall Street Journal szerint segítettek drónrajokat irányítani egy brit dandár és egy észt hadosztály ellen. A támadók gyorsan „likvidáltak” két teljes zászlóaljat, és harcképtelenné tették a NATO-erőket. Az egyik magas rangú parancsnok, aki szemtanúja volt a gyakorlatnak, állítólag így reagált: „Mi vagyunk a f”.

          *Nem, nem fogom lefordítani, mindenki tudja, mik vannak odaírva. Ha magyar a parancsnok még a szó elé tett volna egy lovat is.

          5 feltételezés: Ukrajna vesztésre áll.

            Nagyon egyértelműen nem ez a helyzet.

            A bizonyítékot erre pont az egy éve folyó béketárgyalások jelentik. Ha Zelenszkij elnök és kormánya valóban a vereség szélén állna, akkor egy külföldi közvetítéssel létrejött megállapodási ajánlatra lenne szüksége, hogy megmentse magát a katasztrófától. De 2024 eleje óta Oroszország rosszul irányított fegyveres erői Ukrajna teljes területének mindössze 1,5%-át foglalták el.

            Ehelyett Zelenszkij és népe tovább harcol. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a harcok Ukranától talán 600 ezer áldozatot követeltek, köztük mintegy 140 ezer halottat, éjszakai légitámadásokkal, hosszú áramkimaradásokkal jártak a tél közepén, és talán 1 billió dollárnyi fizikai-anyagi kárt okoztak.

            Honvédő háborút vívnak a létükért egy olyan ellenséggel szemben, amely évszázadok óta uralkodni akar fölöttük és el akarja pusztítani őket. A gyermekek elrablása és a civilek mindennapos, válogatás nélküli legyilkolása pedig arra a brutalitásra emlékeztet, amely a kapitulációt követné. Azzal, hogy Ukrajna folytatja a harcot, nem veszít: ellenkezőleg, győzelmet arat.

            Ukrajna győzni fog és tulajdonképpen már négy éve győzött: a hosztomeli repülőtéren. Ami azóta zajlik nem más, mint véres, kínos, erőltetett és gyilkos orosz agresszió, de ez már nem átgondolt és alaposan megtervezett hadjárat. Ezt a háborút Kijev egy helyen veszítheti el: a tárgyalóasztal mellett.

            Ott kell majd vigyázni.

            Forrás: Zóna