Roppant érdekes tanulmányt közöl a Moscow Times Dmitrij Gorcsakov, a Bellona Intézet Vilniusi Környezeti Átláthatósági Központjának nukleáris szakértője tollából.
👉Azt latolgatja a szerző, hogy mi lenne a kurszki atomerőmű sorsa, ha netán elfoglalnák az ukrán csapatok.
Az oroszországi Kurszk térségében augusztus 6-án indított ukrán offenzíva kezdetétől fogva sok vita folyt a hadművelet lehetséges céljairól. Már a térképre pillantva is felmerül a kérdés, hogy az ukrán behatolás egyik célja lehet-e a határtól mindössze hatvan kilométerre található kurszki atomerőmű elfoglalása.
Ezt a forgatókönyvet az orosz fél komolyan veszi. A Roszatom, az orosz állami atomenergetikai vállalat már megkezdte a személyzet kivonását az erőműből, és az orosz csapatok sietve árkokat ásnak körülötte.
Egy atomerőmű háborús elfoglalásának puszta lehetősége is rémálom minden nukleáris és sugárbiztonsági szakember számára. De a zaporizzsjai atomerőmű közel két és fél évig tartó orosz megszállása, valamint a Krím 2014-es megszállása során a csernobili elzárt zóna és a szevasztopoli kutatóreaktor (ismét Oroszország általi) elfoglalása után az ilyen eshetőségek egyre valószínűbbé válnak. Minél tovább tart Oroszország Ukrajna elleni agressziója, annál gyakoribbá válik a baleset veszélye.
Bár nem tudjuk, hogyan alakulnak majd az események, a Bellonánál végzett elemzés és a NAÜ ajánlásai világossá teszik, hogy amennyiben az atomerőműveket elérik a harcok, minden erőfeszítést meg kell tenni annak elkerülésére, hogy nehézfegyverekkel közvetlenül megtámadják őket.
A védekező félnek nem szabad csapatokat telepítenie az atomerőművekhez, ami katonai célponttá tenné azokat.
Ha egy atomerőművet bekerítenek, jobb, ha tárgyalások útján adják át azt, mintha a létesítményt megtámadnák, vagy támadások kiindulópontjaként használnák.
Ezeket az elveket figyelembe véve van néhány hipotetikus terv, amelyet Ukrajna a kurszki atomerőművel kapcsolatban az Oroszországba való behatolás folytatásakor kidolgozhat. Ezek a forgatókönyvek többször is felbukkantak a médiában, ezért érdemes részletesen foglalkozni velük.
Az egyik elmélet szerint Ukrajna a kurszki atomerőművet saját energiarendszeréhez kapcsolhatja. Szerintem ez a legkevésbé valószínű cél. Amennyiben az erőművet elfoglalják, az üzemeltetői számára a legbiztonságosabb lépés az lenne, ha valamennyi reaktorát hidegen leállítanák, ami megszünteti az áramtermelést.
Másodszor, ahhoz, hogy az energiát Ukrajna felé irányítsák, szükség lenne egy működő alállomási infrastruktúrára és nagyfeszültségű távvezetékekre. Jelenleg két – egy 330 kV-os és egy 750 kV-os – távvezeték fut a kurszki erőműből az ukrán ellenőrzés alatt álló Szudzsán keresztül az ukrajnai Szumi felé. Ezeknek a vezetékeknek az állapota azonban kérdéses, különösen az ukrán oldalon, tekintettel arra, hogy Oroszország intenzíven bombázza az ország energetikai infrastruktúráját.
Harmadszor, Oroszország és Ukrajna energiarendszerei jelenleg nincsenek összekapcsolva vagy szinkronizálva. Mivel Ukrajna a háború első hónapjaiban, 2022-ben áttért az európai energiarendszerre, egy orosz területen lévő termelő létesítménynek az ukrán energiarendszerhez való csatlakoztatása nemcsak működő infrastruktúrát igényelne a front mindkét oldalán, hanem esetleg további berendezések telepítését is, hogy Oroszország energetikai infrastruktúrájának egy részét integrálni lehessen az ukrán rendszerbe. Nem valószínű, hogy ez háborús körülmények között, egy frontzónában megvalósítható lenne.
A kurszki atomerőművet hosszú távon vizsgálva figyelembe kell vennünk, hogy a két csernobili típusú RBMK reaktor – a 3. és 4. blokk – 45 éves üzemidejének végéhez közeledik, és a következő négy-hat éven belül le kell állítani őket. A Roszatom, Oroszország állami nukleáris vállalata korszerűsítési munkálatokat végez annak érdekében, hogy még öt évig működhessenek. Ezek az erőfeszítések azonban az ukrán támadás miatt leállhatnak. A nyugdíjba vonuló reaktorblokkok pótlására a Roszatom a meglévő kurszki atomerőmű közelében építi a Kurszki Atomerőmű–2-t, amely két VVER-TOI blokkot üzemeltet majd.
Az első ilyen blokk várhatóan már jövőre megkezdi működését, hacsak a háború nem okoz késedelmet. Egy ilyen késedelem bizonyára kellemetlenséget okozna a Roszatomnak, tekintve, hogy ez a reaktorprojekt túlságosan nagy szerepet játszik a cég imázsában – de nem sok előnnyel járna Ukrajna számára.
Egyesek azt is feltételezik, hogy Ukrajna megpróbálja megfosztani Oroszországot egy létfontosságú energiaforrástól – remélhetőleg inkább a biztonságos leállítással, mint egy nukleáris balesettel. A számok azonban nem ezt támasztják alá. Szeretnénk azt hinni, hogy ha létezik ilyen terv, akkor az nem a létesítmény nukleáris baleset miatti elvesztését jelenti, hanem inkább a szabványos eljárásokkal történő leállítását.
A kurszki atomerőmű a névadó régió legnagyobb energiaforrása, teljes energiatermelési kapacitásának közel 90 százalékát adja. Az atomerőmű 2023-ban 19,1 milliárd kWh villamos energiát termelt (a 2. blokk januári leállítása előtt), ami több mint kétszerese a régió havi 8,9 milliárd kWh-s fogyasztásának, így az erőmű által termelt villamos energia nagy részét a szomszédos régiókba és Oroszország egységes energiarendszerébe irányítják.
Az erőmű kiesése valóban energetikai problémákat okozhat magának a kurszki régiónak – különösen, mivel az erőmű központi elosztó csomópontként szolgál az energiarendszerben.
Az erőmű kiesése azonban nem gyakorolna nyomást a szomszédos régiókra, amelyek könnyen pótolhatják ezt más forrásokból. A helyzetet szemléltetendő, a Moszkva körüli 18 régiót magában foglaló közép-oroszországi egységes energiarendszeren belül a kurszki atomerőmű mindössze 2 GW-ot tesz ki az összesen 50 GW-os kapacitásból, és jelenleg ez a legkisebb létesítmény, ha összehasonlítjuk az ország e térségében található három másik atomerőművel – a szmolenszki, a novovoronyezsi és a kalinyini atomerőművel.
A kurszki atomerőmű elfoglalásának legracionálisabb célja az lenne, hogy a közelgő tárgyalások során a zaporizzsjai atomerőműért cserébe ajánlják fel.
Ha figyelembe vesszük, hogy az ukrán hadsereg nemcsak előrenyomul a kurszki térségben, hanem tartalékok és egyéb védelmi eszközök bevonásával meg is erősíti pozícióját, úgy tűnik, hogy Kijev meg akarja tartani a kivívott eredményeket – valószínűleg a háború végéig és a tárgyalások megkezdéséig. Egy atomerőmű jelenléte az elfoglalt területen jelentősen növelné befolyását, és megerősítené a hadművelet stratégiai jellegét.
Mindazonáltal reméljük, hogy nem lesz semmilyen támadás vagy kísérlet a kurszki atomerőmű elfoglalására. Ennek egyszerűen nincs biztonságos módja. Bármilyen kísérlet nukleáris vagy sugárzási baleset kockázatát hordozza magában, nem beszélve arról, hogy károsítja Ukrajna nyugati szövetségeseinek politikai támogatását.
Az ukrán csapatok semmi olyat nem tesznek, amit Oroszország ne tett volna országuk területén. Ukrajnának joga van ahhoz, hogy az orosz agresszióval szemben bármilyen, általa hatékonynak és elfogadhatónak ítélt eszközzel megvédje magát – mindaddig, amíg ezek nem járnak háborús bűnök elkövetésével.
De ha a háború Ukrajna számára elfogadható feltételekkel történő befejezése magában foglalja a front mindkét oldalán lévő atomerőművek körüli harcokat, akkor egy ilyen folyamatnak a nukleáris katasztrófa minimális kockázatával kell zajlania.
Nos, ez kétségtelen, ugyanakkor magam is úgy látom, hogy a kurszki erőművel semmi egyebet nem lehet kezdeni, ha elfoglalják, mint leállítani és tárgyalási cserealappá minősíteni. Ugyanakkor már a zaporizzsjai erőmű esetében is láthattuk, hogy a modern háborúban az atomerőmű a legbiztosabb, bevehetetlen erődítmény és fegyverraktár, ugyanis senki sem meri megostromolni. Nem véletlen, hogy az orosz csapatok is annak használták.
Az pedig, hogy mi történne, ha valaki mégis megtámadna egy atomerőművet, pontosan látható Csernobilban és környékén. Sőt, a megszálló orosz erők 2022-ben még tapasztalhatták is, mivel a roppant intelligens hadvezetés komoly létszámú alakulatot küldött a Csernobiltól nyolc kilométerre fekvő Vörös Erdőbe (azért vörös, mert a radioaktív szennyeződés hatására az egykor zöld fenyőerdő vörösesbarnává változott), és ott lövészárkokat, bunkereket, állásokat ásattak velük. Aztán kissé rosszul lettek, ami nem csoda, mert a bolygó egyik legveszélyesebben sugárszennyezett területén piknikeztek…
Tanulság: atomerőműnek még a környékén sem érdemes harcolni, mert együtt mehet a Pokolba támadó és védő – karonfogva.
Forrás: huppa.hu – Facebook
