Amerikai és nemzetközi egészségügyi illetékesek augusztus 29-én megerősítették, hogy Izrael beleegyezett egy ideiglenes humanitárius szünet bevezetésébe a Gázai Övezetben a kiskorúak gyermekbénulás elleni oltása érdekében. Az izraeli miniszterelnöki hivatal hangsúlyozta, hogy a szünet nem kapcsolódik a Dohában jelenleg tárgyalt hosszabb távú tűzszüneti javaslathoz. A gyermekbénulással kapcsolatos ideiglenes humanitárius szünet megkapta az izraeli háborús kabinet támogatását. A gázai egészségügyi minisztérium augusztus 16-án jelentette be, hogy több palesztin gyermeknél jelentkeztek a gyermekbénulás tünetei, és a laboratóriumi vizsgálatok megerősítették, hogy közülük legalább egy valóban polióban szenved. Az Egészségügyi Világszervezet gázai övezeti képviselője közölte, hogy Izrael beleegyezett abba, hogy szeptember 1-jétől kezdődően, amikor is nagyszabású oltási kampány kezdődik, három napra felfüggeszti a támadó műveleteket a Gázai Övezet középső részén kijelölt területeken. Az IDF helyi idő szerint 0600 és 1500 óra között szünetelteti a műveleteket a kijelölt területeken. Izrael a Gázai Övezet déli és északi részén kijelölt területeken is három napos szünetet tart majd későbbi, meg nem nevezett időpontokban. Meg nem nevezett egyiptomi tisztviselők az arab médiának azt mondták, hogy a szünet nem terjed ki a Gázai Övezet azon területeire, ahol az izraeli erők aktívan tevékenykednek. A Hamász kezdetben üdvözölte a harcok ideiglenes szüneteltetését, de később bírálta az izraeli javaslatot, amiért az nem terjed ki a Gázai Övezet egészére. A Hamász politikai irodájának egyik tisztviselője azonban megerősítette, hogy a Hamász együttműködik a nemzetközi szervezetekkel a kampány sikeres végrehajtása érdekében. Az ENSZ Segélyszervezetének (UNRWA) egyik tisztviselője augusztus 26-án azt mondta, hogy több mint 3000 ember fogja egészségügyi csoportokban segíteni a gyermekbénulás elleni vakcinák szállítását a menedékhelyekre, klinikákra és iskolákba, de humanitárius szünetre van szükség, hogy a helyiek biztonságosan találkozhassanak a segélymunkásokkal.
Izraeli katonai források szerint az IDF rafahi hadműveletei okozták a Hamász rafahi dandárjának „összeomlását”. Egy izraeli katonai tudósító augusztus 29-én arról számolt be, hogy a Hamász harcosai egyre gyakrabban próbáltak alagutakon keresztül menekülni Rafahból északra, az al-Mawasi humanitárius zónába, Ez a beszámoló azt követően született, hogy Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter augusztus 21-én bejelentette, hogy az IDF 162. hadosztálya legyőzte a Hamász rafahi dandárját.
A Hamász közelmúltbeli támadási gyakorisága Rafahban azt jelzi, hogy a Rafahi Brigád súlyosan leépülhetett. A CTP-ISW megfigyelte, hogy a Hamász heti támadási aránya Rafahban folyamatosan csökken, amióta az IDF május 7-én megkezdte offenzíváját Rafahban, és a Hamász támadásai augusztusban tovább csökkentek a júliusi támadási arányhoz képest. A Hamász támadásainak mértéke azonban augusztus 13-a körül kezdett drámaian csökkenni. A Hamász augusztus 13. és augusztus 19. között hat napig nem jelentett be támadást, miközben a 162. hadosztály többnapos tisztogató műveletet hajtott végre Tal al-Sultanban. A Hamász augusztus 19-e óta mindössze kilenc támadást hajtott végre izraeli erők ellen, a jelen pillanatig. A terrorszervezet tagjai azonban még akkor is képesek támadásokat végrehajtani, ha a Rafah Brigád súlyosan leépült.
Úgy túnik, hogy a Hamász közelmúltbeli támadásainak a májusi, júniusi és júliusi akciókkal ellentétben úgy tűnt, hogy nincsenek világos taktikai vagy operatív céljai. Az IDF például július végén állapította meg, hogy a Hamász több fegyverese azt tervezte, hogy átveszi az ellenőrzést egy humanitárius segélyútvonal felett Rafahban. A terrorszervezet korábban számos olyan támadást hajtott végre Rafah térségében, amelyekben kifinomult fegyvereket használt, vagy jelentős tervezést, koordinációt és szervezettséget mutatott. Az ilyen tervezés és koordináció egy hatékony katonai egység esetében megfelelne a célnak. A Hamász közelmúltbeli, augusztusi tevékenysége nem mutatott sem világos célokat, sem kifinomult fegyverzetet vagy tervezést, ami arra utal, hogy a Hamász elvesztette az ilyen típusú támadások végrehajtásához szükséges képességeit. Ezek a támadások nagyrészt egyszerű csapásnak tűnnek, amelyek a Tal al-Sultanban működő izraeli erők ellen irányultak rakétagránátokkal (RPG) vagy improvizált robbanószerkezetekkel (IED). Az IDF az elmúlt napokban folytatta Tal al-Sultan megtisztítását. A Hamásszal szövetséges kisebb palesztin milíciák azonban továbbra is támadták az izraeli erőket a térségben, és továbbra is célba vehetik az izraeli erőket a Philadelphi-folyosó mentén, még akkor is, ha a Hamászt súlyosan megtizedelték.
Irán növelte a fegyverminőséghez közeli szintre dúsított uránkészletét a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek az Associated Press birtokába jutott, még ki nem adott jelentése szerint. Az Associated Press augusztus 29-én jelentette, hogy Irán 164,7 kilogramm 60 százalékig dúsított urániummal rendelkezik, a NAÜ még ki nem adott jelentésére hivatkozva.Ez a mennyiség 22. 6 kilogrammos növekedést jelent Irán 60 százalékig dúsított uránkészletében a NAÜ legutóbbi, 2024 májusában közzétett jelentése óta. A NAÜ jelentése azt is igazolta, hogy Irán befejezte nyolc IR-6-os centrifuga kaszkádjának telepítését Fordowban, és a tervezett 18 IR-2m-es centrifuga kaszkádból 10-et telepített Natanzban. A fordowi kaszkádok még nem működnek. A NAÜ megjegyezte, hogy Natanzban két új kaszkád telepítése folyamatban van, és hogy Irán tovább növeli az IR-2m és IR-4 centrifugák működő kaszkádjainak számát. Meg nem nevezett diplomaták június 12-én a Reutersnek azt mondták, hogy Irán új centrifugákat telepít a natanzi és a fordowi nukleáris létesítményeiben, ami növeli az iráni urándúsítási kapacitást. Ezek a diplomáviai értesülések és a NAÜ jelentése feltehetően ugyanazokra a centrifugakaszkádokra utal. A NAÜ jelentése szerint Irán dúsított uránkészlete augusztus 17-én összesen 5 751,8 kilogramm volt. Ez a jelentés a magas rangú iráni tisztviselők 2024 eleje óta tartó folyamatos nyilatkozatainak – köztük Ali Khamenei legfőbb vezető külpolitikai tanácsadójának nyilatkozatának – folytatása, amelyekkel megkezdődött az Irán atomfegyverek beszerzésére való képességéről szóló viták normalizálása.
A folyamatban lévő tűzszüneti és túsztárgyalásokat ismerő, meg nem nevezett források augusztus 28-án az izraeli médiának azt mondták, hogy az izraeli közvetítők „előrelépést” értek el a dohai egyeztetések során. Az izraeli források szerint a közvetítők a túszok és a foglyok cseréjéről és az IDF gázai övezeti bevetésének jövőjéről tanácskoztak. A források azt állították, hogy Izrael azt követelte: a Hamász engedjen szabadon 20-25 izraeli túszt a tűzszünet első szakaszában. A Hamász állítólag csak 12 élő túsz elengedésébe egyezett bele. A források szerint a tárgyalások későbbi szakaszában kerül sor az IDF jelenlétéről szóló megbeszélésekre a Philadelphi és a Netzarim folyosók mentén – amelyek a tárgyalások két fő vitás pontja voltak eddig.
A legfontosabb hírek röviden:
- Polio elleni védőoltások a Gázai Övezetben: Amerikai és nemzetközi egészségügyi illetékesek augusztus 29-én megerősítették, miszerint Izrael beleegyezett abba, hogy ideiglenes humanitárius szünetet vezessenek be a Gázai Övezetben a gyermekek polio elleni oltása érdekében.
- Gázai Övezet: Izraeli katonai források szerint az IDF rafahi műveletei okozták a Hamász rafahi brigádjának „összeomlását”. A Hamász legutóbbi rafahi támadásainak aránya azt jelzi, hogy a Rafahi Brigád súlyosan leépülhetett. A Hamász közelmúltbeli támadásai ráadásul a jelek szerint nem tartalmaztak egyértelmű taktikai vagy operatív célokat, ellentétben a Hamász májusi, júniusi és júliusi akcióival.
- Nukleáris tárgyalások: Az Associated Press által megszerzett, még ki nem adott Nemzetközi Atomenergia-ügynökségi jelentés szerint Irán növelte a fegyverminőséghez közeli szintre dúsított uránkészletét.
- Izrael-Hamász tűzszüneti és túszcsere-tárgyalások: A folyamatban lévő tűzszüneti és túszcsere-tárgyalásokat ismerő, meg nem nevezett források augusztus 28-án az izraeli médiának azt mondták, hogy az izraeli közvetítők „előrelépést” értek el a dohai tárgyalások során.
Nem véletlen, hogy a Hezbollahról nem sok szó esik a napi jelentésben, ugyanis a múlt heti csapásváltások óta kevés dolog történt azon a fronton. Hogy miért, arra Dr. Lina Khatib igyekszik választ adni a Chatham House oldalán.
Szerinte minden olyan konfliktus, amely a nyilvánosság figyelmét felkelti, találgatásokat vált ki arról, hogy mi történhet a következőkben. Egyesek végzetes forgatókönyveket mutatnak be; mások a rémhírterjesztést használják diplomáciai taktikaként, abban a reményben, hogy a nemzetközi közösség döntéshozóinak a legrosszabb esetre vonatkozó forgatókönyvekkel való megismertetése cselekvésre sarkallja a vezetőket.
A Hezbollah és Izrael közötti legutóbbi eszkaláció után hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy egy teljes körű háború közeleg. Álljunk ellen ennek az érvelésnek: az eszkaláció nem jelenti automatikusan azt, hogy a totális háború elkerülhetetlen.
Az Izrael és a Hezbollah között zajló húzd meg – ereszd meg játék egyik érdekes vonása, hogy eltereli a figyelmet Palesztináról. A Hezbollah harca Izraellel nem a palesztinok vagy akár a Hamász támogatásáról szól, hanem a Hezbollah önfenntartási törekvéseiről. A csoport októberben már beavatkozhatott volna nagy erőkkel, mielőtt Izrael jelentősen meggyengítette volna a Hamász katonai képességeit, de nem tette. A Hezbollah csak akkor bocsátkozna totális háborúba Izraellel, ha a csoport úgy érezné, hogy saját egzisztenciális fenyegetettségével néz szembe (ami jelenleg nem áll fenn). Nem fogja feláldozni magát Palesztináért.
Sürgősen szükség van arra, hogy az izraeli-palesztin konfliktussal tiszta fejjel és árnyaltan foglalkozzunk. Ha csak arra a kérdésre koncentrálunk, hogy az eszkaláció háborúhoz vezet-e, az elrejti a helyszínen tapasztalható valóságot. Mint sok konfliktus által sújtott régió, a Közel-Kelet is gyakran kiszámíthatatlan. A nemzetközi média hajlamos maximalista forgatókönyvek – például egy regionális háborúba való sodródás – jóslása felé hajlani, hogy megelőzze ezt a kiszámíthatatlanságot. Ez azonban ahhoz is vezethet, hogy nem vesszük észre a szikrákat, amelyek más nagy események – például az arab tavaszban tetőző felkelések – tüzét lobbantják lángra. Ahelyett, hogy a konfliktusok és a viszályok árnyalataira figyelnének, az emberek végül akaratlanul is háborút szítanak.
Ezen az sem segít, hogy Izrael és a Hezbollah olyan propagandát folytat, amely eltúlozza tetteiket és szándékaikat. Mindkét fél nyilatkozatai gyakran olyan eszkalált fenyegetéseket közvetítenek, amelyek arra utalnak, hogy nagyszabású háború van kilátásban. Sokan emlékeznek a 2006-os libanoni háborúra is a Hezbollah és az Izraeli Védelmi Erők között, és úgy tűnik, hogy egyes kívülállók a jelenlegi eszkaláció értelmezését erre a korábbi forgatókönyvre alapozzák, amely a Hezbollah katonai műveletével kezdődött és teljes körű konfliktusba torkollott.
Izrael és a Hezbollah újrafogalmazta a 2006 után hallgatólagosan bevezetett hadviselési szabályokat. Mindketten egyre mélyebbre hatolnak a másik területére. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy a regionális konfliktus felé tartanak. Az a felfogás, hogy a Közel-Keleten bármikor kitörhet a totális háború, a régiónak a világ többi részén húzódó konfliktusokhoz való kötődése miatti mélyebb, alapvető aggodalmat tükrözi (gondoljunk például az al-Kaida vagy az Iszlám Állam felemelkedésére). Különösen Nyugaton tapasztalható, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos aggodalom annak a kifejeződése, miszerint a Nyugatnak be kell avatkoznia.
Bár hibák még a jól megtervezett katonai tevékenységek során is előfordulhatnak, a helyszíni körülmények alapján a Hezbollah és Izrael közötti teljes körű konfliktus – különösen egy olyan, amely más feleket is magával rántana – valószínűsége meglehetősen alacsony. 2006-ban a Hezbollah arra számított, hogy egy Izrael elleni háború kedvezne libanoni politikai helyzetének, miután ellenfelei azzal vádolták a csoportot, hogy az áll Rafik Hariri volt libanoni miniszterelnök 2005-ös meggyilkolása mögött. Abban az időben Libanon az Öböl menti arab országok gazdasági támogatását is élvezte, amelyek segítettek a 2006-os háború utáni újjáépítés finanszírozásában.
A Hezbollah ma Libanon legerősebb politikai szervezete. Nincs szüksége háborúra ahhoz, hogy megerősítse státuszát. Libanon pedig súlyos pénzügyi válsággal küzd, miközben Öböl menti szomszédai már nem nyújtanak feltétel nélküli segítséget. Az Izraellel vívott totális háború ezért nagyon káros lenne a Hezbollah számára. A csoport igyekszik elkerülni, hogy ebbe az irányba sodródjon, ugyanakkor nyomás alatt érzi magát, hogy megőrizze hitelességét Izrael-ellenes aktorként.
Erre a dilemmára a pszichológiai hadviselés a megoldás. A közösségi média kora előtt ez például a libanoni határon héberül írt fenyegető üzeneteket tartalmazó óriásplakátok kihelyezésével valósult meg. Ma a pszichológiai hadviselés egy minden eddiginél szélesebb globális színpadon zajlik. Mind a Hezbollah, mind Izrael fenyegetéseket oszt meg egymással olyan videókon és nyilatkozatokon keresztül, amelyek világszerte az interneten keringenek.
A jelenlegi helyzetben azonban a pszichológiai hadviselés a Hezbollah számára a katonai akcióval szemben előnyösebb alternatíva. Izrael számára is súlyos károkat okozna a totális háború, és nagymértékű pusztítást okozna Izraelen belül. Ezért Izrael tartózkodik a fenti forgatókönyv kirobbantásától. Ehelyett támadásokat hajt végre a Hezbollah objektumai ellen, hogy bemutassa felsőbbrendű hírszerzési és katonai képességeit. Ez viszont elrettentő hatással van a Hezbollahra, amely tudja, hogy ilyen jellegű kiszolgáltatottsága nem jelentene jót, ha háborúra kerülne sor.
A totális háború alacsony valószínűsége nem jelenti azt, hogy el kellene vetnünk vagy lekicsinyelnünk a Közel-Keleten zajló eseményeket. Az, hogy továbbra is egy nagyobb háború kilátására összpontosítunk, azt mutatja, hogy nincs minden rendben. A Közel-Kelet kiszámíthatatlan, mert továbbra is súlyos problémákkal küzd, és Palesztina áll ennek középpontjában. Egyszerűen nem lehet stabilitás a régióban, amíg ez a konfliktus nem oldódik meg.
Összegezzük, amit megtudtunk: a Hezbollah nagyobb létszáma és erősebb fegyverzete dacára is kisebb fenyegetést jelent, mint a Hamász. Legalábbis ez idő szerint így tűnik – de ez lehet csalóka, hiszen a Chatham House szerzője nem veszi tekintetbe a Hezbollah mögött álló és azt utasítgató Teheránt. Amely azonban úgy dúsítja a fegyverminőségű uránt, mintha nem lenne holnap – vagy legalábbis azt akarná, hogy ne legyen. És elég valószínű, hogy a legkevésbé békés szándékkal cselekszik így, hiszen a békés célú nukleáris fegyver nagyobb abszurdum, mint a fából vaskarika.
Mindenesetre attól ne tartson senki, hogy váratlanul kitör a béke a Közel-Keleten.
Forrás: Forgókínpad
