Kérem, ma találkoztam a Baross tér Géniuszával.
Ügyes-bajos dolgokat intéztem, megnéztem a rendes lakásomat is, a postaládát szintén, de mennem kellett tovább. Az aluljáróban ott ült egy ember, és hangolta a hegedűjét. Közben persze adakoztak neki az emberek, mert öltözéke alapján nem igazán tűnt orosz oligarchának vagy ne adja az Ég, egy Juszupov hercegnek, netán Borisz Godunovnak.
Szegény… adtam volna én is, de nem nagyon hordok magamnál készpénzt. Mentem tovább ügyeket intézni.
Másfél óra múlva, ügyintézés után megint arra jártam, hiszen metróra kellett szállnom – jé, ez az ember MÉG MINDIG hangolja a hegedűjét!
Na, álljunk meg. Ahhoz, hogy az ember hegedüljön, tényleg be kell hangolni a zeneszerszámot, de nincs az a Paganini, aki másfél órát hangolna.
És akkor rájöttem.
Emberünk egyáltalán nem is lenne képes hegedülni. Emberünk csak hangolni tud, azt is furcsán, de mivel a közönség jön-megy, ezt senki sem veszi észre. Ellenben adakozik: ebben a cudar hidegben senki sem várja ki a hangolás végét.
Ez egy zseni. Nem tud hegedülni, mégis megél a hegedűjéből.
Kedvem lett volna felvinni a Keletibe és szólni, hogy „itt az új MÁV-főigazgató, kövessétek a tanácsait!”
Azt hiszem, nincs szebb jelképe a mai magyar gazdaságnak, mint ez a hegedűs az aluljáróban.
(Megjegyzés: lefényképeztem, de mivel látszik az arca, a képet inkább nem közölném. Egy zseni első lépéseit nem gáncsolnám el. A star is born.)
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 13-án.