Patinás hangulatú várost és felfedező gyaloglások benyomásait idézi a kép, a pillanat varázsát és a gondolatokat, amelyeket elveszítünk vagy úgy rögzítünk, mint a hanyag fényképész, aki soha nem veszi elő az exponált filmet.
A festő Pallós Jutta gyakran sétál; dolgozva sétál. Meg-megáll, hogy majd akvarell, rajz vagy olajfesték segítségével maradandóvá rögzíthesse sétái hangulatát. Az akvarell vibráló színfoltjai, a fény teret oldó fehérje, a kép prózai egyszerűsége felidézi bennünk mindazt, amit átéltünk, de talán sosem fogalmaztunk volna meg.
Élni kezd az a múlt, amit oly gyakran kerestünk, s ami azt az időt idézi, amikor a házak épültek Az utca hangulata, amint jelenét éli; megélt generációkat idéző szürkeség; a kövek kopottságának tanúsága; a házak hasította, keskeny, szürke égbolt s az elmosódó alakok; a sétálók, akiknek arcát, alakját sosem jegyezzük meg; az ablakok mint árulkodó szempillák az életet s az életek rejtett világát pillogtatják az utcára. A híd összeöleli a házakat, élő kőcsaládot teremtve, rokonságot, egymásrautaltságot, ugyanakkor elhatároltságot bizonyítva a jelennek. Az árnyékok mélységet kölcsönöznek az akvarellnek.
Pallós Jutta akvarelljei megdöbbentő őszinteséggel készülnek. Amit elmond, abban keveredik a téma meséje az önmagát gyötrő, önmagától mindig többet kívánó ember értékeivel. Átsüt képein az állandó-változó külvilág s a múló idő, a múló élet.
Fegyelmezett ecsetje, kialakult színskálája, változatos témavilága mind erős, férfias egyéniségének bizonyítékai.
Kiemelt kép: Pallós Jutta: Segesvári házak, 1980
