Az évezredes múltra visszatekintő szőnyegművészet világszerte megújulóban van. Mi a magyarázata a falikárpit huszadik századi reneszánszának?
Erre, érzésünk szerint, Jean Lurpal, a gobelinművészet francia újjáteremtője, a textilművészetet forradalmasító mozgalom elindítója adta a legtalálóbb választ, amely a díszítőművészet összes ágaira érvényes: „A modern építészet nagy terei, hatalmas felületei az emberi lélek számára üresek, ezért az embernek kell ezekre a rideg, puszta falakra líraiságot vinni, a geometriai alakzatba zárt helyiséget humanizálni és a lélekhez közelebb álló fákkal, virágokkal, madarakkal benépesíteni a falakat.”
A modern építészet támasztotta új életre a szőnyeget is. Kazinczyné Vitályos Magda változatos eszközökkel, eljárásokkal, sajátos egyénisége, ízlése következetes érvényesítésével kísérli meg teljesíteni a fenti programot. Vállalkozását – nemrég zárult egyéni tárlata tanúsága szerint – kiváló munkák dicsérik.
A népművészetből merít témát és ihletet, de egyéni stílusát, formanyelvét a jelenkori szőnyegszövő mesterek szemléletével, technikai fogásaik alapos ismeretében, hosszas kísérletezések után alakította ki. A fiatal temesvári textilművésznő munkáinak legfőbb jellemzője, meghatározó vonása a tartalmi és formai puritánság, a keresetlen egyszerűség, a belülről fakadó, póztalan mértéktartás. Nem pályázik idegen babérokra, nem akar festményeket vagy domborműveket szőni; jól ismeri a szőnyegművészet lehetőségeit, megszabott határait, s következetesen tiszteletben tartja őket.
Különös fákkal, állatokkal, az ősz hulló leveleivel, balladahősökkel, az ősi népszokások stilizált tárgyaival, motívumaival népesíti be a korszerű középületek és lakóházak falaira szánt képszőnyegeit.
Mértéktartására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy már-már megszállottan óvakodik az erősebb színek használatától, a tarkaságtól, kerüli az éles kontrasztokat. A fehér és fekete közt széles átmeneti skálát biztosító szürkék mellett főleg a homokszínt, a világos barnát, az aranysárgát, a halványkéket kedveli. A tompa, természetes színek ellenére gyapjúból és finom műszálakból szőtt szőnyegei tele vannak élettel, belső lüktetéssel.
Szép szőnyegei csakugyan líraibbá varázsolják, szívünkhöz hangolják mindennapi környezetünket.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 45. számában, 1973. november 9-én.
A szerkesztő megjegyzése
Zimán Vitályos Magda (Gidófalva, 1942. április 5. – Temesvár, 2003. október 21.) erdélyi magyar iparművész, textilművész.
A marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában tanult, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil szakán Bene József, Ciupené Király Sarolta, Szentimrei Judit és Ileana Balotă növendéke volt. A diploma megszerzése után első férjét, Kazinczy Gábor grafikusművészt követve Temesvárra került, ahol kezdetben a bábszínház díszlet- és jelmeztervezőjeként dolgozott.
1990 után a Temesvári Nyugati Tudományegyetem képzőművészeti karán a textil szak tanszékvezető tanára, s átmenetileg a Tibiscus Magánegyetem design karának dékánhelyettese.
