A fekete a fehérrel, az igen a nemmel, az élet a halállal, a tűz a vízzel… Kazinczy Gábor drámai sűrítettségű, zsoltáros szépségű lapjain a végletek, az összebékíthetetlennek tűnő ellentétek találkoznak, akárcsak a görög tragédiákban. A gyász és az öröm, a bűn és az ártatlanság, a háború és béke egyformán tiszta színeivel, a fiatalság heves lángolásával a gondolkodók higgadt bölcsességével vall az élet egyetemességéről. A tárt karú világ messzi horizontjait kutatja, a lélek mély rétegeibe ás, körüljárja a fákat és a gyárkéményeket, fellapozza a történelemkönyveket és a legfrissebb újságokat, hogy emberarcává formálódó korunkról hiteles véleményt mondhasson, hogy harcos múltunk emlékeit idézve, a jelengyőzelmeit számba véve, tettekre, szüntelen cselekvésre buzdítson… A jobbágyok kiegyenesített kaszáinak, Dózsa György tüzes trónusának, a munkáshősök fájdalmas kitartásának és elszánt harcának ismételt megjelenítésével is, akárcsak az Új Dobrogea sorozattal a jelenről s az előre vetülő jövőről beszél. Meggyőző példákat állít elénk, hogy hitünkben és emberségünkben megerősödhessünk. A konstruktivisták modorában megszerkesztett metszetei, litográfiái előtt színt kell vallani: állásfoglalásra kényszerít. Gondol a részletekre, de nem vész el bennük, nagy foltokban komponál, erőteljes tömbökké rendezi, sűríti a formákat – grafikái ilyenformán szoborszerűek, erőteljes plasztikai hatásúak.
Ízig-vérig közéleti grafikus Kazinczy Gábor; érzékeny idegekkel, gondolkodó aggyal szemléli, elemzi az állandóan változó, alakuló világot. Hitelesen és megindítóan őszintén vall grafikai lapjain: az élet és a halál kontrasztos színeivel.
Kiemelt kép: Kazinczy Gábor A halálból élet támad
