Mára már odáig jutottunk, hogy az egész úszótársadalom Milák Kristófként akar újabb olimpiai aranyérmet nyerni Párizsban. Veled, uram, de nélküled?
Mert maga a bajnok még nem kezdte el a felkészülést, és egyelőre az is kérdés, hogy ismét nekilát-e.
A Milák-ügy országos beszédtéma lett. Boldog-boldogtalan beleszól, érvel, vitatkozik.
Még politikai elemzők is beleártják magukat, általános morális körítést mázolva rá. A frázisszerű véleményeket azért kell mellőzni, mert nélkülözik a sport speciális belső világának az ismeretét. Ilyen alapon akár az űrhajózás kérdéseiről is folyhat – nem sokat érő – disputa.
A pillanatnyi helyzet
Milák Kristóf júniusban bejelentette, hogy kihagyja a fukuokai vébét. Három hónapos szünetet tart, mert fizikailag és mentálisan sem érzi magát alkalmasnak arra, hogy a saját belső igényei szerint versenyezzen. Szeptemberben újrakezdte az edzéseket, de nem a szükséges intenzitással. Beharangozták ugyan, hogy a budapesti világkupán visszatér, mígnem október 17-én kiderült, hogy mégsem áll rajtkőre a Duna Arénában. Természetesen Kristóf felkészítői és Sós Csaba szövetségi kapitány is tisztában volt azzal, hogy valami baj van…
Az edzője, Virth Balázs szerint Milák fél éve nem végez az élsporthoz szükséges edzésmunkát, és a 24. órában van, ha komolyan gondolja az olimpiai felkészülést.
„Többször elmondtam már, hogy a zsenik gyakran átírják a tankönyveket, de van, amit nem lehet. Akinek ilyen tehetséget adott a sors, és nem hozza ki magából, az katasztrófa” – fogalmaz a szövetségi kapitány.
Három lehetséges megoldás áll a versenyző előtt. Egy: befejezi a pályafutását, visszavonul. Kettő: ha a kelleténél később is, de elkezdi az olimpiai felkészülést; a kivételes tehetségével még így is célba érhet. A harmadik már csak igen ingoványos lehetőség: kihagyja a párizsi Játékokat, de megpályázza Los Angelest, hiszen még akkor is csak huszonnyolc lesz… Az élsport legmagasabb szintjén azonban hosszabb időt, akár egy-két évet is kihagyni büntetlenül már nem lehet.
Munkajogi aspektus
A kialakult bábeli nyelvzavarban leginkább a szövetség elnökének, Wladár Sándornak a nyilatkozata vágta ki a biztosítékot: „Az, hogy nyolc hónappal az olimpia előtt még mindig azt hallom, hogy keresi az utat és a motivációt, hogy nem látjuk edzésen, nem tudjuk hol van, mély szomorúsággal tölt el. A magyar rajongók éhezik a sikert, amit Tokióban láthattunk. Ő tartozik Magyarországnak annyival, és tisztelje meg önmagát azzal, hogy elvégzi a munkát, hiszen olyan talentum van benne, ami nagyon kevés sportolónak adatott csak meg életében, talán csak Egerszegi Krisztinát tudom mondani.”
A magyar közélet már tisztázta: Milák Kristóf – anyagi értelemben – nem tartozik Magyarországnak. Nyert olimpiát, vébét, és külön szakmai csodát is varázsolt az amerikai szuperúszó, Michael Phelps 200 méteres pillangó-világcsúcsának a megjavításával.
Mindezért megkapta a szokásos állami jutalmat. Kifizették.
Más kérdés, hogy jár-e fizetés neki, ha nem edz. Vagy működnek-e anélkül is szponzori szerződések.
Az olimpiai és világbajnok pólós, Gergely István, a munkáltató Budapesti Honvéd ügyvezető elnöke úgy véli, Milákkal annyi a feladata, hogy benntartsa az úszósportban: „Az egyesületünk nem fog olyan szankciót alkalmazni, amely hátráltatná. Az őt szerető, benne bízó embereknek egyetlen dolguk van, hogy támogassák minden eszközzel, ami ahhoz vezethet, hogy visszataláljon.”
Kicsit túltolták a Wladár-nyilatkozatot bírálók is. Mert volt a szavaiban szívhez szóló üzenet is: „tisztelje meg önmagát azzal, hogy elvégzi a munkát”.
A sportág érdeke
Sós Csaba szövetségi kapitány szerint a váltók szempontjából is fontos lenne Milák visszatérése. Nélküle jelentősen csökken az esély arra, hogy egy váltó megszerezze az olimpiai kvótát, így akár három-nyolc úszó is itthon maradhat. A sportág természetes kívánalma, hogy amint a versenyzők tömegéből kinő egy zseni, az továbbra is produkáljon nagy eredményt, és erősítse meg az úszósport – anyagiakban is megjelenő – kiemelt állami besorolását.
Ezzel a teherrel a vállán áll magányosan a versenyző, miközben záporozik rá a köz kívánságözöne.
“Olyan versenyzőnek motivációt találni, aki mindent megnyert már, a legnehezebb feladat” – mondta az edzője, Virth Balázs. Megszólalt a korábbi edzője, Selmeci Attila is, akivel az olimpia után, két éve váltak el az útjaik. (Sós Csaba szerint: „Csak ő volt az, akivel Kristóf olimpiai bajnok tudott lenni. Attila rendkívül felkészült szakember, tekintélye van a sportágban, nem csak az intelligenciája, a viselkedése és az egyénisége miatt, hanem a hatalmas tudása miatt is.”)
Nos, Selmeci mester új szempontot is képbe hozott: „Nincs felhatalmazásom, hogy részletekbe menjek, de drámai dolog történt Kristóf életében. Elvesztette egy nagyon közeli hozzátartozóját, ami egészen biztos, hogy tovább nehezítette a helyzetét.”
Szándékosan nem idézem Hosszú Katinkát. Tisztelem, becsülöm az eredményeit, de úgy látom, hogy amint kiszáll a medencéből, valóságos métely a sportágban. A populista vezetőellenességével is magát fényezi. A nagyon magas polcon lévő vezetőkhöz persze dörgölőzik, hogy az exhibicionista önzését, hatalom- és pénzéhségét kielégíthesse.
Ahogyan Egerszegi Krisztina edzőjét, az úszósportunk kiemelkedő szakemberét, Kiss Lászlót meggyalázta és kinyírta, az megbocsáthatatlan bűn.
Új szerep?
Egyedül abban lehet bízni, hogy a Milák Kristófhoz legközelebb álló (szak)emberek tudnak hatni rá, és meggyőző, jó szóval kisegítik a mentális gödörből.
Ha nem sikerül, a versenyző kilép a sportágból. Az sokaknak fáj, de nem lesz soha nem látott fejlemény. Egerszegi Krisztina huszonkettő volt, amikor visszavonult, Wladár Sándor – ugyancsak olimpiai bajnokként – pedig huszonhárom, éppen annyi idős, mint most Kristóf.
De akkor hogyan és hova tovább? Idézet: „Olimpiai bajnokunk az aktuális tudását tesztelte. Nem az úszót, hanem az autóversenyzőit. Így aztán nem is úszónadrágban, hanem a Zengő Motorsport versenyöltözetében, az Örkény határában lévő Euroringen, néhány őrült tempóban bevett kanyar után csípte el őt a 24.hu.” Kifejtette, hogy régi a vonzódása az autókhoz, a sebességhez.
Kikapcsolódásnak is nyilván megteszi. De óva intem attól, hogy a híre, neve, ismertsége támaszával lépéseket tegyen a bulvár celebvilága, a kétes népszerűség felé. Hogy elveszítse a legértékesebb önmagát.
Címkép: Kovács Tibor/MTI/facebook
Forrás: Újnépszabadság
