Enyhe elmozdulás tapasztalható hazánk schengeni csatlakozásának ügyében, ugyanakkor a felelős politikusok és elemzők óvnak a túlzott optimizmustól, miközben szinte tálcán kínálja magát az Európai Unióra nézve veszélyes „alternatív megoldás”. Megfontolja-e Bukarest a „vétópolitika” alkalmazását?
Marcel Ciolacu miniszterelnök pénteken kijelentette, hogy a következő két napban lezárulhatnak a tárgyalások Románia légi és folyami csatlakozásáról a schengeni övezethez. A kormányfő szerint a szárazföldi schengeni övezetről szóló tárgyalások jövőre zárulhatnak le – írta meg a Hotnews . A kormányfő kétlépcsős csatlakozásról beszélt: „Reméljük, hogy a következő két napban befejezzük a schengeni övezethez való légi és a vízi utakon történő csatlakozásról szóló egyeztetéseket, valamint felkészülünk arra, hogy – bizonyos beruházások megvalósítása után – jövőre a szárazföldi schengeni övezethez való csatlakozásról szóló tárgyalásokat is tető alá hozzuk.”
Klaus Iohannis államfő már sokkal óvatosabban fogalmazott. Szerinte még sok a „tárgyalnivaló”, mielőtt Ausztria kedvező álláspontot képviselne Románia schengeni csatlakozásával kapcsolatban, de nem zárja ki, hogy az év végéig sikerül megoldást találni. Az államfő csütörtökön Brüsszelben az Európai Bizottság elnökének meghívására megbeszélést folytatott az osztrák kancellárral és Bulgária miniszterelnökével Schengenről. Arra a kérdésre, hogy Ciolacu optimista-e a csatlakozásról szóló döntés első fázisában az úgynevezett „Air-Schengennel” kapcsolatban, Iohannis csak annyit jegyzett meg, hogy „még sok mindenről kell tárgyalni”. Az államfő nem zárta ki, hogy az év végéig rendkívüli bel- és igazságügyi tanácsot tartanak, de hangsúlyozta, hogy „még van mit tennünk”.
Egyértelműnek tetszik, hogy a román külügyminisztérium, az államfő és a miniszterelnök az elmúlt legalább egy évben igencsak keményen dolgozott azért, hogy Romániával szemben megszűnjön a diszkrimináció és állampolgárai határellenőrzés nélkül léphessenek be az EU országaiba. Ehhez a klasszikus diplomáciai eszközöket – háttértárgyalásokat, lobbizást, sajtókampányt – használták, mindeddig tartózkodtak attól, hogy megkérdőjelezzék az EU kohéziójának, a tagállami szolidaritásnak
az elvét, bár igény lett volna rá.
Be kell azonban látni, hogy ez a politika eddig vajmi kevés eredményt hozott. A csatlakozási remények időről időre megerősödtek, aztán rendre szertefoszlottak. Ausztria álláspontja hangyányit sem változott, bár Bécs kommunikációja jóval elegánsabb és udvariasabb ma, mint egy évvel ezelőtt.
Mindeközben Orbán Viktor az egész közösséget joggal felháborító vétópolitikájával látványos sikert ért el: az Európai Bizottság felszabadított Magyarország számára több mint tízmilliárd eurót az Európai Helyreállítási Alapból. Arról a pénzről van szó, amelyet eddig azért zároltak, mert nyugati szomszédunknál nagyon komoly jogállamisági problémákat tártak fel a bizottság jelentéstevői. Az ügyet az teszi még kínosabbá, hogy minderre épp akkor kerül sor, amikor Budapest létrehozza a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amely a rossz emlékű Államvédelmi Osztály gyakorlatát hivatott feleleveníteni.
Milyen következtetést lehet ebből levonni, ha nem azt, hogy nem teljesíteni kell az
Európai Bizottság elvárásait, hanem szembemenni velük, nyíltan kampányolni ellenük, majd vétóval fenyegetőzni minden olyan döntés előtt, amelynek meghozatalához egyhangú szavazásra van szükség. Jut eszembe, Szijjártó Péter magyar külügyminiszter máris belengette, hogy megvétózza Bulgária schengeni csatlakozását, ha Szófia nem törli el az orosz gáz tranzitjára kivetett illetéket. A magyar diplomácia vezetőjének eszébe sem jutott tárgyalni bolgár kollégájával, inkább ultimátumot adott neki. Aligha kételkedhetünk benne, hogy sikere lesz.
Ilyen körülmények között felvetődik a kérdés, hogy – figyelembe véve a jövő évi választások közeledtét, a nacionalista, szuverenista diskurzus térhódítását is – Románia meddig akar és tud az EU „jó magaviseletű tanulója” lenni, és mikor dobja be a vétópolitikát például a schengeni csatlakozás érdekében.
Természetesen nem vitatható, hogy az EB nehéz helyzetben volt, hiszen nem büntethette Ukrajnát azért, mert Orbán cinikus játékot űz már évek óta Brüsszellel. Ugyanakkor azzal, hogy engedett a magyar miniszterelnök zsarolásának könnyen lehet, hogy kiengedett egy olyan szellemet a palackból, ami hosszabb távon az EU egységét, sőt létét szüntetheti meg.
