Nicuşor Dan jó matematikus hírében áll. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy megtalálta a lehetséges kormányzati kombinációt, amivel egyrészt feloldhatná a jelenlegi politikai válságot, másrészt pedig sarokba szoríthatja Ilie Bolojant, aki megpróbálta maga alá gyűrni őt.
Adrian Veştea jelölése a kormányfői tisztségre politikai szempontból teljesen korrektnek minősíthető. Tiszteletben tartja a volt négypárti koalíció elvét, hogy a szélsőséges pártok nélküli parlamenti többségre támaszkodva akarnak kormányozni, és összhangban van a pártoknak azzal a megállapodásával is, hogy a parlamenti ciklus első két évében a Nemzeti Liberális Párt adja a kormányfőt.
Hol itt a probléma? – kérdezhetnénk álnaivan látva Bolojan és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) kiakadását, ha nem tudnánk, hogy ez utóbbiaknak nem elvi gondjaik vannak a javaslattal, hanem az, hogy elfogadása esetén Bolojannak távoznia kellene a Victoria Palotából, márpedig szerintük ott bérelt helye van a volt váradi polgármesternek.
A váratlan bejelentésnek persze van egy alkotmányos szépséghibája (úgy látszik erre nincs matematikai algoritmus), nevezetesen az, hogy az alaptörvény szerint az államfőnek a jelölés megtétele előtt konzultálnia kell a parlamenti pártokkal. Azt az alkotmány már nem részletezi, hogy ennek az egyeztetésnek tartalmaznia kell-e valamiféle megállapodást a miniszterelnöki tisztségre jelölt személyről vagy sem, következésképp egy ilyen megbeszélés semmire sem kötelezi az elnököt, a jelölés az ő szuverén joga, viszont meg kell ejteni. (Persze jogászkodhatnék még egy sort arról, hogy egyáltalán szükséges-e újabb konzultáció abban az esetben, ha a korábban jelölt személy – Eugen Tomac – visszaadta a megbízatását, tehát formálisan nem bukott el a szavazáson, így az elnök még az első jelölés állapotában van, amikor már megtörtént az egyeztetés, de ezt most inkább hagyjuk, hiszen még ebben az esetben is furcsa, hogy az államfő – mint bűvész a nyulat – a kalapjából húzza elő a miniszterelnök-jelöltet, mielőtt erről bármelyik parlamenti párttal egyeztetett volna.)
Foglalkozzunk inkább Nicuşor Dan döntésének politikai szempontjaival. Ilie Bolojan és hívei azzal bírálják az elnök javaslatát, hogy ezzel az lenne a célja, hogy pártszakadást idézzen elő a nemzeti liberálisoknál. Ez magyarán azt jelenti, hogy nem lehetne jelölt a pártban az, akire a pártelnök nem bólintott rá, márpedig ő saját magán kívül senkire sem bólint (sőt még magára is csak magánkívül). Az ügyvivő miniszterelnök ugyanis arra játszik, hogy a parlamentben bukjon meg egy jelölt, s azután Nicuşor Dan nevesítse ismét őt (ugyanis egy korábbi alkotmánybírósági döntés értelmében nem jelölhető miniszterelnöknek újra az a személy, aki megbukott egy bizalmatlansági indítványon). Az más kérdés, hogy egyelőre nem látni azt a parlamenti többséget, amelyik bizalmat szavazna a második Bolojan-kormánynak. Azt pedig már Crin Antonescutól, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) volt elnökétől tudjuk, hogy a pártban igenis feszültség, mi több “harc” van a konzervatívok (akik hűek kívánnak maradni a liberalizmus eszméihez) és a “sorosista, poszt băsescuiak” között, akiket csak a hatalom érdekel (saját magát nyilván az előbbiekhez sorolta).
Az Adevărul cikkírója is úgy látja, hogy a kormánypárt megosztott a Bolojan körül tömörülő, elsősorban párt központi vezetését alkotó politikusok és az államfő jelöltjét támogató, elsősorban vidéki vezetők között.
Itt kell megjegyezni egy fontos körülményt. Adrian Veştea a Brassó Megyei Tanács elnöke. Tisztségéből fakadóan jó kapcsolatai vannak a polgármesterekkel és más megyei tanácselnökökkel. Miután pedig a Bolojan-kormány igencsak megnyirbálta a helyhatóságok finanszírozását, aligha kedves a helyi elöljárók szívének. Márpedig a polgármesterek minden választáson kulcsszereplők, tőlük nagymértékben függ a lakosság mozgósítása. Tudják ezt a képviselők és szenátorok is, akiknek nagy szükségük van az önkormányzatok támogatására, következésképp kétszer is meggondolják, hogy Bolojan utasítására leszavazzák-e Adrian Veşteat.
Persze még korai lenne nagy tétben fogadni arra, hogy valamilyen parlamenti többség összeáll Nicuşor Dan jelöltje mögött. Veştea jelölésével az elnök vállalt némi kockázatot, hiszen amennyiben a mutatvány nem sikerül, elképzelhető, hogy Bolojanék kezdeményezni fogják a felfüggesztését, amit a szélsőségesek vidáman meg is szavaznának, s hát az istenadta körében sincs valami jó ázsiója, úgyhogy lenne miért izgulnia egy esetleges népszavazáson.
Ettől függetlenül Nicuşor Dan ezzel a húzásával legalább két dolgot elért. Egyrészt bebizonyította, hogy önjáró politikus, aki nem az USR bábja, másrészt pedig rávilágított arra, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai válság első számú okozója és felelőse Ilie Bolojan.