Hallom, hogy akadémiai körökben igencsak borzolta a kedélyeket Daniel David tanügyminiszternek az a javaslata, hogy töröljék a középiskolai oktatásból a történelmet és a földrajzot. A iaşi-i és a bukaresti egyetemek történelem-szakos karai közleményekben reagáltak a tervezetre. Ez utóbbi szerint a történelemórák kiiktatása a kerettantervből károsítja a fiatalok állampolgári tudatának, kritikus gondolkodásuknak a kifejlődését és így védtelenebbek lesznek az áltudományos teóriákkal és összeesküvés-elméletekkel szemben.
A román sajtó is kemény szavakkal ostorozza a tárcavezető elgondolását, egyes kommentátorok már valamiféle nemzetietlen soroslobbit sejtenek a tervezet mögött, amelynek az lenne a végső célja, hogy gyökértelen globalistákká tegye lányainkat és fiainkat, akik így majd keblükre ölelik az identitásukat pusztító bevándorlókat.
Az Ortodox Egyház lapja, az Ortodoxia az ügy kapcsán Platinai Szerafim szerzetespapot idézi – megelőlegezve annak szentté avatását – aki szerint „Az akadémiák világa […] mára többnyire a korrupció forrásává vált. Korrumpáló dolog olyan emberek szavait hallgatni vagy olvasni, akik nem hisznek az Igazságban”.
Pedig az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a történelem és a földrajz oktatását csak a XI-es és XII-es osztályok kerettantervéből vennék ki, amikor a diákok már tanulják a kommunizmus történetét és a zsidóság és a holokauszt történelmét. Megjegyzendő továbbá, hogy a hazai tanterv két részből áll. Az egyik egy minden szakon kötelezően tanított törzsanyag, a másik pedig a szakirányú oktatásban használt speciális tananyag. A történelem és a földrajz csak ez utóbbiból töröltetne, amennyiben az nem része a szakoktatásnak. A diákok általános műveltségét féltő pedagógusok aggályai tehát legalábbis csak részben megalapozottak.
Ami nekem feltűnt ebben az ügyben: az, hogy a szenvedélyes viták kizárólag a kerettanterv mennyiségi részével foglalkoznak, de nem érintik például a történelem oktatásának tartalmi kérdését. Emlékszem, hogy annak idején a középiskolában én négy éven át tanultam történelmet. A románok történelmének kardinális kérdése a dákó-román kontinuitás hangsúlyozása volt, amiről napjaink elismert történészei, Lucian Boia, Dan Alexe és Tudor Duică megállapítják, hogy legalábbis erősen vitatható elmélet, és tudományosan sokkal megalapozottabb Robert Rösler hipotézise, miszerint a rómaiak visszavonulása után a mai Románia területén nem maradt semmilyen állam, mígnem a Dunától délre fekvő területekről érkező neolatin nyelvet beszélő népek be nem lakták ezt a régiót. Aztán történelmi tanulmányaim során azt is megtudhattam, hogy a Dózsa György vezette parasztlázadás azért bukott el, mert a székely kisnemes nem ismerte fel a munkásosztály vezető szerepét.
Nos, mit mondjak: nem az iskolában kedveltem meg a történelmet. Ez sokkal később történt, amikor már kezembe vehettem Bart D Ehrman, Yuval Noah Harrari, Romsics Ignác, Szunyogh Szabolcs, Ruth Ben-Giath, Mary Beard, Antony Beevor (aki szinte napra pontosan megírta a második világháború történetét), Ungváry Tamás, Diane Ducret, Norman Ohler, John Lukacs, Philippe Sands, Carole Hillenbrand, Peter Frankopan, Catherine Belton, Ungváry Krisztián, Lucian Boia, Dan Alexe és mások könyveit. Ezekből a könyvekből tudományos hitelességgel és olykor élvezetes formában ismerkedhettem meg a történelemmel.
Nem hiszem, hogy a szakoktatás azon áll vagy bukik, hogy a diákoknak tanítanak-e a középiskola utolsó két évében történelmet és földrajzot. Ennél sokkal fontosabb lenne az, hogy mi kerül be történelemből az alaptantervbe: átpolitizált, nacionalista szemlélet, vagy elfogulatlan, hiteles kutatásokon alapuló tananyag, ami megalapozhatja a diákok vonzódását a múlt megismerése iránt még akkor is, ha más karriert választanak.